| A 2000 márciusában tartott lisszaboni csúcstalálkozón EU kormányfők megállapodtak az Európai Unió számára kidolgozott új stratégiai célban, amely az Uniót 2010-ig a világ legversenyképesebb gazdaságává teszi majd. Azóta az Európai Parlament egy sor gazdasági jogszabályt hagyott jóvá, amelyeket elsősorban különböző áruk és szolgáltatások piacának megnyitása érdekében tettek. Ennek ellenére a parlamenti képviselők általában olyan döntéseket hoztak, amelyek a fogyasztók és munkavállalók, valamint a környezet és közszolgáltatások védelmén keresztül a liberalizáció korlátozását tartották szem előtt.
A lisszaboni csúcson a kormányfők az EU számára azt a célt fogalmazták meg, miszerint az Uniót „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni, mely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre több és jobb munkahelyet és szorosabb társadalmi összetartást biztosítva”. A lisszaboni stratégiaként ismertté vált egyezmény keretében a következőkben felsorolt területeken van szükség cselekvésre: «a belső piac, információs társadalom, kutatás, oktatás, strukturális gazdasági reformok, a stabil valuta és a makroökonómiai politikák olyan együttese, amely a gazdasági növekedést és a fenntartható államháztartást egyaránt elősegíti. Ezen területek legtöbbje egymással összefüggésben áll: a fenntartható államháztartás a növekedést és ezáltal a munkahelyteremtést szolgálja, amíg alacsonyabb munkanélküliség alacsonyabb társadalombiztosítási költséget jelent, ami által az államháztartás javulni fog.
Amikor a Parlament először vitatta meg a lisszaboni célokat, a képviselők véleménye megoszlott a liberalizáció kérdésében. Sokan nagyobb figyelmet akartak szentelni a munkahelyteremtésnek, a környezettel kapcsolatos kérdéseknek és a társadalom hátrányos helyzetben lévő rétegeinek. Mások azzal érveltek, hogy a növekedés automatikusan munkahelyteremtésben tükröződik, ezért inkább a strukturális reformokat szorgalmazták, és annak a gondolatnak is hangot adtak, miszerint a munkavállalók túlzott védelme a céllal ellentétes hatást vált ki. A Parlament végül egy középutat szavazott meg, hozzátéve, hogy az Európai Bizottság jogalkotási javaslatainak egyensúlyt kell teremtenie a különböző érdekek között.
A Lisszabonban elfogadott intézkedések nagy része nem jogszabály volt, hanem a tagállamok kormányközi szinten hozott koordinációs és irányadó intézkedése, amelynél a Bizottság és az Európai Unió csak megfigyelő szerepet játszott. Voltak azonban, akik közösségi jogszabályokat követeltek, így a Parlament közös jogalkotóként kulcsszerephez jutna.
Munkahelyteremtés
A lisszaboni tárgyalások egyik fő célkitűzése a munkahelyteremtés volt, bár az elvárások szerint ez főként a versenyképesség javulásából, a strukturális reformból és a bürokrácia csökkentéséből származó gazdasági növekedés eredményeképpen fog létrejönni. Az európai kormányok esetében a gyakorlatban leginkább bevált módszereket, és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos eszmecserét szorgalmazzák. Ennek ellenére nem terveztek jelentősebb jogszabályokat ezen a téren.
A cél a foglalkoztatási arány 2010-ig 70%-ra történő növelése, illetve a 2005-ig egy 67%-os rövidtávú növekedés elérése volt, ám mindkét cél elérése jelenleg túl nehéznek tűnik. Mindezek ellenére 1999 óta, több mint hatmillió munkahelyet létesítettek, és a foglalkoztatottsági arány 1999-es 62,5%-ról 2002-ben 64,3%-ra emelkedett. A tartós munkanélküliség az 1999-es 4%-ról 2002-re 3%-ra csökkent. A Parlament számos állásfoglalásában annak a nézetének adott hangot, miszerint több erőfeszítésre van szükség, különösen a munka és családi élet összehangolása terén elősegítve ezzel több nő munkavállalási lehetőségét. Ezzel összhangban Lisszabonban kiegészítő célként a női foglalkoztatottság 1999-es 51%-ról (férfiak foglalkoztatásának 61%-val összehasonlítva) 60%-ra történő emelésében fogalmazódott meg. A nők ténylegesen jobb helyzetben vannak a munkaerőpiaci érvényesülés terén. Ugyanez nem mondható el az idősebb munkavállalókról (amely kategória az 55 és 64 év közöttieket jelenti). A 2010-re célként megfogalmazott foglalkoztatottsági arány 50% volt a népesség ezen kategóriájára, de 2002-ben csak 40,1%-uk dolgozott.
Belső piac
A teljes és működőképes egységes európai piac a lisszaboni stratégia kulcseleme volt. A versenyképességet gátló akadályok megszüntetését és annak lehetővé tételét, hogy a tagállamok a nemzeti piacokon is egyenlő feltételek mellett vehessenek részt, a gazdasági növekedés szerves részének tartják. Az elmúlt öt év során a Parlament olyan jogalkotási intézkedést hozott, amely számos piacot nyit meg: az elektromos áram és gázszolgáltatás teljes liberalizálását 2007-ig tervezik; a postai szolgáltatásoknak fokozatosan több versenytárssal kell számolniuk, habár a könnyű postai küldemények egyetemes szolgáltatásának garanciájával; valamint a vasúti teherszállítás liberalizációja 2006-ban veszi kezdetét. Ebben a parlamenti ciklusban a közbeszerzésre vonatkozó szabályozást is aktualizálták a versenyképesség növelése érdekében, ezáltal a közmunka és a közellátási szerződések költségeinek csökkenését várják. Előrelépés született az európai egységes légtér használatának ügyében, amely a késések csökkenését vonná maga után. A kikötői szolgáltatások liberalizálásáról szóló javaslatokat azonban a Parlament biztonsági- és foglalkoztatási aggályok miatt leszavazta.
Pénzügyi szolgáltatások
A hatékonyan és átlátható módon működő pénzügyi piacok a tőke jobb elosztásán keresztül elősegítik a gazdasági növekedést. Lisszabonban az EU nemzeti pénzügyi piacainak nagyobb mértékű integrációját szorgalmazták, és azóta a Parlament számos, a következőkben felsorolt témákról szóló jogszabályt fogadott el: egységes jogosítvány az értékpapírok és részvények kibocsátói számára; a bankok és tőzsdék közti verseny fellendítése a részvénykereskedelem terén; egységes szabályok a bennfentes kereskedelem és a piac manipulálása ellen; a nyugdíjalapokba való befektetések akadályainak elhárítása; a biztosításközvetítési piac megnyitása; a kisebbségi részvénytulajdonosok védelme cégek megvásárlásánál; valamint az átláthatóság biztosítása a részvénytársagágok esetében.
Üzletbarát környezet
A lisszaboni stratégia másik eleme az üzletbarát környezet kialakítása volt, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára. A tagállamok közti gyakorlatban bevált módszerek cseréjét fokozni kell, valamint törekedni kell az új cégek alapításával járó bürokrácia és költségek megszüntetésére. Ezen a területen a Parlament szerepe korlátozott volt. Ennek ellenére a képviselők támogatták a KKV-ket segítő erőfeszítéseket és szorgalmazták, hogy érdekeik megjelenjenek a jelenlegi jogalkotásban, például annak könnyebbé tételében, hogy ezek jobb feltételek mellett versenyezhessenek a közintézményi szerződésekért, vagy hozzáférhessenek az uniós kutatási alapokhoz. Megegyezés született egy olyan uniós jogszabályról, amely a szellemi tulajdonjogok érvényesítését könnyíti meg. Ezenkívül folyamatban van a számítógépes találmányok szabadalmaztathatóságáról szóló jogszabályok kidolgozása, amely a kreativitást és az innovációt fogja támogatni a jogi biztonság fokozásával, amely ösztönözné a cégekethogy új alkalmazási módszerekbe invesztáljanak.
Információs társadalom
A lisszaboni stratégia másik fő eleme az információs társadalom fejlesztése volt, amely a tudásalapú gazdaság megvalósulását, valamint a komoly növekedési potenciállal rendelkező területeken a munkahelyteremtést segítené elő. A jelenlegi Parlament fontos jogszabályokat fogadott el, amelyek a távközlési szektor területén a verseny növekedésének serkentésére és az internet használatának bővítésére szolgálnak. A jelenlegi helyzet már most előnyös, mivel a Bizottság tanulmányai szerint az európai telekommunikációs iparban a termelékenység már most is körülbelül 15%-al meghaladja az Egyesült Államokét. Ennek ellenére a teljesen egységes és liberalizált távközlési piac még alacsonyabb költségekhez és alacsonyabb fogyasztói árakhoz kell, hogy vezessen, mind a lakossági, mind a vállalati területen, ebből kifolyólag az internet hozzáférés árát is csökkenteni kellene. További intézkedéseket fogadtak el az internethasználat bővítéséről, amely magában foglalja egy .eu domain név létrehozását, a spam probléma megoldását, és az interneten való vásárlás megkönnyítését szorgalmazó lépéseket.
Politikák együttese
Egy másik kiterjedt problémakör a „makroökonómiai politikák keveréke”, amely a a növekedés érdekében használt gazdaságpolitikai eszközök lehető legjobb egyensúlyát jelenti. Az Európai Parlament támogatta az Európai Központi Bank függetlenségét és az árstabilitás elérését, mint a fenntartható fejlődés alapját. Ennek ellenére a képviselők bírálták a keverék költségvetési részét, mivel nem létezik egy EU szintű fiskális politika és a Stabilitási és növekedési paktumot, az államháztartásra vonatkozó szabálygyűjtemény, az uniós tagállamok kormányai nem tartották be szó szerint. Az EU tagállamok kormányainak átlagos éves deficitje 2003-ban 2,7% volt, részben a gyenge gazdaságnak köszönhetően. Az átlagos államadósság is növekszik, amely a GDP 64,1%-át teszi ki. A Parlament szerint a GDP- növekedés hanyatlása a tagállamok legtöbbjében hiányzó strukturális reformoknak köszönhető. A képviselők annak az aggodalmuknak is hangot adtak, miszerint a Lisszabonban eldöntött államkiadások produktív beruházások felé történő átcsoportosítása, valamint a dolgozók adóterheinek megfelelő arányú csökkentése kudarcot vallott.
A Parlament konzekvensen támogatta a Stabilitási és növekedési paktumot és a képviselők egy korai jelzőrendszer bevezetését javasolták, amely azt is jelzi, ha egyes országok nem érnek el költségvetési többletet erős növekedési időszakokban, nemcsak a deficitek növekedését gazdasági visszaesések idején. Az „arany szabály” használata tekintetében, amely szerint bizonyos befektetési típusok nem számítanának bele a költségvetési deficit kiszámításába, megoszlik a képviselők véleménye, akik a közelmúltban nagyon alacsony többséggel szavazták le egy ilyen szabály támogatását.
Kutatás és oktatás
Az oktatás és kutatás jelentős befolyással van a növekedésre és a foglalkoztatottságra. Lisszabonban az EU vezetői egyetértettek abban, hogy „az emberi erőforrásokba invesztálás és egy aktív és dinamikus jóléti társadalom fejlesztése” kulcsszerepet játszanak a tudásalapú gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy az egy főre jutó emberi erőforrásokba való befektetés növekedjen, és hogy az életen keresztül tartó tanulás előtérbe kerüljön, mivel a jobb képességek növelik a foglalkoztathatóságot. Ennek ellenére egészében ez a kérdés még nem szerepelt az EU jogalkotási témái között. Helyette csak egy benchmarking gyakorlatot állítottak fel, melynek eredményei nem voltak jók. Az EU a GDP 1,1%-át fekteti be felsőoktatásra, az Egyesült Államok 3%-hoz képest. A különbség a magántőke hiányával magyarázható, mivel az állami befektetések szintje hasonló. A felnőttek részvétele a felsőoktatásban növekvő tendenciát mutat, de az Egyesült Államok és az EU közötti különbség továbbra is megmaradt. Továbbá a fiatalok végzés előtti kimaradási aránya (18,1% 2003-ban) még mindig jóval a 2010-ig elérendő 10%-os cél fölött van.
A Parlament jóváhagyta a tagállamok által elfogadott célt, miszerint a GDP 3%-át kutatásra és fejlesztésre kell fordítani, de a képviselőknek nem áll módjukban ezen cél betartatása. A gyakorlatban keveset értek el: a kutatásra fordított pénzek csak az uniós GDP-nek 1,9%-át teszik ki az Egyesült Államok 2,9%-val, és Japán 3%-val összehasonlítva.
Meg kell említeni viszont, hogy az EU rendelkezik egy közös kutatási programmal, amely a Közösségi költségvetés majdnem 4%-át teszi ki. A Parlament segít ezen több éves program a finanszírozási szintjének megállapításában, és mindig is szorgalmazta a rendelkezésre álló pénzösszeg növelését. A kutatási területek kijelölésében is az Európai Parlament dönt. A képviselők támogatták a kutatók és diákok csereprogramjait, mint például az Erasmus Modus Programot, és könnyebbé tették a szakképesítések EU-n beüli kölcsönös elismerését, amely a szakképzett emberek más tagállamokban való tevékenységét egyszerűsítette. Azok az erőfeszítések, melyek az Európai Közösségi szabadalom bevezetéséért folynak és egyszerűsített szabadalmi eljárásoknak köszönhetően fokoznák a kutatási tevékenységet, jelenleg megfeneklettek.
Összegzés
Általánosságban elmondható, hogy az egy főre számított munkahelyi termelékenység még mindig elmarad az Egyesült Államokétól, habár ez nagy részben az európaiak által választott több szabadidő és hosszabb szabadságnak tudható be. Az egy órára számított termelékenységet tekintve az EU és az Egyesült Államok közti különbség kevesebb és az utóbbi években 5% alatt maradt. Aggodalomra azonban legfőképpen az ad okot, hogy a termelékenység lassabb ütemben nő, mint az Egyesült Államokban és ez a különbség egyre emelkedik. A Bizottság szerint ennek az új technológiák kisebb fokú haszálata és a nem kielégítő mértékű befektetési szint az oka. A képviselők a befektetésekkel kapcsolatos aggasztó általános tendenciák miatti aggodalmuknak adtak hangot: a magánbefektetések 2002-ben a GDP 17,2%-ra csökkentek a 2000-ben számított 18,3%-ról. Az állami befektetések a GDP százalékaként számítva (a GDP 2,4%-a 2003-ban) is csökkenőben vannak (az 1970-es években 3,8% volt) és jelenleg jóval alacsonyabb szinten vannak, mint az Egyesült Államokban (2003-ban 3,3%).
A közelmúltban kiadott állásfoglalásában a Parlament bírálta a lisszaboni stratégiával kapcsolatos késedelmeket és felhívta a tagállamokat „a strukturális reformokat szolgáló koordinált stratégia iránti elkötelezettségre.” Továbbá, a képviselők sürgették a „magánszektorból származó befektetések mozgósítását a kutatás és fejlesztés területén”, amely egy az iparhoz fűződő erős állam által finanszírozott kutatáson alapul. A Lisszaboni Stratégia a Parlament véleménye szerint még mindig a jövőbe vezető utat képviseli.
|
