|
A hatékonyabb pénzügyi piacok megvalósulása döntő fontosságú az európai gazdaság jövőjének szempontjából. Az utóbbi néhány évben az Európai Parlament folyamatosan a pénzügyi szolgáltatások az EU egész területén történő integrálását szorgalmazó jogalkotási lépéseket hagyott jóvá, megtartva mindazonáltal az egyensúlyt két ellentétes célkitűzés – mint, az iparban zajló verseny fokozása és a befektetők hatékonyabb védelme – között. A Parlament körültekintően meghallgatta mind az ipar és a fogyasztók képviselőinek álláspontját, elősegítve ezzel egy kiegyensúlyozottabb és megvalósíthatóbb jogalkotás lehetőségét.
Az integrált, Európát átfogó pénzügyi piacoknak a vállalatok, a befektetők és a fogyasztók érdekeit kell szolgálniuk. A vállalatok könnyebben jutnak majd tőkéhez egy másik tagállamban és az alkalmazottak számára lehetőség nyílik arra, hogy egy másik tagállam vállalata által kezelt nyugdíjalaphoz tartozzanak. A fokozódó verseny olcsóbb tőkét eredményez, ami viszont másfelől elősegíti a növekedést és a foglalkoztatást a tényleges gazdaságban. A piacnyitásnak azonban együtt kell járnia a felügyeleti és szabályozói rendszer szigorodásával, hogy ezáltal elkerülhető legyen a piacok instabilitása és a csalás. Az EU pénzügyi piacainak integrációjától a következő 10 év során a GDP 1,1%-os fellendülését (130 billió euró) és a munkahelyek számának 0,5%-os növekedését várják. A részvénypiacok integrációja 0,5%-kal csökkenti majd a tőke költségeit
1999 májusában, a Parlament ösztönzésére, a Bizottság bemutatta a pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervét, amely 42, a nemzeti pénzügyi piacok egységes európai piaccá történő integrálását szorgalmazó intézkedést tartalmaz. A Lisszaboni Európai Tanács 2005-öt jelölte meg a terv teljesítésének határidejeként, és eddig csaknem valamennyi intézkedést elfogadták már. A Parlament támogatta ezeket a piacok megnyitását célzó erőfeszítéseket, de hangsúlyozta a határozottabb befektető-védelem szükségességét. Egy esetben – átvételi ajánlatok esetében – a Parlament ragaszkodott a javaslat teljes felülvizsgálatához az első változat elutasítása után, amely változat szerinte nem vette kellő mértékben figyelembe a javaslat néhány tagállamra, főleg Németországra gyakorolt hatását.
Ennek az új jogalkotásnak már érezhető a hatása. Megkezdődött az ipar racionalizálása és szerkezetének átalakítása. Nőtt a határokon átnyúló kereskedelem, és a pénzügyi szervezetek fokozták más tagállamokban való jelenlétüket. A befektetések és megtakarítások szélesebb köre pedig mérsékelte a vállalatok függőségét a banki hitelektől.
A bennfentes kereskedelem leküzdése
A Parlament által jóváhagyott egyik irányelv célja, hogy megtiltsa a pénzügyi piacok manipulációját, például befektetési megbízások kihelyezését a kereslet hamis látszanának keltése céljából, vagy téves információk, rémhírek terjesztését az árak befolyásolásának érdekében. Az irányelv tiltja ezenkívül, hogy belső információkkal rendelkező emberek olyan pénzügyi eszközökkel kereskedjenek, melyek árát az ilyen információk befolyásolhatják. Ezek a szabályok, melyeknek a tagállamokban 2004 októberéig törvényerőre kell emelkedniük, szükségesek ahhoz, hogy a nyitottabb pénzügyi szektorban növekedjen a befektetői bizalom.
Egy másik irányelv azt akarja elérni, hogy könnyebb legyen a vállalatok számára a tőkeszerzés egy másik tagállamban, egy egész Európában egységes dokumentum (vagy „útlevél”) bevezetésével a részvények kibocsátói számára, hogy így az egyik EU országban elismert kibocsátási prospektus érvényes legyen a többi országban is. A bürokrácia minimalizálása érdekében a Parlament gondoskodott arról, hogy az irányelv kivételt tegyen kisebb vállalatok esetében: a kevesebb, mint évi 2,5 millió euró összegű részvényt felkínáló társaságok mentességet élveznek. A Parlament kívánságának megfelelően a magas névértékű kötvények kibocsátói is szabadon választhatnak maguknak szabályozót. A tagállamoknak 2005 júliusáig kell törvényerőre emelniük ezt a jogszabályt.
Egy másik jogszabály – a befektetési szolgáltatásokról szóló irányelv – célja, hogy likvid, versenyképes és átlátható piacok jöjjenek létre a tőzsdei megbízások, pl. részvények vétele és eladása, végrehajtásához. A bankok vagy befektető cégek, anélkül, hogy szabályozott piacra kellene menniük, képesek lesznek összehangolni vételi és eladási megbízásaikat belsőleg vagy saját tőkéjük ellen. Az olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, ahol erre már lehetőség van, a nagy intézmények és beruházási cégek a megbízások 15 - 30%-át internalizálják. A piacok megnyitása együtt jár az ár átláthatóságának szigorúbb követelményeivel. A Parlament közreműködött az eredeti javaslat világosabbá tételében, adaptálta azt, alkalmazhatóbbá téve különböző piaci helyzetekben, különbséget tett nagyobb és kisebb ügyfelek között és mentességet adott a csak végrehajtással foglalkozó vállalatoknak.
Az átláthatósággal kapcsolatos irányelv meghatározza az információknak azt a minimumát, melyet európai szinten minden nyilvánosan kereskedő vállalatnak nyilvánosságra kell hoznia. Az olyan cégekbe vetett befektetői bizalom erősítése a cél, amelyek részvényeivel más országokban is kereskednek, ez a célkitűzés lényeges a határokon átnyúló pénzügyi befektetések fellendítéséhez. A társaságok éves beszámolói tartalmazzák majd a felülvizsgált mérlegbeszámolót, egy irányítási beszámolót, valamint az információkért felelős személy számadásait. A félévenkénti jelentések is kötelezőek, de az évenkénti jelentéshez képest kevesebb követelménnyel. A Parlament kérésére a negyedévenkénti beszámolók nem lesznek kötelezőek.
Átvételi ajánlatok: elhúzódó tárgyalások
Ennek az irányelvnek az volt a célja, hogy az EU egész területén érvényes standard szabályokat hozzon létre a többségi érdekeltségeknek a kereskedelmi társaságokban történő megszerzésével kapcsolatban. Az irányelv tartalmazza a méltányos ár általános definícióját, valamint megszorító információs záradékokat. Központi szerepet kapott a kisebbségi részvényesek védelme.
Az irányelvnek hosszú története van. Több mint 12 évi tárgyalás után a Parlament alacsony többséggel elutasította a Tanáccsal kötendő megegyezést, amelyik nem vette figyelembe a tagállamokban érvényes társasági jogi szabályok közötti jelentős eltéréseket. Az EP-képviselők az irányelv ellen szavaztak, azzal érveltek, hogy nem volt esély a megegyezésre az irányelvben foglaltak kiegyensúlyozatlansága miatt. Ez csökkentette volna ugyanis az olyan biztonsági intézkedések lehetőségét, melyek megszokottak némelyik piacon, mint pl. Németországban, de meghagyta volna a plurális szavazati jog lehetőségét, amelyik szabályos az északi országokban és de facto a biztonsági intézkedés szerepét tölti be.
Az első elutasított irányelv után a Bizottság új javaslattal állt elő, amely még alatta maradt ugyan a Parlament kívánalmainak és a későbbiekben, az EP-képviselők és a Tanács közötti tárgyalások során lényegi változásokon esett át. A végső megegyezés 2003. decemberében született meg, elismerve a tagállamok nemzeti törvénykezésének és piaci gyakorlatának különbségeit, és megengedte számukra némely kikötés esetében a kimaradás jogát (opt out). A gyakorlatban a tagállamok még megengedik vállalataik számára a biztonsági intézkedéseket. Az irányelv kitér a plurális szavazati jogra, mellyel a Bizottság nem foglalkozott.
A befektetők védelmét szolgálja egy további intézkedés, a pénzügyi konglomerátumok prudenciális felügyeleti rendszeréről szóló irányelv. Ez joghézagot szüntet majd meg a jelenlegi jogalkotásban, amely nem fedi le a fentebb említett csoportokon belüli tranzakciókat. Az új szabályok korlátozzák majd a pénzügyi nehézségek kockázatát, melyekkel számolniuk kell az ilyen konglomerátumoknak, melyek definíciójuk szerint olyan társaságok, melyek vagyonának legalább 40%-a pénzügyi jellegű. Néhányan közülük a világ legnagyobb pénzügyi csoportjai közé tartoznak, és esetleges válságuk nemcsak egyes befektetőket érinthet, hanem a pénzügyi szektor egészét. Az irányelv 2005-ös pénzügyi évtől kerül alkalmazásra a számlákat illetően.
A biztosítási közvetítés belső piacának megteremtése a célja egy másik irányelvnek. 2003. decembere óta egy az egyik tagállamban regisztrált biztosítási ügynöknek joga van ahhoz, hogy egy másik tagállamban adja el szolgáltatásait. Jelenleg a biztosítási kötvények 50%-át közvetítők adják el, de közülük csak kevesen kínálják szolgáltatásaikat saját országuk határain kívül.
Végül előrelépést sikerült elérni a társasági nyugdíjtervezés belső piacán. Egy 2005. közepétől alkalmazandó új irányelv szerint az egyik tagállamban regisztrált nyugdíjalapnak minden további regisztráció nélkül lehetősége lesz arra, hogy egy másik országban alapított vállalat nyugdíjterveit kezelje. Ez megkönnyíti majd például a multinacionális vállalatok dolgozói számára, hogy nyugdíjukat egyik országból a másikba transzferálják.
|
