|
2003 júniusában a változó körülményekhez alkalmazkodva - vagyis a tíz új tagállam 2004-es uniós csatlakozása, az EU termelők világpiaci versenyképességének szükségszerű növelése és a Cancúnban megrendezett WTO tárgyalások okán - az Európai Unió döntést hozott közös mezőgazdasági politikájának (CAP) jelentős átalakításáról. A reformok következtében az agrártámogatások nagy része a jövőben nem a megtermelt mennyiségekhez fog igazodni, ezzel is ösztönözve az uniós gazdákat olyan termékeket előállítására, amelyekre a piacokon valós kereslet van. Az Európai Parlament amellett, hogy elismerte a változás szükségességét küzdött a liberalizáció kisebb gazdaságokra gyakorolt negatív hatásainak enyhítéséért, továbbá a vidékfejlesztés számára is sikerült több támogatást kieszközölnie.
A közös agrárpolitika vagy CAP hallatán nemrég még az eladhatatlan vajhegyek és bortengerek juthattak az eszünkbe, amelyek a piaci igényeket figyelmen kívül hagyó jelentősen támogatott agrártermelés következtében keletkeztek. Bár ez a probléma az óta nagyjából megoldódott, a CAP időszakos felülvizsgálata tovább folytatódott. A legutóbbi aktualizálás 1999-ben zajlott és eredetileg a 2006-os évig terjedő időszakot foglalta magába. 2002 júliusában azonban a Bizottság bejelentette, hogy további intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy az Unió költségvetése képes legyen a bővítés feladatainak ellátására, valamint a mezőgazdasági termékek versenyképességének javítására a világpiacon. A CAP legutóbbi reformjáról szóló jogszabálytervezetet 2003 elején tették közzé.
A Bizottságnak a mezőgazdaság fokozatos liberalizálására tett javaslatai eltérő reakciókat váltottak ki az Európai Unió nemzeti kormányai körében és alapvetően két táborra osztották az országokat: egyes tagállamok nem kívántak változtatni a CAP-on az eredetileg meghatározott 2006-os időpont előtt (Franciaország, Spanyolország, Luxemburg, Ausztria, Portugália és Írország), mások költségvetési okokból támogatták a javaslatokat (Anglia, Németország, Dánia, Svédország és Hollandia). Érdemes megjegyezni, hogy amíg korábban a mezőgazdaság a teljes közösségi költségvetés mintegy kétharmadát tette ki, ez az arány folyamatosan csökken. Míg 2003-ban a mezőgazdasági előirányzat a költségvetés 46,38%-a volt (42,68 milliárd euró a CAP-ra és 4,7 milliárd euró vidékfejlesztésre), 2004-ben ez az arány 42,7%-ra csökkent (42,77 milliárd a CAP-ra és 6,5 milliárd vidékfejlesztésre).
A Bizottság javaslataira az Európai Parlament egy 2003 júniusában elfogadott jelentéscsomagban válaszolt, amelynek legfőbb célja az volt, hogy egy esetleges nagyobb fokú liberalizáció európai gazdákra gyakorolt szociális és gazdasági hatásait enyhítse. Bár a mezőgazdasági politikát illetően a Parlamentnek csak konzultatív szerepe van (hiszen a végső szót az uniós kormányok mondják ki), a Parlament jelentése fontos hatással volt a 2004 és 2005-ben több fázisban hatályba lépő reformok végső formájára.
Az emberek vidéken tartása
A Bizottság reformtervének legfőbb eleme a gazdáknak juttatott pénzügyi támogatás termelésről történő „teljes leválasztása” volt, azaz az agrártámogatások és a termelési szint közötti kapcsolat megszüntetése a (megtermelt mennyiségektől független) közvetlen támogatások rendszerének kiterjesztésével, hogy kompenzálja a gazdák jövedelemkiesését. Ezenkívül, jóllehet a termelési támogatás szintje az elmúlt években mérséklődött, a Bizottság azt jóval nagyobb mértékben kívánta csökkenteni.
A Parlament azonban a támogatások termeléstől való teljes körű leválasztása helyett a „részleges” függetlenítést szorgalmazta, melynek egyik oka a mezőgazdaság „többfunkciós szerepe”. A képviselők évek óta azon az állásponton vannak, hogy a mezőgazdaságnak az élelmiszer-termelésen kívül más jelentősége is van. A gazdák a vidéki életforma megőrzésének letéteményesei, és a gazdálkodás alapvető jelentőségű a városokba vándorlás megelőzése érdekében. Így az európai parlamenti képviselők szerint a mezőgazdaság támogatása a legigazságosabb és leghasznosabb módja az emberek vidéken tartására, különös tekintettel a dombvidékekre és a távoli területekre. Ennek következtében a Parlament egyik válasza a Bizottság reformjavaslataira egy „részleges leválasztási rendszer” szorgalmazása volt egy 2004 januárjától induló „többfunkciós kifizetési rendszerrel”, amely a növénytermesztéssel foglalkozó gazdáknak és néhány szarvasmarha-tenyésztőnek juttatott közvetlen jövedelemtámogatásból áll. Az összes többi ágazatnak juttatott pénzügyi támogatások továbbra is a megtermelt mennyiséghez kapcsolódtak volna.
2003 június 26-án a mezőgazdasági miniszterek a Parlament számos javaslatának figyelembe vételével véglegesítették a reformokat. Így például akkor is, ha a támogatások túlnyomó többsége inkább rögzített összegű juttatás (ún. „egyszeri mezőgazdasági kifizetések”) formájában kerülne kifizetésre a termelőknek - ahelyett, hogy az továbbra is a termelési szint függvénye lenne, - a vidékről történő elvándorlás megakadályozása érdekében a tagállamok bizonyos körülmények között úgy dönthetnek, hogy korlátozott mértékben fenntarthatják a termeléshez kötött támogatást.
A Parlament támogatta a Bizottság álláspontját, amely szerint a CAP többfunkciós jellege bővíthető lenne jelentős mezőgazdasági források átcsoportosításával a piactámogatástól a vidékfejlesztésre, elsősorban szociális és környezetvédelmi célokra. Ezt tükrözi a Tanács által elfogadott végleges jogszabály, amely a nagyobb gazdaságoknak nyújtott közvetlen támogatások csökkentésével több pénzt bocsát a termelők rendelkezésére minőségi termékek előállítására, illetve környezetvédelmi és állatjóléti programokra. Az „egyszeri mezőgazdasági kifizetések” szintén a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti normák betartásának függvényei.
Vita a CAP költségvetés teljes szintje körül
Az egyik legnagyobb vita azonban arról szólt, hogy minden mezőgazdasági támogatás csökkenjen-e tekintettel az immár 25 tagú Unió 2013-ig tervezett szoros költségvetési plafonjára. A Parlament hevesen ellenezte a Bizottság a kifizetések fokozatos csökkentésére vonatkozó tervét, amely 1%-os csökkentéssel kezdődött volna 2006-ban, és fokozatosan 19%-os szintet ért volna el 2012-re. A Bizottság terve alapján a gazdák kiegészítő kifizetésekben részesültek volna a csökkentések hatásainak ellensúlyozására. Ehelyett a Parlament a közvetlen kifizetések csökkentését javasolta, de csak azoknak a gazdáknak az esetében, akik évi több mint 7500 eurót kapnak. A mezőgazdasági miniszterek végül elutasították ezt a rendszert és egy „pénzügyi fegyelemre vonatkozó mechanizmus” bevezetése mellett döntöttek, amely nem azonnal csökkenti a támogatásokat, hanem csak szükség esetén lép életbe, biztosítva a 2013-ig meghatározott agrárköltségvetés tiszteletben tartását.
Egyes agrártermékek
A CAP általános reformja mellett a Bizottság számos egyéni tervet nyújtott be a legfontosabb mezőgazdasági ágazatoknak nyújtott segélyekre vonatkozó szabályok aktualizálásáról. A változtatások célja a felvásárlási árak csökkentése volt annak érdekében, hogy az EU-nak megfelelő mozgástere legyen 2003 októberében Cancúnban a WTO tárgyalásokon, valamint hogy az európai termékek versenyképesebbé váljanak a világpiacon a merev intervenciós politikák megszüntetével olyan termékekre vonatkozóan, mint a rizs, a tejtermékek, a szántóföldi növények és a marhahús. A javasolt megoldás a támogatások a termeléstől való teljes leválasztása volt a legtöbb ágazatot illetően. Az európai parlamenti képviselők azonban hangsúlyozták, hogy így a gazdákat hatalmas veszteségek érnék, egyes ágazatok nyereségessége megszűnne, míg végül teljesen eltűnnének. Bizonyos fajta intervenció fenntartása tehát minden termék esetében indokolt. A Tanács végső döntései számos területen tükrözték a Parlament javaslatait, különösen a gabonafélék és a marhahús esetében.
A gabonaféléket illetően a Bizottság a felvásárlási ár csökkentését és az összes támogatás leválasztását javasolta, ám a Tanács elfogadta a Parlament álláspontját, miszerint a felvásárlási ár maradjon változatlan és a támogatás csupán egy része (75%) kerüljön függetlenítésre. A marhahústermelők esetében a Bizottság a támogatások teljes leválasztására törekedett, aminek következtében megszűnt volna a marha- és borjúhúsra vonatkozó jövedelemtámogatás. A Tanács azonban általánosságban támogatta a Parlament részleges függetlenítésre vonatkozó törekvését az egyes tagállamokra bízva, hogy melyik fajta jövedelemtámogatást függetlenítik a termeléstől.
Más ágazatokban végül a Parlament és a Bizottság álláspontja közötti kompromisszumot fogadták el. A tej és a tejtermékek esetében a Tanács egyetértett a Bizottság javaslataival a vaj és a sovány tejpor árának csökkentéséről valamint a tejtermékek kvótájának 2014/15-ig történő meghosszabbításáról. A mezőgazdasági miniszterek azonban a Parlament szándékát támogatták, amely a támogatás leválasztásának 2007/08-ig történő elhalasztását szorgalmazta.
2004 februárjában a Parlament Mezőgazdasági Bizottsága egyéb, mediterrán termékek (olívaolaj, gyapot, dohány) reformjáról szóló álláspontot fogadott el, miután az Európai Bizottság 2003 novemberében közzé tette a javaslatait. A Tanács végleges döntése idén tavaszra várható.
|
