Bevándorlási politika

Ez az ismertető bemutatja az EU bevándorlási politikáját, valamint azt a célkitűzését, hogy szolidaritáson alapuló, előretekintő, átfogó és kiegyensúlyozott megközelítést alakítson ki mind a reguláris, mind az irreguláris bevándorlás kezelésére. Bemutatja a szakpolitika prioritásait, és ismerteti a migrációval és a menekültüggyel, a bevándorlással és az integrációval kapcsolatos legfontosabb stratégiai és jogalkotási fejleményeket. Végezetül felvázolja az Európai Parlament szerepét az e területre vonatkozó jogszabályok kialakításában.

Jogalap

  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 79. és 80. cikke meghatározza az EU közös bevándorlási politikáját. Az EUMSZ 80. cikke kimondja, hogy a bevándorlási politikákra a szolidaritás és a felelősség tagállamok (uniós országok) közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve a pénzügyi vonatkozásokat is.
  • Az EU hatáskörei a bevándorlási politika területén

    A hatáskör a szerződések által az EU-ra ruházott azon hatáskört jelenti, hogy meghatározott szakpolitikai területeken intézkedéseket hozzon.

    Reguláris bevándorlás: Az EU-nak jogában áll megállapítani azokat a feltételeket, amelyek mellett egy nem uniós ország állampolgára beléphet egy tagállamba és ott jogszerűen tartózkodhat, többek között családegyesítés céljából. Továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik kvóták meghatározása a nem uniós országbeli, munkavállalás céljából érkező személyek befogadására.

    Integráció: az Unió ösztönözheti a tagállamokat, hogy hozzanak a területükön jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárok integrációját előmozdító intézkedéseket, és fellépésük során támogathatja e tagállamokat, ugyanakkor semmilyen előírás nem rendelkezik a tagállamok törvényi és szabályozási rendelkezéseinek összehangolásáról.

    Az irreguláris bevándorlás elleni küzdelem: az Uniónak – főként hatékony visszaküldési politika segítségével – meg kell akadályoznia és csökkentenie kell az irreguláris bevándorlást, mégpedig az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett.

    Visszafogadási megállapodások: hatáskörénél fogva az Unió megállapodásokat köthet nem uniós országokkal a területén tartózkodó olyan nem uniós országbeli állampolgárok származási országukba vagy abba az országba való visszafogadása érdekében, ahonnan érkeztek, akik a tagállamok valamelyikének területére való belépés, jelenlét vagy tartózkodás feltételeinek nem vagy már nem felelnek meg.

    A Lisszaboni szerződés 2009. évi hatályba lépése óta az Európai Unió Bíróságának hatásköre kiterjed a bevándorlás és menekültügy területére.

    Az uniós bevándorlási politika célkitűzései

    Az EU arra törekszik, hogy kiegyensúlyozott megközelítés alakuljon ki a jogszerű bevándorlás kezelése és az irreguláris bevándorlás elleni küzdelem tekintetében. A migrációs áramlások megfelelő kezelése a következőket foglalja magában:

    • a tagállamokban jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárokkal szembeni méltányos bánásmód biztosítása;
    • az irreguláris bevándorlás – többek között az emberkereskedelem és az embercsempészet – elleni küzdelemre irányuló intézkedések fokozása;
    • a nem uniós országokkal való szorosabb együttműködés előmozdítása minden területen.
    • Az EU-nak az a célja, hogy a jogszerű bevándorlók számára az európai uniós polgárokéhoz hasonló, azonos szintű jogokat és kötelezettségeket állapítson meg.

      Szakpolitikai fejlemények

      A. Stratégiák és prioritások az EU bevándorlási politikájában

      Az Európai Tanács 2024. december 19-én jóváhagyta a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó, a 2024–2029-es időszakra szóló stratégiai iránymutatásokat, amelyek a 2014–2020-as időszakra vonatkozó stratégiai iránymutatások helyébe léptek. Az új iránymutatások hangsúlyozzák az uniós vízumpolitika stratégiai alkalmazásának, az uniós vízumrendszerrel való visszaélések megelőzésének, a származási és tranzitországokkal való új partnerségek kiépítésének, a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek, valamint az uniós büntető- és polgári jog valamennyi vonatkozása átgondolásának fontosságát.

      2026 januárjában a Bizottság elfogadta az első uniós vízumstratégiát, amelynek célja a vízumpolitika stratégiaibb megközelítése. Célja a biztonsági átvilágítás megerősítése, az EU gazdaságához és társadalmához hozzájáruló személyek belépésének megkönnyítése, valamint a vízumpolitika intelligensebbé tétele az innováció révén.

      1. Új migrációs és menekültügyi paktum

      2020 szeptemberében a Bizottság közzétette az új migrációs és menekültügyi paktumra vonatkozó javaslatát. Több éven át tartó tárgyalásokat követően 2024 májusában elfogadták az új paktumot, amely az uniós migrációs politika egyik legjelentősebb reformja. A paktum célja, hogy a menekültügyi eljárást integrálja a migrációkezelésbe, összekapcsolva azt az előválogatással és a visszaküldéssel, miközben kiterjed a külső határok igazgatására, a jobb előrejelzésre, a felkészültségre és a válságreagálásra egy szolidaritási mechanizmussal együtt, valamint a legfontosabb Unión kívüli származási és tranzitországokkal fenntartott külkapcsolatokra (4.2.2.).

      A Parlament által és a Tanács által 2024-ben a paktum részeként elfogadott jogi aktusok a következők:

      • a menekültügy és a migráció kezeléséről szóló rendelet;
      • a menekültügyi eljárásról szóló rendelet és a határon folytatott visszaküldési eljárásról szóló rendelet;
      • a válsághelyzetek és vis maior helyzetek kezeléséről szóló rendelet;
      • a menekültügy és a migráció kezelésére szolgáló uniós biometrikus adatbázis, az Eurodac létrehozásáról szóló rendelet;
      • az előszűrésről szóló rendelet;
      • a 2011. évi kvalifikációs irányelvet felváltó kvalifikációs rendelet;
      • a befogadási feltételekről szóló felülvizsgált irányelv;
      • az uniós áttelepítési és humanitárius befogadási keretről szóló rendelet.
      • A hatékonyság biztosítása érdekében az új paktum harmonizált menekültügyi normákat, a kérelmek feldolgozására vonatkozó egyértelmű szabályokat és a visszaélések elleni biztosítékokat vezet be. Az új szolidaritási keret lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy támogassák egymást: A tagállamok minden évben elkötelezik magukat egy szolidaritási ciklus mellett, amelynek keretében létrehozzák a hozzájárulások (áthelyezések, pénzügyi hozzájárulások vagy operatív segítségnyújtás) vállalásalapját a különösen nagy migrációs nyomással szembesülő tagállamok támogatása érdekében. Ezt a szolidaritási vállalásalapot minden évben tanácsi végrehajtási jogi aktus útján kell létrehozni. A Tanács 2025 végén megállapodott a 2026 közepére vonatkozó első szolidaritási vállalásalapról, lezárva az első szolidaritási ciklust.

        A paktum új szabályai 2026 közepétől alkalmazandók, kivéve az uniós áttelepítési és humanitárius befogadási keretről szóló rendeletet, amely már alkalmazandó.

        A migrációs és menekültügyi paktum egyik kulcsfontosságú eredményeként a Bizottság 2025 novemberében közzétette első európai éves menekültügyi és migrációs jelentését. 2026 januárjában a Bizottság előterjesztette az első európai menekültügyi és migrációkezelési stratégiát. Ez a stratégia túlmutat a migrációs és menekültügyi paktum 2026 közepéig történő végrehajtásán, és javaslatot tesz a következő lépésekre:

        • az illegális migráció megelőzése és a csempészhálózatok tevékenységének ellehetetlenítése;
        • a háború és üldözés elől menekülők védelme, valamint a menekültügyi rendszerrel való visszaélések megelőzése;
        • a tehetségek vonzása az EU-ba az uniós gazdaság versenyképességének fokozása érdekében.
        • B. Egyéb jogalkotási fejlemények

          2008 óta jelentős bevándorlási jogszabályokat fogadtak el.

          1. Reguláris bevándorlás

          Miután korábban nehézségekbe ütközött egy olyan általános rendelkezés elfogadása, amely kiterjed az Unióba irányuló, minden típusú munkavállalási célú bevándorlásra, a jelenlegi megközelítés lényege, hogy a migránsok különböző csoportjai szerint kell ágazatspecifikus szabályozást elfogadni a jogszerű bevándorlásra vonatkozó uniós szintű politika kialakítása érdekében.

          A harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló első, 2009. évi irányelv bevezette az „uniós kék kártyát”, azaz egy gyorsított eljárást, amelynek alapján kedvezőbb feltételek mellett állítanak ki nem uniós országbeli munkavállalók számára különleges tartózkodási és munkavállalási engedélyt ahhoz, hogy a tagállamokban magas szintű képzettséget igénylő munkát vállalhassanak. A szabályokat 2009 után kétszer, legutóbb 2021-ben vizsgálták felül. A 2021. évi uniós kékkártya-irányelv rugalmasabb fogadási kritériumokat ír elő (elegendő hathónapos időtartamú munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat), ugyanakkor csökkenti azt a minimálbér-küszöböt, amelyet a kérelmezőknek meg kell keresniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek a kékkártyára, és megkönnyíti a kékkártya birtokosai számára a tagállamok közötti utazást és a családjukkal való családegyesítést.

          Az összevont engedélyről szóló, 2011. évi irányelv közös, egyszerűsített eljárást hoz létre azon nem uniós országbeli állampolgároknak, akik tartózkodási és munkavállalási engedélyért folyamodnak egy tagállamban, illetve meghatározza a jogszerű bevándorlóknak biztosított közös jogokat. A 2019 márciusában elfogadott, az összevont kérelmezési eljárásról szóló bizottsági végrehajtási jelentés megállapította, hogy akadályozza a nem uniós országbeli állampolgárok integrációjára és a velük szembeni diszkrimináció felszámolására irányulóan az irányelvben megfogalmazott célkitűzések teljesülését az, hogy ezek a harmadik országbeli állampolgárok nem rendelkeznek információkkal a jogaikról. 2022 áprilisában Bizottság javaslatot tett az irányelv átdolgozására annak érdekében, hogy egyszerűsítsék és pontosítsák az irányelv hatályát. A Parlament és a Tanács 2023 decemberében politikai megállapodásra jutott. A 2024-ben elfogadott, az összevont engedélyről szóló új irányelv egyszerűsíti az összevont munkavállalási és tartózkodási engedély megszerzésének folyamatát a kérelmezők és a munkáltatók számára, és új intézkedéseket vezet be, amelyek célja a nem uniós országbeli munkavállalók kizsákmányolással szembeni védelmének megerősítése.

          A nem uniós állampolgárok idénymunkásként való foglalkoztatásának feltételeit meghatározó irányelvet 2014 februárjában fogadták el. A migráns idénymunkások tagállamtól függően legfeljebb öt–kilenc hónapig tartózkodhatnak törvényesen és ideiglenesen az Unió területén, hogy az évszakhoz vagy az év egy részéhez kötődő tevékenységet végezzenek, megtartva ugyanakkor Unión kívüli állandó lakóhelyüket. Az irányelv emellett egyértelművé teszi a migráns munkavállalók jogait is. 2020 júliusában a Bizottság iránymutatást adott ki a Covid19-járvány kontextusában az EU-ban dolgozó idénymunkásokról.

          A vállalaton belüli áthelyezésekről szóló irányelvet, amely meghatározza a nem uniós állampolgárok belépésének és tartózkodásának feltételeit, 2014. május 15-én fogadták el. Az irányelv könnyebbé teszi a vállalkozások és multinacionális vállalatok számára, hogy vezetőiket, szakértőiket és gyakornoki státusban lévő alkalmazottaikat ideiglenesen az Unióban található fióktelepeikre vagy leányvállalataikhoz áthelyezzék.

          A kutatás, tanulmányok és képzés céljából történő beutazás és tartózkodás feltételeit meghatározó irányelvet 2016 májusában fogadták el. Az irányelv felváltotta a hallgatókra és kutatókra vonatkozó korábbi eszközöket, kiterjesztette azok hatályát az önkéntes szolgálatra, a diákcsereprogramokra, az oktatási projektekre és az au pair munkára is, és egyszerűsítette alkalmazásukat.

          Az Unióban hosszú távon tartózkodó nem uniós állampolgárok jogállását továbbra is a huzamos tartózkodásról szóló tanácsi irányelv szabályozza, melyet 2011-ben módosítottak azzal a szándékkal, hogy hatálya kiterjedjen a menekültekre és a nemzetközi védelem egyéb kedvezményezettjeire is. Az említett irányelv végrehajtásáról szóló, 2019. márciusi jelentés megállapította, hogy a tagállamok ahelyett, hogy aktívan előmozdítanák a „huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, inkább főként nemzeti huzamos tartózkodási engedélyeket állítanak ki, és csak néhány harmadik országbeli állampolgár él a más tagállamokba való költözés jogával. 2022 áprilisában a Bizottság javaslatot tett a huzamos tartózkodásról szóló irányelv felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy valódi huzamos időre szóló uniós tartózkodási engedélyt hozzon létre, különösen azáltal, hogy megerősíti a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek azon jogát, hogy más tagállamokba költözzenek és ott dolgozzanak. 2023. november 30-án a Parlament és a Tanács intézményközi tárgyalásokat kezdett, amelyek még mindig zajlanak.

          A Bizottság 2023. november 15-én előterjesztette a képzett és tehetséges munkavállalók mobilitásáról szóló csomagot, amely egy javasolt uniós tehetségbázist is magában foglalt. Ez az uniós tehetségbázis ösztönzi a jogszerű migrációt azáltal, hogy online platformot biztosít a nem uniós országokban élő álláskeresők számára, hogy az EU-ban állásokra pályázzanak. Az uniós tehetségbázis létrehozásáról szóló rendeletet a Parlament és a Tanács 2026 márciusában fogadta el.

          2. Integráció

          A családegyesítésről szóló, 2003. szeptember 22-i tanácsi irányelv a családegyesítési jogra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, amelyek túlmutatnak az emberi jogok európai egyezményének 8. cikkében foglalt, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogon. A 2008. évi végrehajtási jelentés arra a következtetésre jutott, hogy ezt az irányelvet a tagállamok nem alkalmazták teljes mértékben és helyesen. Ennek eredményeként a Bizottság 2014 áprilisában közleményt tett közzé, amely iránymutatást nyújt a tagállamoknak a családegyesítési jog alkalmazásáról. A második végrehajtási jelentés 2019 márciusában arra a következtetésre jutott, hogy 2008 óta javult a végrehajtás. Ennek oka részben a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás, a 2014. évi iránymutatás és az Európai Unió Bíróságának számos ítélete volt.

          Az Unió hatásköre az integráció területén korlátozott. 2011 júliusában a Bizottság elfogadta a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának európai programját. A Bizottság 2020 novemberében a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó, az integrációról és a befogadásról szóló cselekvési tervet nyújtott be, amely politikai keretet és konkrét kezdeményezéseket tartalmaz, támogatandó a tagállamokat az Unió területén jogszerűen tartózkodó mintegy 34 millió harmadik országbeli állampolgár oktatás, foglalkoztatás, egészségügyi ellátás és lakhatás tekintetében megvalósuló integrálásában. Ez a terv magában foglalja a nyomon követési intézkedéseket és az új digitális eszközök használatát, valamint a migránsok társadalmi részvételének előmozdítására, az uniós finanszírozási lehetőségek növelésére és a kormányzás különböző szintjein működő, több érdekelt felet tömörítő partnerségek kiépítésére irányuló erőfeszítéseket. A meglévő eszközök közé tartozik az Európai Migrációs Fórum, az Európai Bizottság migrációs integrációs weboldala, az Európai Integrációs Hálózat, valamint a migránsok migrációval, menekültüggyel és integrációval kapcsolatos véleményével foglalkozó bizottsági szakértői csoport, amely első alkalommal 2020 novemberében ült össze, és azóta is rendszeresen ülésezik.

          Az új, 2021–2027-es többéves pénzügyi keretben a nemzeti integrációs politikákat támogató speciális finanszírozási eszközök a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapon és az Európai Szociális Alapon (ESZA+) alapulnak.

          3. Irreguláris bevándorlás

          Az EU fontos jogszabályokat fogadott el az irreguláris bevándorlás elleni küzdelem érdekében:

          • A segítségnyújtási csomag a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. évi tanácsi irányelvet, valamint az e segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002. évi tanácsi kerethatározatot tartalmazza. A csomagot az illetékes hatóságokkal együttműködő, emberkereskedelem áldozatává vált vagy csempészett személyek tartózkodási engedélyének megadásáról szóló, 2004. évi tanácsi irányelv egészíti ki (az emberkereskedelemről lásd még a 4.2.6. ismertetőt).
          • A migránscsempészés elleni uniós keret alkalmazásával kapcsolatos kihívások és aggályok a keret felülvizsgálatára irányuló erőfeszítésekhez vezettek. 2021 szeptemberében a Bizottság elfogadta a migránscsempészés elleni uniós cselekvési tervet a 2021–2025 közötti időszakra vonatkozóan. A Bizottság 2023 novemberében bemutatta az Unióba való jogellenes beutazáshoz, valamint az Unión belüli jogellenes átutazáshoz és tartózkodáshoz történő segítségnyújtás megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó szabályokra irányuló javaslatát. A javaslat tartalmazza a csempészés bűncselekményének egyértelműbb meghatározását, valamint a harmonizált szankciókat. A Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága jelenleg vizsgálja ezeket a javaslatokat. Egy másik, 2023. novemberi bizottsági javaslatot követően a Parlament és a Tanács 2025-ben rendeletet fogadott el a migránscsempészés és az emberkereskedelem megelőzése és az ellene folytatott küzdelem érdekében a rendőrségi együttműködés megerősítéséről. A rendelet célja, hogy megerősítse az Europolnak az ilyen bűncselekmények megelőzésére és az ellenük folytatott küzdelemre vonatkozó megbízatását.
          • A 2008. évi visszatérési irányelv meghatározza a nem uniós országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésére vonatkozó közös uniós normákat és eljárásokat. A Parlament és a Tanács 2016-ban elfogadta a jogellenesen tartózkodó nem uniós országbeli állampolgárok visszaküldéséhez kiállított európai úti okmány létrehozásáról szóló rendeletet. Emellett az átalakított és megerősített Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) egyre inkább segíti a tagállamokat a visszaküldéssel kapcsolatos tevékenységeikben.
          • 2018 szeptemberében a Bizottság az eljárások felgyorsítása érdekében javaslatot tett a visszatérési irányelv átdolgozására. Az átdolgozott visszatérési irányelvre irányuló javaslatról szóló parlamenti hatásvizsgálat megállapította, hogy a javaslat jelentős költségekkel járna a tagállamok számára az őrizet kiterjesztése révén. Nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a javaslat hatékonyabb visszaküldéshez vezetne, viszont növelné annak valószínűségét, hogy sérülnek az irreguláris migránsok alapvető jogai. A visszatérési irányelv végrehajtásáról szóló parlamenti állásfoglalás (2020. december 17.) hangsúlyozta, hogy az uniós visszaküldési politika eredményességének mérésekor figyelembe kell venni az alapvető jogok és az eljárási garanciák tiszteletben tartását.
          • A visszatérési irányelv javasolt felülvizsgálatáról szóló parlamenti jelentést követően a Bizottság visszavonta a javaslatot, és azt 2025 márciusában a visszatérési rendeletre irányuló javaslattal váltotta fel. E rendelet előterjesztése jelenti a visszaküldésekkel kapcsolatos új európai megközelítés kezdetét, amint azt a 2024–2029-es időszakra szóló, a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára készült politikai iránymutatás már felvázolta. Az új rendelet javaslatot tesz az európai kiutasítási határozatra, amely harmonizálja a kiutasítási határozatokat a tagállamokban azáltal, hogy biztosítja, hogy az egyik ország elhagyását elrendelő határozat az EU egész területére vonatkozzon. A visszatérési rendeletre irányuló javaslatról jelenleg folynak a tárgyalások. Az új migrációs és menekültügyi paktum több operatív támogatáshoz vezet a tagállamok és a Frontex számára mint az uniós visszaküldési politika operatív ága, valamint egy visszaküldéssel foglalkozó koordinátor kinevezéséhez egy új magas szintű visszaküldési hálózat támogatásával.
          • A Bizottság 2025 májusában bemutatta a „biztonságos harmadik ország” elvének alkalmazásáról szóló rendeletre is javaslatot is. A javaslat célja, hogy elősegítse ezen elv alkalmazását a menekültügyi eljárások felgyorsítása és a menekültügyi rendszerekre nehezedő nyomás csökkentése érdekében, miközben megőrzi a kérelmezőkre vonatkozó jogi biztosítékokat és biztosítja az alapvető jogok tiszteletben tartását. Ezzel összhangban a Bizottság 2025 áprilisában a biztonságos származási országok uniós szintű jegyzékének létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatot nyújtott be. A Parlament és a Tanács 2026 februárjában fogadta el a két rendeletet.
          • A munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelvaz illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókat és intézkedéseket határozza meg. A szóban forgó irányelv végrehajtásáról szóló első jelentést 2014. május 22-én ismertették. A migrációs és menekültügyi paktumban tett bejelentését követően a Bizottság 2021 szeptemberében közleményt fogadott el a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelv alkalmazásáról azzal a céllal, hogy megerősítse a végrehajtást, ugyanakkor védje az irreguláris migránsok jogait.
          • A tagállamok 2001 óta kölcsönösen elismerik egymás kiutasítási határozatait (2001/40/EK irányelv), vagyis tiszteletben tartják és betartják a tagállamok azon határozatait, amellyel egy másik tagállamban tartózkodó nem uniós állampolgárt utasítanak ki.
          • Az EU ugyanakkor az irreguláris migránsok származási és tranzitországaival 18 visszafogadási megállapodást kötött az irreguláris migránsok visszaküldése és az emberkereskedelem elleni küzdelem terén folytatott együttműködés érdekében. E megállapodások visszafogadási vegyes bizottságokat hoznak létre, amelyek nyomon követik azok végrehajtását. A megállapodások kapcsolódnak a vízumkönnyítési megállapodásokhoz, amelyek célja megfelelő ösztönzőt biztosítani az érintett nem uniós országban folytatott visszafogadási tárgyalásokhoz, az irreguláris migráció fokozása nélkül.

            Felismerve, hogy a hatékony visszaküldéshez szorosabb együttműködésre van szükség a nem uniós országokkal, a Bizottság 2016-ban bevezette a migrációs partnerségi keretet, amelynek eredményeként ugyanebben az évben létrejöttek az első migrációs partnerségek Etiópiával, Malival, Nigerrel, Nigériával és Szenegállal. Ezek a partnerségek azt a célt tükrözik, hogy rugalmas megállapodásokat és testre szabott ösztönzőket kössenek a visszaküldéssel kapcsolatos együttműködés fokozása érdekében, ugyanakkor kezeljék a tágabb értelemben vett migrációs kihívásokat is. A Bizottság informális megállapodásokat is kötött a visszaküldésről és a visszafogadásról, amelyeket a Parlament 2021-ben bírált az emberi jogok védelméről és az EU külső migrációs politikájáról szóló állásfoglalásban amiatt, hogy kívül esnek a parlamenti ellenőrzésen, és kérdések merültek fel az elszámoltathatósággal és az átláthatósággal kapcsolatban. Eközben a tagállamok továbbra is kétoldalú megállapodásokra támaszkodnak visszaküldési célkitűzéseik elérése érdekében.

            A Bizottság uniós cselekvési terveket javasolt a Földközi-tenger középső térségében (2022. november), a Nyugat-Balkánon (2022. december), a Földközi-tenger nyugati térségében és az Atlanti-óceán térségében (2023. június), valamint a Földközi-tenger keleti térségében (2023. október) húzódó útvonalakra vonatkozóan. A Bizottság 2025. október 16-án javaslatot tett egy új földközi-tengeri paktumra, amelynek harmadik pillére a biztonság, a felkészültség és a migráció kezelése.

            Az Európai Parlament szerepe

            A Lisszaboni Szerződés 2009. évi hatálybalépése óta az Európai Parlament aktívan részt vett a bevándorlással foglalkozó új jogszabályok elfogadásában. A rendes jogalkotási eljárás vonatkozik mind az irreguláris, mind a jogszerű bevándorlással kapcsolatos politikákra, az Európai Parlamentet a Tanáccsal teljes mértékben egyenrangú társjogalkotóvá téve e téren. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a nem uniós országok állampolgárainak hirtelen beáramlása esetén alkalmazandó intézkedéseket a Tanács fogadja el, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően (EUMSZ, 78. cikk, (3) bekezdés).

            A Parlament számos, a migrációval kapcsolatos saját kezdeményezésű állásfoglalást fogadott el. Ezek közé tartoznak az alábbiak: