| Az európai választók több mint a fele hölgy. A nők ennek ellenére az Európai Unióban mindenütt alulképviseltek a döntéshozó beosztásokban. Az Európai Parlament már több parlamenti ciklus óta küzd azért, hogy a nők nagyobb számban vegyenek részt a politikai életben és a döntések meghozatalában. A 2004. évi európai választásokkal kapcsolatban a képviselők felhívták a pártokat, hogy a korábbiaknál több hölgyet szerepeltessenek a listájukon. Továbbá kiegészítették a közösségi stratégiát annak érdekében, hogy a nők a megfelelő arányban képviseltessék magukat mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi és kulturális életben.
Az Európai Unióban átlagosan mintegy 25 % a nők aránya a kormányokban és a nemzeti parlamentekben. Az északi országokban - ahol az egyenlőségi politika régebbre nyúlik vissza és inkább voluntarista jellegű - magasabb az arány: 2003-ban a svéd parlamenti képviselők 43,5%-a volt hölgy, Dániában ez az arány 38%, Finnországban pedig 37,5%. A másik véglet Olaszország és Görögország, ahol a képviselők mindössze 11,5%-a, illetve 8,7%-a nő. Ami a kormányokat illeti, ugyancsak Svédországban és Finnországban a legmagasabb a nők jelenléte, a miniszteri tárcák tekintetében 52,6%-ban, illetve 44,4%-ban, miközben a tagállamok kormányaiban átlagosan 23%-ban képviseltetik magukat.
Több nő legyen a pártok soraiban!
Az Európai Parlamentben a nők részaránya magasabb a nemzeti parlamentek átlagánál. Az első közvetlen és általános választások során, 1979-ben a 410 képviselői szék közül 69-et foglaltak el nők, ez 16,8 %-nak felel meg. Ez a részarány 1999-ben 29,8 %-ra, sőt 2003-ban 31%-ra nőtt, a parlamenti ciklus folyamán végbement különféle személyi változások következtében. Ez azonban még mindig kevés. 2001-ben a Parlament azt javasolta, hogy mindkét nem legalább 40%-ban képviseltesse magát valamennyi politikai területen és minden európai, nemzeti és nemzetközi szintű bizottságban.
Félő azonban, hogy a kitűzött cél elérhetetlennek bizonyul az Unió bővítését követően, mert a tíz újonnan csatlakozó országban még alacsonyabb a nők részvételi aránya a politikában. Például, amikor e tíz új tagállamot felkérték, hogy 2003 májusától kezdődően küldjenek megfigyelőket az Európai Parlamentbe, az általuk küldött megfigyelőknek csupán 14 %-a volt nő. Sokatmondó és aggasztó szám ez, amelyből arra lehet következtetni, hogy a 25 tagállamból álló Unióban számottevően csökkenhet a női képviselők részaránya. Ezért az Európai Parlament az egyik, 2003 novemberében elfogadott állásfoglalásában felszólítja a bővített Unió valamennyi pártját, hogy az úgynevezett "villámzár" rendszerhez hasonlóan kvótarendszert vezessenek be, egymással váltakoztatva tüntessenek fel nőket és férfiakat a listáikon, és/vagy foganatosítsanak intézkedéseket a kiegyensúlyozottabb arányú részvétel bátorítására. A parlamenti választásokat illetően, a 25 tagállamban felállított listákon a nőknek legalább 30 %-ban kell képviseltetniük magukat. A politikai pártok egyúttal arra is felszólítást kaptak, hogy vizsgálják felül belső szerkezeti felépítésüket, mert gyakran ezek akadályozzák a nők egyenlő arányú részvételét. A tagállamokat felkérték, folytassanak kampányokat a nők politikai szereplésének népszerűsítése érdekében.
A Parlament 2001-ben állásfoglalást fogadott el a nők és a férfiak kiegyensúlyozott arányú részvételéről a döntéshozatali folyamatokban, amelyben hangsúlyozta, hogy az egyenlőség elvét nem csupán a politikai vagy a gazdasági életben kell érvényre juttatni, hanem az oktatásban és a képzésben is, egyenlő esélyeket biztosítva a férfiak és a nők számára. A Parlament ugyancsak határozottan síkraszállt a gyermekek és az egyéb eltartott személyek elhelyezési körülményeinek javítása mellett, hogy a családi kötelezettségek ne támasszanak újra és újra visszatérő akadályt a nők szakmai kibontakozása elé.
2002-ben a Parlament egy másik állásfoglalásában szintén nyugtalanságát fejezte ki a nők alulképviselete miatt a társadalmi partnerek szervezeteinek vezető beosztásaiban Miközben a dolgozó lakosság 42 %-a és a szakszervezeti tagság 40 %-a nő, a politikai szervekben még ennél jóval kisebb mértékben vannak jelen. Ezért a parlament a társadalmi partnereit is felkérte, tegyenek meg minden hathatós intézkedést annak érdekében, hogy ténylegesen megnövekedjék a nők képviselete és részvétele a társadalmi-gazdasági életben.
Az egyenlőség alapvető érték
A Konvent Európa jövőjéről zömmel férfiakból állt ugyan (a Konvent 105 állandó tagja között csupán 17 nő volt), a nők és a férfiak közötti egyenlőség mindazonáltal az egyik alapvető célkitűzésként jelent meg az Unió Alkotmányának tervezetében. Számos európai képviselő azonban ezt túl kevésnek tartja. Ezért a Parlament képviselői a kormányközi konferencia keretében továbbra is azon munkálkodnak, hogy ezt az elvet az alapvető értékek rangjára (az alkotmánytervezet 2. cikkébe) emeljék, és ne csupán a kitűzött célok között (a 3. cikkben) tüntessék fel. Erőfeszítéseiket az olasz elnökség alatt siker koronázta, hiszen a legfrissebb szövegváltozat a 2. cikkben az Unió értékei között szerepel "a pluralizmus, a diszkrimináció-mentesség, a tolerancia, a jogállamiság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség elve".
Közösségi stratégia
2000-ben az Unió, ötéves (2001-2005) közösségi akcióprogramot fogadott el, kifejezetten a férfiak és a nők egyenlőségének elősegítése érdekben. A Bizottság a Parlament határozott kérésére tette meg a programra vonatkozó javaslatát és irányzott elő egy 50 millió eurós pénzügyi keretet erre az öt évre. A program a kezdetektől fogva nyitva áll a csatlakozó országok előtt, és célja a férfiak és a nők közötti egyenlőség alapját képező értékek és gyakorlati megoldások kibontakoztatása és elterjesztése, feltárva a folyamatban résztvevők a közvetlen és közvetett diszkrimináció jelenségeit (felkészítve őket ezek leküzdésére) nemcsak a gazdasági, társadalmi és a politikai életben, hanem a médiában, a közoktatásban, az egészségügy vagy a sport területén. Mindennek érdekében a programból a társadalmi érdeklődés felkeltésére irányuló akciók, tájékoztató kampányok, nemzetközi műveletek és tapasztalatcserék finanszírozhatók.
A Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy évente tájékoztatást kapjon a program előrehaladásáról és az elért eredményekről, vigyázva, hogy a vállalt kötelezettségeket minél hatékonyabban ültessék át a gyakorlatba. A Parlament örömmel fogadta az akcióprogramban kidolgozott elsődleges célkitűzéseket (2001: a munkabérek egyenlősége, 2002: a szakmai és a magánélet közötti különbségtétel, 2003: a nők részvétele a döntéshozatalokban), ugyanakkor felhívta a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot további törvényalkotói intézkedésekre, nevezetesen a fizetések közötti eltolódások csökkentése és a megbízhatóbb statisztikai adatok összegyűjtése érdekében. Továbbá, hogy a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvét és a nők emberi jogainak tiszteletben tartásának elvét építsék be a nem tagállamokkal folytatott együttműködési politikába.
|
