| Évente dolgozók ezrei veszítik el munkahelyüket munkaadó vállalatuk megszűnése miatt. Felvetődik a kérdés: ilyenkor a munkavállaló hogyan juthat az őt megillető kárpótláshoz? Az egyre szaporódó vállalati csődök sújtotta munkaerőpiac szabályozása érdekében szükségessé vált az 1980-ban elfogadott, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó irányelv módosítása. Az Európai Parlament megerősítette a Bizottság által javasolt rendelkezéseket.
Az utóbbi húsz év a munkaerőpiac jelentős átalakulását hozta magával, többek között az ipar és a szolgáltatások nemzetközi helyzetének megváltozását, a munkaerővándorlás felgyorsulását és a vállalatok számos szerkezeti és szervezeti módosulását. A csődök és az azt követő munkahely megszűnések gyakran szerepel az aktuális gazdasági és szociális híradások élén. Minden európai polgár hallott a Métal Europe, az Air liberté vagy a Sabena felszámolásával együttjáró súlyos szociális gondokról.
Az Unió kibővítésének küszöbén fennáll a munkaerővándorlás felerősödésének veszélye. Ezért tovább kell javítani a vállalatok megszűnése miatt nehéz helyzetbe került dolgozók érdekvédelmén.
A munkavállalók védelme
1980 óta a munkavállalókat csőd esetén közösségi irányelv oltalmazza, amely azonban nem igazodott az azóta a gazdasági életben mindinkább nemzetközi szinten végbemenő gyors változásokhoz, valamint a munkavállalók komoly fejlődésen átesett különböző státuszaihoz. Ezért a Bizottság 2002-ben javasolta az irányelv módosítását, azzal a céllal, hogy a munkaadó fizetésképtelensége esetén a munkavállalók szélesebb köre jusson minimális védelemhez. A Bizottság elismeri, hogy szükséges a tagállamok e téren végrehajtandó jogszabályainak egymáshoz közelítésére és az illetékes közigazgatási szervezeteik közötti együttműködés támogatása.
Az Európai Parlament számos javaslatot tett a munkavállalók javát szolgáló új jogszabályozás megerősítésére, és elérte, hogy annak végrehajtási területe a bérből és fizetésből élő munkavállalók csaknem teljes körére kiterjedjen. Ez a közösségi jogszabály a jövőben védelmet nyújt a részmunkaidős munkavállalók, valamint a meghatározott időre megkötött munkavállalói szerződéssel rendelkező dolgozók és az ideiglenes munkavállalók számára is. Egyedül a természetes személyek szolgálatában álló alkalmazottak és a teljes fizetés vagy annak egy része fejében az általuk kifogott halakból részesülő halászok nem tartoznak a jogszabály hatálya alá.
A csődök áldozatainak hatékonyabb védelem érdekében a képviselők ugyancsak ragaszkodtak a fizetésképtelenségi eljárások tágabb meghatározásához. Az Európai Parlament szorgalmazására az irányelv arra bátorítja a tagállamokat, hogy a munkavállalók védelmét terjesszék ki a nemzeti jogrendszerükben a fizetésképtelenség fogalma alá vont egyéb helyzetekre is. Ezen a törvényes alapon, a vállalatok kényszerű bezárása által érintett dolgozók az egyes tagállamok garanciaintézményétől megkaphatják kifizetetlen járandóságaikat.
Már az 1980-as irányelv kötelezte a tagállamokat egy olyan szervezet felállítására, amely kezességet vállal a fizetésképtelenné vált vállalat részéről az alkalmazottaival szemben fennálló tartozások megfizetéséért. A 2002-ben elfogadott módosítások pontosítják e szervezetek szerepkörét. A legalább két tagállam területén jelenlévő, nemzetek feletti vállalatok fizetésképtelensége esetére az irányelv úgy rendelkezik, hogy a munkavállalókat megillető járandóságokat azon tagállam kezességvállaló intézménye köteles kifizetni, amelyben a munkavállaló a munkáját végezte.
Alsó határok nélkül
A Parlament jóváhagyta azt az elképzelést, hogy a tagállamok szabjanak felső határokat a nemzeti kezességvállaló intézmény által végrehajtandó kifizetésekre. A képviselők ugyanakkor elérték, hogy ez a lehetőség ne vezethessen a kifizetések alsó határainak megszabásához, mert ez szociális szempontból elfogadhatatlan helyzetet teremtene.
A Parlament egyik fontos igénye volt a "munkavállaló" fogalmának az irányelvben történő meghatározása, valamint az "alkalmazott" fogalmának a "bérből és fizetésből élő munkavállaló" fogalmán túllépő értelmezése. Szóba jöhetnek például olyan személyek, akik egyéni vállalkozóként dolgoznak egyetlen munkaadó számára, illetve akiknek csupán egyetlen ügyfelük van, vagy akár olyan munkavállalók, akik képzési szerződés alatt állnak (orvosok, asszisztensek és mások). Az Európai Parlament több ízben kérelmezte a szokványostól eltérő formában (külső munkavállalóként, otthoni munkavégzőként, különféle szerződéses munkavállalóként) dolgozók védelmének megerősítését.
A képviselők mély sajnálatára e javaslatokat a tagállamok nem tették magukévá. A "munkavállaló" fogalmának meghatározása továbbra is a nemzeti jogszabályozások illetékességébe tartozik. A Parlament mégis jóváhagyta az irányelvet, a szöveg gyors hatályba lépését tartva szem előtt. Ugyanakkor eltökélt szándéka, hogy folytatni fogja a vitát a nem szokványos európai munkavállalókkal kapcsolatos problémáról. Az Európai Bizottság tanulmányt készített az ide sorolható munkavállalókról, és az Európai Parlamenttel közösen nyilvános meghallgatást szervezett a jövőben meghozandó új intézkedések tárgyában.
A tagállamoknak 2005. október 8-ig kell igazodniuk az új irányelvhez. 2010-ben a Bizottság jelentést terjeszt majd a Parlament és a Tanács elé az irányelvnek valamennyi tagállamban történt megvalósításáról és végrehajtásáról.
|
