|
A zaklatás és a hátrányos megkülönböztetés megelõzése, az áldozatok megvédése, az anyasági vagy apasági szabadságról visszatérõ nõk és férfiak jogainak tiszteletben tartása: csak néhány az egyenlõ bánásmóddal kapcsolatos új irányelv vívmányai közül. A nõk és a férfiak családban és a társadalomban betöltött új szerepeinek megfelelõen a hátrányos megkülönböztetés bizonyos formáit már leküzdötte az Unió, az egyenlõ fizetések eléréséért azonban még sokat kell tenni.
Amikor 2000 júliusában az Európai Bizottság felvetette a 25 éve elfogadott irányelv felülvizsgálatát, az európai képviselők úgy látták, hogy a javasolt új változat nem áll eléggé összhangban a dolgozó nők valós helyzetével. A Parlament is, mint egyenrangú döntéshozó, befolyással bírt az új irányelv tartalmának alakulására. A Parlament már az első olvasatban kiállt az alulreprezentált nem (leggyekrabban a nők) szakmai érvényesülését megkönnyítő pozitív intézkedések mellett. A képviselők javaslatainak köszönhetően az új irányelv értelmében a tagállamok külön szervezeteket hoznak létre a nemi diszkrimináció áldozatainak jogi védelme és az egyenlő bánásmód biztosításának érdekében.
A zaklatás megelőzése
A Parlament a Tanáccsal szoros együttműködésben, egészen az egyeztetésig eljutva tárgyalta az irányelvet. 2002 áprilisában a törvényhozó hatalom két ága megegyezésre jutott; az új szöveg több figyelmet szentel a munkakörülményeknek és családi kötelezettségeknek. 2005-től, amikor az irányelvet átültetik a nemzeti törvénykezésbe is, fontos társadalmi-politikai eszköz lesz majd a kibővült Unió számára.
Közösségi szinten az irányelv először határozza meg a "szexuális zaklatás" fogalmát: " fizikailag, verbálisan vagy nem verbálisan megnyilvánuló szexuális felhangokkal bíró, nemkívánatos magatartás, azzal a céllal vagy hatással, hogy megsértse az áldozat méltóságát és megfélemlítő, ellenséges, lealacsonyító, megalázó vagy bántó atmoszférát teremtsen". Az irányelv megkülönbözteti a "közvetlen diszkriminációt", a "közvetett diszkriminációt" és a "zaklatást".
A nők mostanól segítséget kérhetnek, ha zaklatás, beleértve a szexuálils zaklatást is, áldozataivá válnak a munkahelyükön. Ugyancsak hasonló védelmet élvez az a személy, aki segítséget nyújt a szexuális diszkrimináció vagy zaklatás áldozatainak. A munkaadóknak és a szakmai képzésekkel foglalkozóknak is megelőző intézkedéseket kell hozniuk a probléma kezelésére.
Anyasági és apasági jogok
Az új irányelv tiltja a nők hátrányos megkülönböztetését terhesség vagy anyasági szabadság esetén. A Parlament azonban mindig azt akarta - és el is érte -, hogy a nőknek és a férfiaknak jogukban álljon visszatérni ugyanabba vagy hasonló munkakörbe az anyasági, apasági vagy örökbefogadási szabadság letelte után, már ha a tagállamok engedélyeznek ilyen szabadságot.
Az irányelv szorgalmazza továbbá az egyenlő bánásmódot a munkalehetőségeket, a képzési és szakmai előmenetelt illetően. "Pozitív intézkedéseket" terveznek, vagyis konkrét előnyökhöz juttatnák az egyes munkakörökben alulreprezentált nemet. A tagállamoknak gondoskodniuk kell olyan szervezetek létrehozásáról, melyek garantálják az egyenlő bánásmódot. Az irányelv megsértését jogi vagy fegyelmi úton kell megtorolni.
Egyenlő munka, egyenlőtlen fizetés
Az 1950-es évek óta sajnos aktuális jelszó az "Egyenlő munka, egyenlő fizetés". Hiába lépett 1975-ben hatályba a férfi és női alkalmazottak egyenlő béréről szóló európai irányelv, sok nő még ma is lényegesen kevesebbet keres, mint az azonos munkakörben dolgozó férfi. Az Európai Parlament többször is elmarasztalta a tagállamokat az 1975-ös irányelv figyelmen kívül hagyása miatt, és határozott fellépésre szólította fel az Európai Bizottságot.
2001 szeptemberében elfogadott állásfoglalásában az Európai Parlament megállapította, hogy az EU-ban azonos munkakör esetén átlagosan 28% a két nem fizetésének eltérése; ugyanez a szám 15% - ugyancsak a férfiak javára -, ha figyelembe vesszük a munkaerőpiacon a nők és a férfiak között fennálló strukturális különbségeket, elsősorban az életkort, a végzettséget, a szakmát és a karrierstruktúrát. Az EP szerint "a bérek között tapasztalt, átlag 15%-os eltérés a hátrányos megkülönböztetésből fakadó alulértékelés közvetlen követketkezménye, márpedig ez elfogadhatatlan". A képviselők többek között azt kérték az Európai Bizottságtól, hogy az vizsgálja felül az 1975-ös irányelvet.
2002 júliusában elfogadott állásfoglalásukban a képviselők azzal az általánosabb kéréssel fordultak a Bizottsághoz, hogy tegye naprakésszé a férfiak és nők egyenlő bánásmódjával kapcsolatos irányelveket, nemcsak a bérek, hanem a társadalombiztosítás, a munka, a munkakörülmények és a szakmai és családi kötelezettségek összehangolása szempontjából is. A fizetés terén tapasztalható egyenlőtlenségeken túl ugyanis a nőket egyéb strukturális hátrányok is érintik. A nők alkalmazási aránya (54%) például még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké. Tíz, részmunkaidőben dolgozó alkalmazott közül pedig nyolc nő.
Az Európa jövőjéről szóló Konvent keretében az európai képviselők határozottan kiálltak amellett, hogy az Alkotmánytervezet az Unió értékei között a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét is megemlítse, ami biztosítaná a törvényi alapokat ahhoz, hogy új európai kezdeményezések születhessenek ezen elv átültetéséért az európai társadalmi-gazdasági valóságba.
|
