| Számtalan közúti fuvarozó és buszsofőr vesztette életét vagy okozta mások halálát az európai utakon, mert túl sokáig vezetett. Mint a többi munkakör, amelyeknek már 1996 óta rendelkeznek a munkaidejéről, hamarosan a hivatásos sofőrök is élvezhetik az egységes szabályozás, a jobb életminőség és a fokozott biztonság előnyeit. Az Európai Parlament ebben a ciklusban minden befolyását latba vetette, hogy a maximum 48 órás munkahét alól csak kivételes esetben lehessen eltérni, és hogy az egységes piac egyben jobb életkörülményeket is jelentsen a dolgozók számára.
1993-ban, az egységes piac létrehozásakor, külön irányelvet dolgoztak ki, hogy az Európai Unióban közös szabályok szülessenek a munkaidővel kapcsolatban. Az irányelv értelmében az európai alkalmazottaknak joguk van legalább napi 11 óra pihenéshez és néhány rövid szünethez is. A heti munkaidő nem lehet több 48 óránál, az éves szabadság pedig legalább négy hetet tesz ki. Az éjszakai műszakban dolgozók legfeljebb 8 órát dolgozhatnak 24 óránként.
Az irányelvben rögzített szabályokat 1996 novemberéig kellett átültetni a nemzeti jogrendbe, akadtak azonban kivételek. A szabályok nem vonatkoztak a felsőbb vezetőkre, az orvosgyakornokokra és a (közúti, légi, vasúti, tengeri vagy folyami) fuvarozókra. Továbbá, a kívülmaradási záradék, - amely lehetővé teszi a tagállamok számára az általános szabályoktól való eltérést és amelyet eredetileg az Egyesült Királyság alkalmazott - az irányelv céljaival szöges ellentétben álló visszaélésekre adott alkalmat. A képviselők szeretnének megoldásokat találni ezekre a hiányosságokra.
Busz és teherautó-sofőrök: tekintettel az egyéni vállalkozókra is
A közösségi szabályok a munkaórákat illetően 2003 óta vonatkoznak vasúti fuvarozásban dolgozókra is. 2005 márciusára a puzzle utolsó darabja is a helyére került: egy 2002-ben elfogadott ágazati irányelvnek köszönhetően 6,5 millió, közúti fuvarozási dolgozó is élvezheti az egységes szabályok előnyeit. Az ő esetükben 60 órára is kiterjedhet a heti munkaidő, feltéve, hogy a referenciaként kitűzött 4 hónapos időszakban nem lépik túl a 48 órás heti átlagot. A busz- és kamionsofőrök semmilyen körülmények között nem dolgozhatnak hat óránál többet egyhuzamban, pihenő nélkül, az éjszakai műszak pedig nem lehet hosszabb 24 óránként 10 óránál.
Az Európai Parlament sokat és sikeresen küzdött azért, hogy ezek a szabályok a szakma mintegy 40%-át jelentő egyéni vállalkozó sofőrökre is vonatkozzanak. Az EP a megbeszélések első pillanatától kezdve amellett érvelt, hogy az egyéni vállalkozó sofőröket ugyanúgy kell kezelni, mint az alkalmazotti státuszban dolgozókat, ellenkező esetben, tömegek vándorolnának át az egyéni vállalkozók kategóriájába. Mindez nemcsak a közúti biztonság fokozása, hanem a tisztességtelen verseny elkerülése érdekében is fontos volt. 2009-től kezdve tehát ugyanazok a szabályok védenék az egyéni vállalkozó sofőröket, mint az alkalmazottakat. A képviselők kérésére úgy módosították az "egyéni vállalkozó sofőr" meghatározását, hogy az átmeneti időszakban ne legyen lehetőség az "ál-vállalkozók" új formáinak megjelenésére.
A kívülmaradás lehetőségének megelőzése
Az 1993-ban elfogadott általános irányelv meghagyta a tagállamok számára kivételek alkalmazásának lehetőségét. Az Egyesült Királyság sikeresen tárgyalt egy kivülmaradási lehetőségért, így a munkahét bizonyos körülmények között meghaladhatja a 48 órát. Ilyen körülménynek számít az érintett alkalmazott előzetes beleegyezése, visszautasítás esetén az őt érő esetleges hátrányok elleni védettsége és a lemondást elfogadó személyek valós munkaóráinak rögzítése.
A kivétel alkalmazása kedvezőtlen hatást váltott ki. Az Egyesült Királyságban ma többen dolgoznak 48 óránál többet egy héten, mint az 1993-as irányelv hatályba lépése előtt. A kezdetben egyedi esetekre szánt kívülmaradás tehát általánossá vált. Ráadásul ez, az irányelvet fenyegető, nyugtalanító tendencia a többi tagállamban is elterjedőben van. Franciaország és Németország az egészségügyben, Luxemburg pedig a szálloda- és vendéglátóiparban alkalmazza azt.
Az Európai Bizottság az irányelv felülvizsgálatára készül, a Parlament pedig 2004 januárjában ismertette az ügyben álláspontját. 370 igen, 116 nem szavazattal és 21 tartózkodással a képviselők megszavazták a kívülmaradási záradék mielőbbi, fokozatos eltörlését. Számos képviselő helyteleníti a kivétel rendszeréből eredő visszaéléseket: a lemondást sokszor a munkaszerződéssel egy időben kell aláírni, így sérül az alkalmazott szabad választási joga. A képviselők arra kérik a tagállamokat, hogy az 1993-as irányelv felülvizsgálatáig ne hozzanak újabb intézkedéseket a kivételek rendszerével kapcsolatban.
Az orvosok speciális esete
Ugyanezen szavazás alkalmával merült fel az orvosok speciális esete. A Bíróság nemrégiben közétett végzése szerint az orvosok ügyeleti idejét bele kell számítani a munkaidőbe. Mivel nem állnak rendelkezésre konkrét összehasonlító adatok, a képviselők arra kérik a Bizottságot, hogy tegyen hosszútávú javaslatot a munkahelyi ügyeleti órák meghatározása és kiszámítása körüli problémák orvoslására.
A 48 órás munkahetet rögzítő irányelv kapcsán az orvosok képzési ideje is speciális problémát jelent. Európában csaknem 270 000 orvosgyakornok van, és munkaidejük gyakran lényegesen meghaladja a heti 48 órát. Mindezen problémákat nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. a A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a munkaidővel kapcsolatos szabályok csak hosszú átmeneti időszak után fognak erre a sajátos kategóriára vonatkozni. A Parlament rövidebb átmeneti időszak mellett érvelt, a tagállamok azonban - a Tanácsban - 2013-ig akartak várni. A Parlamentnek sikerült kompromisszumos megoldásra jutnia, miszerint fokozatosan, három szakaszban vezetik majd be a szabályokat: 2004 augusztusától 58 órára korlátozzák az orvosgyakornokok munkahetét, 2007 augusztusától 56 órára, majd 2009-re a többi kategóriához hasonlóan 48 órára. Abban az esetben, ha feltételek teljesítéséhez meg kell változtatni a képzési és az emberi erőforrások kezelésének egészségügyben alkalmazott rendszerét, a tagállam 2011-ig haladékot kaphat. A munkahét időtartama azonban ezen időszak alatt sem lépheti túl az 52 órát.
|
