| Alacsonyabb árak és nagyobb választék a célja az új uniós jogszabályoknak, melyeket azzal a szándékkal alkottak, hogy segítségükkel a távközlési iparban fellendítsék a versenyt. A törvények azonos feltételeket fognak teremteni Európa-szerte, leegyszerűsítve a szabályozást annak érdekében, hogy az új vállalatok számára könnyebbé váljon a piacralépés, így a korábbi állami monopóliumok a továbbiakban már nem élvezhetnek tisztességtelen előnyöket. Az Európai Parlamentnek köszönhetően a jogszabályok olyan intézkedéseket is tartalmaznak, amelyek védik a kulturális sokféleséget, figyelembe veszik a fogyatékkal élő felhasználók igényeitk és biztosítják az új távközlési infrastruktúra környezeti hatásainak minimalizálását.
Az elektronikus távközlési hálózatokra és szolgáltatásokra vonatkozó új európai jogi keretrendszer kiterjed valamennyi műholdas és földfelszíni távközlő hálózatra: a nyilvános telefonokra, az internetre, a kábeltelevízióra, a mobiltelefonokra és a földi műsorsugárzásra. E törvények révén igyekeznek hozzáigazítani a jelenlegi uniós távközlési szabályozást az utóbbi években lezajlott nagy horderejű technológiai fejlődéshez a fentebb említett iparágakban. A törvény technológiasemleges: hasonlóan kezeli valamennyi átviteli hálózatot, az EU számára pedig olyan szabályozórendszert biztosít, amely előmozdítja a versenyt, és Európát jóval a főbb kereskedelmi partnerei elé helyezi. A nemzeti piacokra való belépést akadályozó bürokrácia csökkentése érdekében a törvények egyszerűbbé teszik a piaci szereplők számára az előírásokat és az egész EU-ban egységessé teszik azokat. Az alábbiakban bemutatjuk az egész (öt irányelvből és egy rendeletből álló) törvénycsomagot, kivéve az adatvédelmi irányelvet, amellyel az internetről szóló ismertetőnk foglalkozik.
Egységes szabályozó keretrendszer
Az első irányelv átfogó jogi keretet biztosít az elektronikus távközlési hálózatok és szolgáltatások számára. Körvonalazza a szabályozókra vonatkozó elveket és célkitűzéseket, valamint az olyan szűkös erőforrások, mint például a rádiófrekvenciák, kezelésére vonatkozó iránymutatásokat. Bár a Parlament jóváhagyta ezt az irányelvet, ragaszkodott ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok ösztönözzék az olyan politikákat, amelyek támogatják a kulturális és nyelvi sokszínűséget, illetve a médiapluralizmust. Ezenkívül, a Parlamentnek köszönhetően az új szabályrendszer egyik speciális célkitűzése az, hogy valamennyi felhasználó, beleértve a fogyatékkal élőket is, maximális előnyökben részesüljön a választék, az ár és az ár-érték arány tekintetében.
Az európai parlamenti képviselők ezenkívül a digitális televízió interaktív szolgáltatásai között nagyobb kompatibilitást (vagy „interoperabilitást”) szorgalmaztak, azáltal hogy sürgették, hogy az összes új piacralépő egy egységes szabványtechnológiát (Multimedia Home Platform) alkalmazzon. A Tanács ipari miniszterei azonban amellett érveltek, hogy a szabványosításnak az ipar által irányítottnak és önkéntesnek kell lennie. A két eltérő nézetből végül kompromisszum született: a tagállamoknak csupán „ösztönözniük” kell a digitális televíziós programszolgáltatókat, hogy ilyen szabványokat alkalmazzanak, a Bizottság viszont egy év elteltével felülvizsgálja a helyzetet azzal a céllal, hogy esetleg egy kötelező szabványt vezessen be nyilvános konzultációt követően.
Engedélyek odaítélése
Az új elektronikus távközlési szolgáltatások fejlődésének fellendítése, valamint annak lehetővé tétele érdekében, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók profitálhassanak az egységes európai piac méretgazdaságosságából, minimálisra kell csökkenteni a piacralépés szabályozási korlátait. A második irányelv ezért egységesíteni próbálja az elektronikus távközlési szolgáltatók ás hálózatüzemeltetők számára adott engedélyek odaítélésének eljárását, felváltva az uniós tagországok egymástól jelentősen eltérő szabályainak jelenlegi sokféleségét.
Miközben a Parlament feltétlenül szeretné ösztönözni új cégek piacralépését, ragaszkodik ahhoz, hogy a kormányok kompenzációt nyújtsanak a már meglévő szolgáltatóknak, ha korlátozzák vagy visszavonják azoknak új technikai szolgáltatások bevezetéséhez való jogát. Az EP-képviselők követelték továbbá, hogy tegyék nyilvánossá a kormányzás minden szintjén a jogokra, feltételekre, eljárásokra, költségekre és díjakra vonatkozó információkat.
Hálózati hozzáférés
Alapvető jelentőségű az is, hogy a tagállamok miképpen szabályozzák az elektronikus távközlési hálózatokhoz való hozzáférést és azok összekapcsolását. Az egyik irányelv ezért egységesíteni igyekszik a szabályozással kapcsolatos különböző nemzeti felfogásokat. A cél a fenntartható verseny és az elektronikus távközlési szolgáltatások közötti interoperabilitás elősegítése. A Parlament szerette volna elérni, hogy átláthatóbb legyen az árképzés a piac hatékonyabb működése érdekében, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a Bizottság folyamatosan figyelemmel kísérje azon díjakat, amelyek hozzáadódnak a végfelhasználók által fizetendő árhoz, és azokról tájékoztatást adjon. Az EP-képviselőket az is aggasztotta, hogy az új infrastruktúrák, például a mobiltelefon-antennatornyok károsíthatják a környezetet és elcsúfíthatják a tájat. A Parlamentnek köszönhetően a nemzeti kormányoknak ma már kötelességük, hogy lépéseket tegyenek ennek a problémának a minimalizálása érdekében.
Egyetemes szolgáltatás biztosítása
Egy másik irányelv azt szándékozik biztosítani, hogy jó minőségű nyilvános szolgáltatások legyenek elérhetők az egész EU-ban azokban az esetekben is, ahol a piac nem nem elégíti ki megfelelően a felhasználók igényeit. Ezzel kapcsolatban a Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy a kormányok hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek révén elfogadható árú hozzáférést tudnak biztosítani a nyilvános, légvezetékes telefonszolgáltatásokhoz a fogyatékkal élők és a speciális szociális szükségletekkel rendelkezők részére. Az EP-képviselők ismételten hangsúlyozták az árak átláthatóságának szükségességét és sikerrel szálltak síkra amellett, hogy a fogyasztók hozzájussanak azokhoz a szükséges információkhoz, amelyek birtokában a felhasználás különféle módjairól dönthetnek.
Olcsóbb internethozzáférés
Végezetül az EP-képviselők kulcsfontosságú szerepet játszottak egy rendelet megalkotásában, amely csökkentette az internethasználat költségeit azáltal, hogy megnyitotta a helyi hozzáférési piacokat a nagyobb verseny és a fokozottabb technológiai innováció számára. Ez a jogszabály „a helyi hurok átengedése” kevéssé elegáns címet kapta.
A „helyi hurok” a távközlési hálózatok végső vezetékszakasza, amely a fogyasztót a hálózathoz kapcsolja. Hagyományosan a helyi távközlési vállalat a tulajdonosa, rendszerint monopólium vagy korábbi monopólium. Ha ez a helyi hurok nem áll nyitva az új piacralépők előtt, akkor nincs meg a feltétele a fokozott versenynek és innovációnak. A helyi hurok a liberalizált távközlési piac legkevésbé versenyképes szegmense volt, mára azonban az „átengedés”, vagyis a hozzáférés liberalizálása serkenti a versenyt és fellendíti az e-kereskedelem és az e-gazdaság fejlődését Európában.
A Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy a rendeletnek tartalmaznia kell azon minimális információk listáját, amelyeket a meglévő szolgáltatóknak meg kell osztaniuk az új piacralépőkkel. A korábbi monopóliumok időhúzásának elkerülése érdekében az európai parlamenti képviselők kompenzációt követeltek az új piacralépők számára abban az esetben, ha a jelenlegi szolgáltatók nem tesznek ennek az előírásnak eleget. A rendeletet gyorsan keresztülvitték a jogalkotási eljáráson, amely már 2001. január 1-jén hatályba lépett, hogy a fogyasztóknak a lehető leghamarabb profitálhassanak a fokozottabb versenyből és az alacsonyabb árakból. A törvénycsomag többi része 2003. július 24-én lépett hatályba.
3G mobiltelefon technológia
A törvénycsomag mellett az európai parlamenti képviselők elfogadtak egy állásfoglalást 2003 februárjában, amelyben a hálózati infrastruktúra megosztását követelik az egész Európai Unióban annak érdekében, hogy felgyorsuljon a 3G hálózatok és szolgáltatások piacra kerülése.
Az EU élen halad a mobiltelefon-technológia területén. A legújabb, „harmadik generációs” (vagy 3G) technológia a vezetéknélküli telefonipar szakkifejezése azon nemzetközi szabványok és technológiák jelölésére, amelyek a mobil vezetéknélküli hálózatok teljesítményét kívánják javítani. Ezek a meglévő alkalmazásokat bővítik, többek között gyorsabb adatforgalmat, illetve nagyobb hang- és adatátviteli kapacitást tesznek lehetővé.
A Parlament a legfőbb célkitűzésének egy olyan infrastruktúra kiépítését tekinti, amely lehetővé teszi a hálózatok megosztását az EU területén, így a 3G hálózatok és szolgáltatások gyorsabban és olcsóbban piacra kerülhetnek. Az európai parlamenti képviselők azt akarják, hogy a Bizottság dolgozzon ki erre vonatkozó iránymutatásokat, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nincs szükség jogszabályokra, mivel alapvető fontosságú, hogy a piacot hagyják szabadon működni. Továbbá a Parlament úgy véli, hogy szükségtelen aggódni az egészségügyi kockázatok miatt, mivel a mobil kommunikációs berendezések elektromágneses tere okozta káros hatások szintje az EU tagállamaiban jóval az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott határértékek alá esik.
|
