| Minden digitális: digitális szöveg, zene és film árad folyamatosan mindenhonnan. Ezenfelül az új médiumoknak köszönhetően mindezen alkotások alacsony költséggel és korlátlanul másolhatóak. Az információs társadalmakban a felhasználók bárhol és bármikor hozzáférhetnek az adatokhoz, így minden tevékenység felgyorsul. Továbbá az elérhető információk köre is kiszélesedett, könyvtár helyett az Interneten olvashatnak tudományos szövegeket, saját maguk készíthetnek zenei CD-ket, és még sorolhatnánk a különböző lehetőségeket.
Új technikai megoldások új lehetőségeket rejtenek magukban. Ugyanakkor, még abban az esetben is, ha eddig nem álmodott utakat nyitnak meg az emberek kreativitásának ösztönzésére, nem akadályozhatják meg, hogy a szerzők, producerek és színészek munkájuk ellenében megfelelő díjazáshoz juthassanak. Ugyanez vonatkozik a műalkotások kereskedelmére is: az uniós jogalkotás szempontjából csak az számít méltányosnak, ha a művész nem csak műalkotása egyszeri eladásából, hanem annak további értékesítéséből is részesedik. Két új uniós keretjogszabály gondoskodik arról, hogy az alkotók biztosan és hosszú távon is profitálhassanak alkotásaikból, így kreativitásuk folyamatosan kifizetődő.
Nem szabad, hogy a szerzők húzzák a rövidebbet
Az EU szeretne további lépéseket tenni egy információs társadalom kiteljesítése irányába. Ösztönözni akarja az innovatív termékeket és szolgáltatásokat, a szerzői jogot harmonizáló irányelvével pedig ezek méltányos díjazását kívánja biztosítani. Az Unió ezenkívül védelmet szeretne nyújtani a szerzői jogbitorlás/kalózkodás ellen, ezért közös szabályokat írt elő a tagállamoknak a szellemi alkotások többszörösítése, nyilvánossághoz való közvetítésére és terjesztésére vonatkozóan. Az irányelv a technikai fejlődéshez igazítja szellemi tulajdon jogának uniós szintű szabályozást. Továbbá átülteti a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) keretein belül létrejött két szerződésből eredő nemzetközi kötelezettségeket.
A szellemi alkotások jogáról szóló irányelv védi a zeneszerzőket, illetve a könyvek és filmek szerzőit. Ugyanez a jogszabály alkalmazandó zenészek és színészek előadásainak rögzítésére vonatkozólag, film és hangfelvételek előállítására, TV- és rádióműsorok terjesztésére. 2002. december 22. óta a tagállamok nemzeti jogrendszereinek meg kell felelniük az uniós szabályozásnak.
Az irányelv szerint a szellemi tulajdont létrehozók számára biztosítani kell a lehetőséget alkotásuk sokszorosításának ellenőrzésére. Ugyanakkor számos kivétel biztosítja, hogy a nyilvánosság jogai is érvényesülhessenek. Az EU tagállamai maguk dönthetnek arról, hogy ezeket a szigorúan meghatározott kivételeket alkalmazzák-e. Engedélyezhetik például, hogy a felhasználók magáncélra másolatokat készíthessenek. Ezen a téren kivételt tehetnek a tudományos, oktatási, illetve tájékoztatási célú felhasználást illetően, a könyvtárakkal és archívumokkal, valamint bizonyos embercsoportokkal, például a fogyatékossággal élő emberekkel.
Az európai parlamenti képviselők a nyilvánosság jogos érdekeit is szemmel tartva szeretnék elérni, hogy a speciális esetekre vonatkozó szabályozások ne ássák alá a szerzői jogokat. Sikerült érvényre juttatniuk, hogy néhány kivételtől eltekintve a szerzők megfelelő díjazásban részesülhessenek műveik felhasználásáért. Ezenfelül az Európai Parlament képviselői kiharcolták a Tanáccsal szemben, hogy kötelező legyen megnevezni a szerzőt a művére történő hivatkozáskor, "kivéve azokat az eseteket, amikor ez lehetetlennek bizonyul." A Tanács egy kevésbé szigorú megfogalmazás mellett szállt síkra. Az EP képviselői azt is elérték, hogy az irányelv, a Tanács által javasolt két év helyett, másfél éven belül kötelező érvénnyel a nemzeti jogrendbe illeszkedjen.
A képzőművészetek számára is biztosítani kell az anyagi elismerést
Az EU jogalkotói a képzőművészetek terén is véget vetettek a szerzői jogi védelem hiányának és a nem megfelelő versenyhelyzetnek. Ezidáig az Unió némely országaiban a képzőművészek háttérbe szorultak a többi művésszel szemben. Míg a zeneszerzők minden alkalommal pénzhez jutnak, amikor műveik elhangzanak a rádióban, a festők esetében gyakori, hogy egy alkotásuk eladása csak egyszeri bevételt jelent. A Berni Egyezmény ugyan tartalmazza, hogy a művészeti alkotások alkotói anyagi részesedéshez jussanak további értékesítések esetén, az egyezmény azonban nem kötelező erejű. Néhány uniós országban ezért nem is hatályos ez a jog, más országokban pedig eltérő normákkal érvényes.
A jövőben az egységes uniós előírások értelmében a képzőművészek is részesedhetnének alkotásaik további értékesítéséből származó bevételekből. 2006. január 1-ig kell a nemzeti jogrendszerekbe bevezetni a követő jogról szóló irányelvet, amely lényegében a jelenkori művészetre korlátozódik, mivel a díjigény az alkotó halálát követő 70 év múlva elévül. Ezenfelül a követő jog csak akkor érvényesül, ha üzletszerűen ezzel foglalkozók, például műkereskedők adják el az alkotásokat. A szerzői díj progresszív jellegű, az eladási ár növekedésével fokozatosan csökken 4 %-ról 0,25 %-ra. A tagállamok megállapíthatnak kivételes eseteket, amelyekben a követő jog nem kötelező érvényű.
Bár az Európai Parlament képviselői és a Miniszterek Tanácsa egyetértettek a célok tekintetében, két kérdés vitás maradt. Az egyik annak a minimális eladási összegnek a nagysága, amely felett a követő jog érvényes. A Tanács ezt 4000 euróban határozta meg, tehát kevesebb műalkotást akart ennek hatálya alá vonni, mint a képviselők, akik 1000 eurós értékhatárt javasoltak. A másik vitás pontot a nemzeti jogba való átültetés és az átmeneti időszakok határidői jelentették. A Miniszterek Tanácsa több időt akart adni a tagállamoknak, mint a Parlament. Végül kompromisszum született: a követő jog jelenleg mindazokra az alkotásokra vonatkozik, amelyek legalább 3000 eurót érnek, a tagországok azonban meghatározhatnak ennél alacsonyabb összeget is. A Tanács keresztülvitte, hogy egy művész újraeladásonként maximum 12.500 euró bevételhez juthasson. A nemzeti jogrendbe illesztés határideje 4 év lett – a Parlament kettő, a Tanács pedig öt évet javasolt.
Kulcsszó
Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO): A WIPO az ENSZ szakosított szervezete, melynek célja az iparjogvédelem és a szerzői jogi védelem előmozdítása. Az 1967-ben alapított szervezetnek körülbelül 180 ország a tagja, székhelye Genfben található. A WIPO kezdetei az 1880-as évekig, az ipari tulajdon védelméről szóló Párizsi Egyezményhez (1883), valamint az irodalmi és művészeti alkotások védelméről szóló Berni Egyezményhez (1886) nyúlnak vissza. A Berni Egyezmény 14. cikke, amelyet utoljára 1971-ben dolgoztak át, kifejezetten a követő joggal foglalkozik.
|
