| Az Európai Parlament képviselői már az Európai Közösségek megszületése óta folyamatosan arra törekedtek, hogy mindig olyan Uniós költségvetés kerüljön elfogadásra, amely garantálja a polgárok adóforintjainak a lehető leghatékonyabb felhasználását. Így a Parlament költségvetési hatásköre egyre szélesebb lett: az 1980-as évek végétől a Tanács (a tagállamok) és a Parlament közötti súrlódásokat békésebb tárgyalások váltották fel, minek következtében a Parlament még erőteljesebb ellenőrzést gyakorolhat az Unió politikai döntései felett. Az EU leendő Alkotmányának tervezete szerint az Európai Parlament költségvetési hatáskörét az elkövetkező években még ennél is jobban meg kell növelni.
Az Unió történetében először, a tíz új tagállam felvételével a közösségi költségvetés teljes összege egy szimbolikus küszöböt lép majd át: a 100 milliárd eurós értékhatárt. Ez az szám szinte megegyezik Dánia közkiadásainak összegével. Az Európai Parlament az Unió költségvetéséből egy százalékot használ fel, működtetésének költsége pedig azonos az olasz parlament képviselőházára fordított összeggel, vagy például a Párizsi fővárosi önkormányzat költségvetésének az egyharmadával.
Az európai költségvetés finanszírozásának lényegében három fő forrása van: a tagállamok bruttó nemzeti termékük (GNP) meghatározott arányában történő közvetlen befizetései, a hozzáadott értékadóból (az áfából) lehívható ráta és az Európai Unión kívüli országokból importált áruk vámértékére kirótt általános behozatali vám.
Az 1980-as évek vége óta többéves költségvetési keret szabja meg az ágazatonként elkölthető összegek felső határát. Annak idején elsősorban egyes kiadások középtávú alakulását kívánták ezáltal szabályozni, kivált a mezőgazdasági ágazatban. Ezt az többéves keretprogramot nevezik „pénzügyi perspektíváknak”, mely az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság egyetértésével jött létre. Ennek megfelelően például a 2004-es költségvetés, a bővítéssel összefüggő új kiadások fedezéséhez igazított, 2000-2006-os költségvetési keretprogramba illeszkedik. 2006-ban tehát egy újabb többéves költségvetési keretet kell majd meghatározni a jövőbeni kiadások számára. Általánosságban elmondható, hogy a két költségvetési hatóság, a Parlament és a Tanács az elmúlt években arra törekedett, hogy a kiadások e többéves keretprogram által megszabott felső határok alatt maradjanak.
Az éves költségvetési eljárás
A Bizottság minden évben költségvetési tervezetet terjeszt elő, amely a pénzügyi perspektívákba illeszkedik. A kiadások az Unió tevékenységi ágazatai szerinti bontásban szerepelnek. A költségvetési kiadásoknak két kategóriája létezik. Az úgynevezett „kötelező kiadások”, melyek az alapszerződésekből fakadnak. Ebben a kategóriában találhatóak a mezőgazdasági ártámogatások (a FEOGA Garancia Alap), egyes mezőgazdasági strukturális kiadások (a FEOGA Orientációs Alap), a Közös Halászati Politikák, illetve bizonyos fejlesztési segélyek. A mezőgazdasági kiadások ésszerűbb kezelésének köszönhetően ezek a kötelező kiadások jelenleg az általános költségvetés felét sem teszik ki. A költségvetés ezen tételéről a Tanács mondja ki az utolsó szót.
Ezzel szemben a Parlamenté az utolsó szó az úgynevezett „nem kötelező kiadások” terén, amelyek felosztása eképpen jobban tükrözheti a képviselők elsődleges politikai szempontjait. Ezek a kiadások jelenleg az általános költségvetés 55 százalékát képezik, és ide tartoznak a szociális és regionális alapok, az energiagazdálkodás, a kutatás, a szállítás, a fejlesztési támogatás, a környezetvédelem, az oktatás és a kultúra. A Parlament nemcsak a pénzügyi keretek felosztásában rendelkezik jelentős hatalmi befolyással, de a költségvetés végleges jóváhagyója is. Jogában áll a költségvetés teljes elutasítása is. A jóváhagyott költségvetést a Bizottság hajtja végre, a Parlament szigorú ellenőrzése mellett, szem előtt tartva az elkölthető összegek leghatékonyabb felhasználásának módját (lásd a „Ellenőrizni, hogy az adófizető pénzét jól költik-e el” szóló ismertetőnket).
A polgárok védelmében
A Parlament az utóbbi években Európát sújtó, rendkívül súlyos válságok során ugyancsak késznek bizonyult a polgárok segítségére sietni. Így történt például 2002-ben is, amikor drámai áradások következtében egész országrészek kerültek víz alá. A segítségért folyamodó Németország, Ausztria, Franciaország és a Cseh Köztársaság támogatására egy különleges szolidaritási alapot hoztak létre a természeti csapások következményeinek gyors elhárítására. A Parlament ösztönzésére ennek az alapnak a felső határát egymilliárd euróra, az eredeti tanácsi javaslatban szereplő összeg kétszeresére emelték fel. Ezt az alapot a 2003-as aszály katasztrofális következményeinek mérséklésére szintén felhasználták.
Ugyanezen elvektől vezéreltetve a Parlament megkülönböztetett figyelmet szentelt az állatbetegségekkel és az emberi egészségre történő kihatásukkal kapcsolatos problémáknak is. 2001-ben például a képviselők 971 millió euró elkülönítését hagyták jóvá a kergemarhakór válsággal kapcsolatos kiadások fedezésére. E tapasztalatokkal felvértezve a Parlament a költségvetés előkészítése során minden évben gondosan ügyel arra, hogy az Unió általános költségvetésében az élelmiszer-biztonsági szempontokat is figyelembe vegyék.
Egy meghirdetett forradalom
Az Európai Parlament több éve kívánja mélyrehatóan megreformálni a költségvetési eljárást, amelyet a képviselők szerint az együttdöntési eljárásra kellene alapozni, megszüntetve egyúttal a kötelező és a nem kötelező kiadások megkülönböztetését. A Konvent Európa Jövőjéről is egyetértett ezzel az elképzeléssel, melyet az általa előterjesztett alkotmányos szerződés tervezete is tartalmaz. Az éves költségvetést a jövőben a Parlamentnek és a Tanácsnak egy új költségvetési együttdöntési eljárás szerint egyaránt el kellene fogadnia. Nézeteltérés esetében az Európai Parlamenté volna a döntő szó a kiadások egészére vonatkozóan.
Ami a többéves pénzügyi keretet illeti, erről a Tanácsban minősített többséggel kellene dönteni, a Parlament jóváhagyását követően. A leendő Alkotmány hatályba lépését követő első pénzügyi keret tekintetében azonban fennmaradna az egyhangú tanácsi döntés követelménye.
|
