Az Európai Parlament
tevékenysége
Legfontosabb események1999-2004 között

 
Az Európai Parlament
EP választások
Az EP felépítése és muködése
Együttdöntés
és egyéb eljárások
Költségvetési hatáskör
Költségvetési ellenorzo szerep
Demokratikus kontroll
A képoviselok és politikai pártok alapszabályzata
Ideiglenes
és vizsgálóbizottságok
Egyéb EU intézmények
EU reform
Bovítés
Állampolgári jogok
Bel- és igazságügyek
Külügyek
Környezetvédelem /
Fogyasztók védelme
Közlekedés /
Regionális politika
Mezogazdaság /
Halászati politika
Gazdasági
és monetáris politika
Foglalkoztatási és szociális politika / A nok jogai
Belso piac / Ipar / Energia / Kutatás
 

EPP-ED PSE Group ELDR GUE/NGL The Greens| European Free Alliance UEN EDD/PDE


Az Unió intézményei

Az Európai Unió nem az Egyesült Államokhoz hasonló szövetség, és nem laza együttmuködési fórum, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az Európai Unió egy példa nélkül álló politikai, jogi és intézményi szervezet. Tagállamai megorzik szuverenitásukat, ugyanakkor közös politikákat határoznak meg. Ezeket a politikákat a tagállamok által létrehozott intézmények határozzák meg és hajtják végre. Az albbiakban a legfontosabb intézmények rövid ismertetojét találhatja.
 
Az európai gépezet irányításában három intézmény játszik fo szerepet: a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament. Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Szerzodésben a Bizottság még egy igazi nemzetek feletti fórum volt; szerepe némileg csökkent az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerzodés aláírásával, azonban továbbra is az európai integráció motorjaként muködik. A Bizottságnak ugyanis jogszabály-kezdeményezési és költségvetési jogosultsága van: a Bizottság lényegében javasolatot tesz. A kormányokat képviselo Tanács, valamint a polgárokat képviselo Parlament pedig jogot alkot. Ez a két intézmény gyakorolja tehát a jogalkotói hatalmat, és közösen döntenek az uniós költségvetésrol. Az eredeti három intézményhez negyedikként csatlakozott az Európai Tanács, amelynek feladata a közösségi élet szabályozása.
 
Az Európai Tanács

1961-tol kezdodoen az EGK állam-és kormányfoi nem hivatalos találkozókon vettek részt. Egy 1974-es döntést követoen ezek a csúcstalálkozók fontosabb szereppel bírtak, és rendszeres idoközönként kerültek megrendezésre. Megszületett az Európai Tanács, amely évente kétszer ülésezik, elosegíti az Unió fejlodését és meghatározza az általános politikai irányokat. Az Európai Tanács nem rendelkezik jogalkotói hatalommal. Álláspontjait konszenzussal hozza. Következtetéseinek nincs ugyan jogi kötoereje, de befolyással bírnak az Unió munkájára azáltal, hogy rendszeresen kérik a többi intézményt konkrét intézkedések meghozatalára.

Az Európai Tanács a tagállamok állam-és kormányfoibol, valamint a Bizottság elnökébol áll. Egy jól bevett szokás szerint a Parlament elnöke látja el az Európai Tanács házigazdájának szerepét, és minden ülés elején beszédet mond. Jelenleg az Európai Tanács elnökségét az a tagállam tölti be, amelyik az adott félévben a Miniszterek Tanácsának elnökségét gyakorolja. Azonban az Európa jövojérol szóló Konvent által 2003-ban kidolgozott alkotmánytervezet hosszabb elnökséget helyez kilátásba: az Európai Tanács elnökét az állam-és kormányfok választanák meg többségi szavazással, a mandátuma pedig két és fél évre szólna (ld. a Konventrol szóló részt).
 
Az Európai Tanács ezentúl évente négyszer értekezik. Az elmúlt két évben felváltva ülésezett Brüsszelben, illetve abban a tagállamban, amelyik az adott félévben az elnökséget gyakorolta. 2004. május 1-jétol kezdve minden ülést Brüsszelben tartanak.
 
A Miniszterek Tanácsa

A Tanács értekezletein egy-egy miniszter képviseli a tagállamokat. Ez az a fórum, ahol a döntéshozatal során a nemzeti érdekek ütköznek. A Tanács, a Parlament mellett, egyike a két jogalkotói és költségvetési hatóságnak, de ezen felül még végrehajtói hatalommal is bír. 2002-ig a Tanács 16 különbözo „összeállításban” ülésezhetett az adott napirend szerint. Az ülések racionalizásáról szóló döntés értelmében ezentúl kilencféle tanácsban zajlanak az ülések: általános ügyek és külkapcsolatok; gazdasági és pénzügyek; igazságügy és belügy; foglalkoztatás, szociálpolitika, egészségügy és fogyasztóvédelem; versenyképesség; szállítás, telekommunikáció és energia; mezogazdaság és halászat; környezetvédelem; oktatás, fiatalság és kultúra.   

A Tanács székhelye Brüsszelben van, de áprilisban, júniusban és októberben Luxemburgban ülésezik. Az elnökség szerepét minden félévben másik tagállam tölti be egy 2006-ig meghatározott rend szerint: Írország és Hollandia 2004-ben; Luxemburg és az Egyesült Királyság 2005-ben; Ausztria és Finnország 2006-ban. Az alkotmánytervezet hosszabb, egy éves elnökségi ciklusokat javasol, amelyek sorrendjérol az Európai Tanácsnak kell egyhangú döntést hoznia, tiszteletben tartva a tagállamok közti egyenlo rotáció elvét.

Ha más rendelkezés nem lép életbe (pl. az adózást vagy bizonyos szociális ügyeket illetoen), a Tanács minosített többséggel hozza döntéseit. A szavazatok száma jelenleg a tagállamok demográfiai súlya alapján van meghatározva; a legnépesebb tagállamoknak (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország) 10, a legkevesebb állampolgárt számláló tagállamoknak (Ciprus, Luxemburg és Málta) pedig 2 szavazata van egy arányosan csökkeno elv szerint. 2004. május 1-jétol kezdve a 25 tagú Tanácsban összesen 124 lesz a szavazatok száma, amelybol 88 kell majd a minosített többséghez, igaz, csak pár hónapig.

2004. november 1-jétol, a Nizzai Szerzodés értelmében a szavazatok eloszlása módosulni fog egy, a nagy tagállamok számára kedvezo logika szerint, akik viszont ugyanettol a naptól kezdve csak egy biztost küldhetnek a Bizottságba. A szavazatok újraosztását követoen ugyanez a négy legnagyobb tagállam 29, Spanyolország és Lengyelország 27, Hollandia 13, ... Málta pedig 3 szavazatot kap. Öszesen tehát 321 szavazata lesz a 25 tagállamnak, amelybol a minosített többség küszöbét 232 szavazat adja.

Az alkotmánytervezet javaslatot tesz ennek a bonyolult rendszernek a dupla többséggel való egyszerusítésére: e szerint minosített többség akkor érheto el, ha az Unió népességének 60%-át adó tagállamok fele egyhangúan nyilatkozik egy adott ügyben. Alapvetoen ez az a reformtervezet, amirol az Európai Tanács nem jutott közös nevezore a 2003. decemberi brüsszeli csúcsértekezleten.
 
A Bizottság

A Bizottság egy közösségi, politikailag független szerv, amely az általános európai érdekeket képviseli. Az Európai Tanács növekvo hatásköre miatt a Bizottságé csökkent ugyan, de ez utóbbi továbbra is az európai intézményrendszer nélkülözhetetlen motorja. A Bizottságnak egyedül van jogszabály-kezdeményezési joga; bizonyos nemzetek feletti hatalommal bír, foleg a versenyjog területén; ügyel a szerzodések betartására, éppen ezért beperelheti az Európai Bíróságnál azokat a tagállamokat, amelyek nem teljesítik a kötelezettségeiket; végül felelos a Parlament és a Tanács által jóváhagyott döntések, illetve a költségvetés végrehajtásáért. A versenyjog, a külkereskedelem és az agrárpolitika területén a Bizottság további független hatalommal bír, például pénzbírsággal szankcionálhat egy vállalatot vagy tárgyalhat a WTO-n belül.

A „Bizottság” szó utal az adminisztratív hivatalokra, amelyek feladata a Bizottság muködtetése, valamint jelöli még a Biztosok Testületét mint politikai hatóságot is; mindketto székhelye Brüsszelben van. A biztosok mandátumát 5 évben határozták meg, hogy megegyezzen a Parlament megbízatási idejével, amely elso feladata a Bizottság elnökének, illetve a Biztosok Testületének jóváhagyása. A biztosokat a tagállamok javasolják, de hazájuktól függetlenül tevékenykednek. A Parlamentnek joga van a Testülettel szembeni bizalmatlansági indítvány eloterjesztésére és a Testület feloszlatására (amire még nem volt példa).   

A Testület hatékonysága nagymértékben függ a biztosok számától. Eddig minden „nagy” tagállam ketto, a többi pedig egy biztossal rendelkezett; így összesen 20 biztos dolgozott a 15 tagú EU Bizottságában. 2004. május 1-tol, a bovítést követoen minden csatlakozó országból egy biztos érkezik, így a biztosok száma 30-ra no. A 2004 novemberében hivatalba lépo új Bizottságban tagállamonként egy biztos dolgozik majd, összesen tehát 25. A Nizzai Szerzodés értelmében, ha az Uniónak 27 tagországa lesz, a biztosok száma nem haladhatja meg a 26-ot. Az alkotmánytervezet szerint, a „szavazati joggal” rendelkezo biztosok számát 2009-ben 15-re csökkentik, beleértve az elnököt és a jövobeni külügyminisztert, azonban a szavazati joggal nem rendelkezo biztosok száma továbbra sem lesz meghatározva. A két „kategória” tagjai egyenloen oszlanának meg a tagállamok között egy rotációs elv alapján.
 
A Parlament

A három legfontosabb intézmény közül leginkább az Európai Parlamentnek nott meg a hatásköre az elmúlt évtizedekben, foleg az 1979-ben tartott elso általános választások óta. A Parlament és a Tanács valódi jogalkotói szerephez jutott az együttdöntési eljárás általánosításával, amely az alkotmánytervezet szerint még szélesebb körben terjed majd el. Ha a közösségi modellt a klasszikus szövetségi rendszerekhez akarjuk hasonlítani, akkor az Európai Parlament képviselné a népek kamaráját, a Tanács pedig az államokét.

A távozó Parlamentnek 626 képviseloje van. A bovítés és a parlamenti helyek újraosztásának következtében a 2004. június 13-i választásokat követoen 732-re no a képviselok száma. Az alkotmánytervezet maximum 736 képviseloi helyet javasol, a legkisebb tagállamok képviseloinek számát pedig minimum négyben határozza meg.
 
Az Európai Parlament székhelye Strasbourgban van, ahol évente tizenkétszer tartanak négy napos plenáris üléseket, míg a  bizottságok és a képviselocsoportok Brüsszelben tanácskoznak, ahol a kiegészíto plenáris ülések is zajlanak; az adminisztratív hivatalok pedig Brüsszelben és Luxemburgban találhatók.

(Közleményünk az európai választások jegyében készült, ezért nyolc fejezet az EP jogköreinek és muködésének legfontosabb jellemzoirol szól.)
 
Egyéb intézmények és szervezetek

A politikai intézmények mellett több más szervezet létezik még az Unión belül. A luxemburgi székhelyu Európai Bíróság ügyel a közösségi jog tiszteletben tartására. A többi intézménynek jogában áll a Bíróságoz fordulni. Ez utóbbit nem szabad összetéveszteni az Emberi Jogok Európai Bíróságával, amely az Európa Tanács szerve, székhelye pedig Strasbourgban van. A luxemburgi központú Számvevoszék feladata a közösségi pénzügyek intézése. Az Ombudsman pedig azért felelos, hogy az állampolgárok ügyeit az intézmények megfeleloen kezeljék (ld. az európai állampolgárságról szóló részt), székhelye Strasbourgban van.

A pénzintézetek közül az Európai Központi Bank felelos az eurózónában a monetáris politika stabilitásáért, székhelye pedig Frankfurtban van (ld. az EKB demokratikus ellenorzésérol szóló közleményünket).

Két tanácsadó szervnek Brüsszelben van a székhelye: az egyik a Gazdasági és Szociális Bizottság, amely az EU gazdasági, szociális és polgári szervezeteit képviseli, a másik pedig a Régiók Bizottsága, a regionális és helyi közösségek fóruma.  A legtöbb tagállamban megtalálható egy a 15 szakosított ügynökség közül, amelyek tudományos és technikai teendoket látnak el vagy éppen konkrét ügyekben járnak el, pl. a környezetvédelem, a gyógyszerek vagy az élelmiszerbiztonság területén.


  
Az Unió intézményeinek és szervezeteinek linkjei
  
Az Európai Unió Tanácsa
Európai Bizottság
Európai Parlament
Az Európai Közösségek Bírósága
Európai Számvevoszék
Európai Ombudsman
Európai Központi Bank
Európai Beruházási Bank
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
Régiók Bizottsága
Az Európai Közösségek ügynökségei

 

 

 
  Publishing deadline: 2 April 2004