Az Európai Parlament
tevékenysége
Legfontosabb események1999-2004 között

 
Az Európai Parlament
EP választások
Az EP felépítése és muködése
Együttdöntés
és egyéb eljárások
Költségvetési hatáskör
Költségvetési ellenorzo szerep
Demokratikus kontroll
A képoviselok és politikai pártok alapszabályzata
Ideiglenes
és vizsgálóbizottságok
Egyéb EU intézmények
EU reform
Bővítés
Állampolgári jogok
Bel- és igazságügyek
Külügyek
Környezetvédelem /
Fogyasztók védelme
Közlekedés /
Regionális politika
Mezőgazdaság /
Halászati politika
Gazdasági
és monetáris politika
Foglalkoztatási és szociális politika / A nők jogai
Belső piac / Ipar / Energia / Kutatás
 

EPP-ED PSE Group ELDR GUE/NGL The Greens| European Free Alliance UEN EDD/PDE


Teljes jogú törvényalkotó

Mire szolgál az Európai Parlament? Mint minden demokráciában, a Parlament ellenőrzi a végrehajtó hatalmat, a közpénzek felhasználását és megszavazza a törvényeket. A Közösségben azonban ez nem mindig volt így. Kezdetben a jogalkotási folyamatban a Parlament - akkori nevén a Közgyűlés - csupán tanácsadóként szerepelt, és véleménye nem volt kényszerítő erejű. A törvényeket a Tanácsban összeülő kormányok hozták meg. Idővel azonban, az újabb és újabb közösségi alapszerződések alapján a képviselők jogalkotási hatásköre megerősödött: az együttdöntési eljárás értelmében a Parlament ma már számos területen a Tanáccsal együtt és egyenrangú félként vesz részt a törvényhozásban.

Az 1957-es Római Szerződés törvényhozói filozófiája kétpólusú volt: a Bizottság javasolt, a Tanács pedig rendelkezett. Léteztek ugyan közgyűlésben tömörülő, közvetett úton megválasztott képviselők, de jóformán semmilyen befolyással nem bírtak a közösségi jogalkotásra. Jelenleg a törvényalkotás kezdeményezése az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Tanács és a Parlament azonban hivatalosan felkérheti törvényjavaslat benyújtására. Főként pedig, a Parlament ma már jelentős mértékben módosíthatja az indítványozott európai jogszabályok tartalmát is. A Parlamentet a Tanáccsal egyenrangú intézménnyé emelő együttdöntési eljárást az 1992-es Maastrichti Szerződés vezette be mintegy tizenöt területre (a belső piacra, a kutatásra, a környezetvédelemre, a fogyasztóvédelemre, az oktatásra, az egészségügyre stb.) vonatkozóan.

Az Amszterdami és a Nizzai Szerződés kiterjesztette az együttdöntési eljárás alkalmazási körét. Mára az Unió mintegy negyven cselekvési területe tartozik ide. A hajdani kétpólusú rendszert igazi háromszög-szerkezet váltotta fel: továbbra is a Bizottság javasol, de immár a Tanács és a Parlament rendelkezik, méghozzá az európai polgárok mindennapi életét közvetlenül érintő kérdésekben.

A parlamenti demokrácia kibontakoztatása a jövőben is folytatódik. A Konvent Európa jövőjéről szóló elképzelése szerint az együttdöntési eljárás alkalmazását nem kevesebb, mint 80 területre - többek között a menedékjogra, a bevándorlásra, a határokon végzett ellenőrzésekre, a büntetőjogi és a rendőrségi együttműködésre, a kultúrára, a polgári védelemre - kell kiterjeszteni, éspedig a Tanács többségi döntésének kötelezettségével. Egyedül a tagállamok alkotmányos rendjét érintő kérdések, illetve az úgynevezett "érzékeny" területek (az adóügy vagy egyes szociálpolitikai vonatkozások), valamint a kül- és védelmi politika jelenthetnek kivételt e szabály alól.

Hogyan működik az együttdöntési eljárás?

A közösségi alapszerződések megvalósulásáért, valamint a közös politikák és a belső piac megfelelő működéséért az Európai Bizottság felel, ezért minden jogszabály meghozatalát a Bizottság kezdeményezi, a Parlamenthez és a Tanácshoz egyidőben benyújtott javaslat útján.

Miután a javaslatot egy parlamenti bizottságban megvizsgálták, a Parlament plenáris ülésen, egyszerű többséggel meghozza az első olvasat utáni véleményét. Az esetek többségében módosításokat hajt végre a Bizottság javaslatában. A Bizottság dönt a módosítások teljes körű vagy részleges jóváhagyásáról, és módosított indítványt nyújt be a Tanácshoz.

Amennyiben a Tanács minősített többséggel (egyes, egyhangúsághoz kötött területek, például a kultúra, a polgárok szabad közlekedése, a szociális biztonság stb. kivételével) jóváhagyja a módosításokat, úgy a javaslatot elfogadják. Ellenkező esetben a Tanács első olvasatban egy "közös állásfoglalást" fogad el. Miután ezt a közös tanácsi állásfoglalást a Parlament elé terjesztették, három hónapos határidő áll a képviselők rendelkezésére az újabb véleménynyilvánításra.

Második olvasatban a jogszöveg változtatás nélküli vagy újabb módosításokkal történő elfogadásához a képviselők abszolút többségére, azaz a jelenlegi 626 parlamenti szavazatból 314-re van szükség.

Amennyiben a Parlament kifejezetten jóváhagyja a közös állásfoglalást (avagy a három hónapos határidő lejártáig nem nyilvánít véleményt), úgy a jogszabály közvetlenül elfogadásra kerül. Ha azonban a Parlament elutasítja a közös állásfoglalást, az eljárás közvetlenül lezárul és a jogszabály nem kerülhet elfogadásra.

A leggyakrabban azonban a Parlament a közös állásfoglalásban módosításokat eszközöl, amelyek a Bizottság véleményezésének tárgyát képezik, és a Tanács a módosított bizottsági indítvány benyújtása alapján ismét összeül. Ebben a szakaszban a Tanács minősített többséggel határoz a Parlament módosításairól, azonban egyhangúan kell döntenie a Bizottság véleménye szerint elutasítandó parlamenti módosításokról. A jogszabály akkor kerül elfogadásra, ha a Tanács az indítvány kézhez vételétől számított három hónapon belül jóváhagyja a Parlament valamennyi módosítását.

Amennyiben azonban a Tanács nem hagyja jóvá az Európai Parlament módosításait, úgy a egyeztető eljáráshoz kell folyamodni. Minden törvényjavaslatra külön egyeztető bizottságot hoznak létre, paritásos alapon: a bizottság a Tanács 15 képviselőjéből vagy tagjából és az Európai Parlament 15 tagjából áll, akik között hivatalból jelen van a Parlament egyik alelnöke, valamint a parlamenti előadó és az érintett parlamenti bizottság elnöke. Az álláspontok egymáshoz közelítése érdekében a vitákon a Bizottság is részt vesz. A egyeztető bizottságnak a legtöbb esetben sikerül közös szövegtervezetet kialakítania, amelyet jóváhagyásra ismét a Tanács és a Parlament elé terjesztenek. Ebben a harmadik olvasatban a Tanács minősített többséggel, a Parlament pedig a szavazatok egyszerű többségével dönt. A jogszabály akkor kerül elfogadásra, ha a Tanács és a Parlament egyaránt jóváhagyja a közös szövegtervezetet. Amennyiben azonban a határidő elteltével a két intézmény valamelyike nem adta meg a jóváhagyását, úgy a jogszabályt elutasítottnak nyilvánítják.

1999 májusa, azaz az Amszterdami szerződésnek a jelenlegi parlamenti ciklus megkezdését néhány héttel megelőző hatályba lépése óta csaknem 300 jogszabályalkotási ügyet kezeltek az együttdöntési eljárás szerint. Ezek egynegyede első olvasatban, illetve több mint a fele második olvasatban lezárult. Az ügyek valamivel kevesebb mint egynegyede jutott el az egyeztető eljárásig. Ez az arány a továbbiakban csökkenni fog, mert a három intézmény a gyakorlatban arra törekszik, hogy nemhivatalos tájékoztatások, illetve háromoldalú párbeszédek útján már az egyeztető eljárást megelőző szakaszban megegyezésre jusson egymással. Ezidáig három alkalommal utasította el az EP plenáris ülése a egyeztető eljárás során született megállapodásokat: a biotechnológiával kapcsolatos szellemi alkotások jogairól (1995 március), a felvásárlási árajánlatokról (2001 július) és a kikötői szolgáltatások liberalizásáról (2003 november). A Bizottság a későbbiekben felvázolt egy új irányelvtervezetet a felvásárlási árajánlatokat illetően, mely jobban tükrözi az EP elvárásait (lásd jegyzetünket a 'Pénzügyi Szolgáltatásokról').

Egyéb eljárások

A Közösség történetének hajnalán még széleskörűen alkalmazott konzultációs eljárás ma már nem terjed ki az "érzékenynek" nevezett területekre (például az adóügyi kérdésekre, az iparpolitikára vagy a területfejlesztésre), amelyek a Tanácsban egyhangú döntést követelnek meg, valamint a minősített többséget igénylő két területre (az agrárpolitikára és a versenypolitikára). A Parlament nem akadályozhatja meg a tervezett jogszabály Tanács általi elfogadását, és módosításokat sem szabhat. A Bizottság azonban köteles figyelembe venni a képviselők véleményét és módosítani az indítványát. Ezt a módosított indítványt ezután a Tanács már csak egyhangú döntéssel módosíthatja.

Az Egységes Okmány 1987-ben a Parlament véleményének súlyát kívánta megnövelni az együttműködési eljárás bevezetésével, az utolsó szó azonban a Tanácsé maradt. Ha a Parlament elutasítja a Tanács közös állásfoglalását, a Tanács csak egyhangú döntéssel fogadhatja el a jogszabályt. Ha a Parlament módosítja az indítványt, a Bizottság köteles azt átszövegezni, és ezt a módosított szöveget a Tanács már csak egyhangú döntéssel módosíthatja. Az együttdöntési eljárás általánossá válásával párhuzamosan ez az eljárás csaknem teljesen kiveszett a gyakorlatból. Ma már csupán igen csekély mértékben, a gazdasági és monetáris unió terén meghozandó egyes határozatok esetében alkalmazzák.

A hozzájárulási eljárást az Egységes Európai Okmány vezette be. Kötelezővé teszi a Tanács számára az Európai Parlament beleegyezésének kikérését az új tagfelvételek és társulási szerződések megkötése esetében. A Parlament elfogadhatja vagy elutasíthatja a javaslatot, módosítani azonban nem áll módjában. Döntését abszolút többséggel kell meghoznia. Ezt a "hozzájárulási eljárást" a Maastrichti szerződés kiterjesztette az egységes választási törvényre, a személyek közlekedési és tartózkodási jogára, valamint a strukturális és kohéziós alapokra vonatkozó rendeletekre. Az amszterdami szerződés ezenfelül előírja a hozzájárulási eljárás alkalmazását az alapvető jogok valamely tagállam részéről történő súlyos és tartós megsértése esetében meghozandó büntető intézkedések tekintetében is.



Egyezteto bizottság

 

 

 
  Publishing deadline: 2 April 2004