| A nyitottság és a hatóságok birtokában lévő információkhoz történő egyszerű hozzáférés minden működő demokráciában központi szerepet játszik. Enélkül kormányok és közigazgatások nem vonhatók felelősségre. Az Amszterdami Szerződés ezért 1999-ben megállapította, hogy az Európai Unió minden polgárának rendelkeznie kell az EU dokumentumokhoz való "hozzáférés jogával". Az Európai Parlamentnek azonban még így is el kellett hárítania minden akadályt ahhoz, hogy ezt az elvet jogszabály formájába öntse.
Amikor az Európai Parlamenti képviselők 2000 januárjában megismerték az EU dokumentumok nyilvánosságáról szóló jogszabály Európai Bizottság által javasolt tervezetét, mélyen csalódtak. Addigra a három érintett intézmény - a Parlament, a Miniszterek Tanácsa és a Bizottság - már rendelkezett önkéntes, nyilvános információszolgáltató rendszerekkel, és az új jogszabály visszalépésnek tűnt.
Túl sok mentesítés
A Parlament úgy döntött, hogy a Bizottság által javasolt mentesítések számát, azaz, azokat az eseteket, amikor a dokumentumokat visszatarthatják a nyilvánosság elől, jelentősen csökkenteni kell. Ellenezte különösen a belső dokumentumok széles skálájának mentesítését, valamint a mentesítések azon az alapon történő engedélyezését, miszerint "az intézmények hatékony működése" sérülhet. Az Európai Parlamenti képviselők megértették, hogy a Bizottság vonakodott azon kötelezettségtől, hogy minden egyes olyan, - akár kiváló, akár rossz - ötletet nyilvánosságra hozzon, amelyet tisztviselő papírra vetett vagy e-mailben leírt a politika alkotás folyamatában. Ezért megállapodtak abban, hogy a Bizottság rendelkezésére kell, hogy álljon némi - ahogyan ezt az elvet elnevezték - "gondolkodási mozgástér", visszautasították azonban egy általános jegyzék ötletét, amely igazolta volna, hogy csaknem bármely dokumentumot titokban tartsanak.
2000 novemberében a Parlament lényegesen módosította a Bizottság eredeti javaslatát. A jogszabály a következő szakaszban a Miniszterek Tanácsában ülésező EU kormányok elé került. Több tagállam különösen amiatt aggódott, hogy megőrizze a külpolitika és bírói ügyek kiemelten titkos jellegét. A kormányok azonban megosztottak voltak. Voltak olyanok, amelyeknek nem volt nemzeti jogalkotása a nyilvános információkról, míg másoknál régi hagyománya volt a nyitottságnak és közzétételnek. Végül a Parlament képes volt kihasználni e különbségeket ahhoz, hogy kiterjessze a nyilvánosságra hozandó dokumentumok körét.
Szakavatott tárgyalás
Annak tudatában, hogy a kormányok különbözőképpen vélekedtek, a Parlament úgy javította tárgyalási pozícióját, hogy éppen elegendő számú tagállamot tudjon oldalán a Tanácsban. A folyamat során a Parlament szorosan együttműködött a svéd kormánnyal, amely 2001 első hat hónapjában az EU Tanácsának soros elnöke volt, és amely nagy nyomás alá helyezte a többi kormányt a megállapodás kikényszerítésére. Miután a Parlament megegyezett a Tanáccsal, a Bizottság végül egyetértett a szöveggel.
Ennek megfelelően 2001 májusában "az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről" szóló rendeletet jogszabályi szintre emelték. Ez azt jelenti, hogy mostantól bárki megnézheti az Interneten, hogy milyen dokumentumok állnak rendelkezésre a három intézménytől. A Parlamentnek köszönhetően a rendelet olyan EU ügynökségekre is alkalmazni kell, mint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja és az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség. A "dokumentumok" meghatározás nem csak az ezen intézmények által készítetteket, hanem a harmadik felektől érkezett dokumentumokat is magában foglalja. Lehetnek nyomtatott szövegek, elektronikus információk, illetve hang- vagy videofelvételek. Még a minősített dokumentumok is jegyzékbe vehetők - az "értelmi szerző" beleegyezésével.
Megtagadási indokok
Dokumentumokat interneten keresztül vagy levélben lehet kérelmezni, válasz pedig 15 munkanapon belül kötelező. Ha egy dokumentumhoz való hozzáférést megtagadják, az indokokat közölni kell. A kérelmezők kérhetik, hogy vizsgálják meg újra a megtagadás indokait. Ha a kérelemnek továbbra sem adnak helyt, a kérelmező bírósághoz fordulhat vagy panaszt nyújthat be az európai ombudsmannál.
Az információhoz való hozzáférés csak akkor tagadható meg, ha annak közzététele ellentétes a közbiztonsághoz, védelmi és katonai ügyekhez, nemzetközi kapcsolatokhoz, illetve az EU vagy egy tagállam monetáris és gazdaságpolitikájához fűződő közérdekkel, vagy ha sértené a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogot. Továbbá ha az információk közzététele ellentétes valamely magánszemély vagy cég gazdasági érdekeivel, vagy bármely bírósági eljárással, valamint vizsgálattal vagy könyvvizsgálattal, ez alapul szolgálhat a hozzáférés megtagadásához, kivéve, amennyiben a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.
Az új jogszabály hatálybalépésétől számított első évben a kérelmek száma több, mint a kétszeresére nőtt.
|
