| Savas esők marta erdők, ózonlyukak alatt fulladozó városok, vízi élővilág nélkül maradt skandináv tóvilág, algákkal teli tavacskák - a levegőszennyezés megannyi pusztító következménye környezetünkre és egészségünkre. Kétesztendei parázs vita után a Parlament és a Tanács azon cél érdekében gyakorolta jogalkotói hatalmát, hogy a nagy hőerőművek szennyezőanyag kibocsátása csökkenjen, drákói szigorral felső határokat szabva a négy leggyakoribb szennyezőanyag kibocsátási határértékeinek.
A levegőszennyezés elleni harc nem csupán a Kiotói Egyezményre korlátozódik. Az üvegházhatású gázok nem az egyetlen veszélyt jelentik. A hőerőművek által a levegőbe juttatott kéndioxid (SO2) elkeveredhet az esővel, és az erdeinket tönkretevő kénsavas csapadékká válhat. A tavak felszínén megtelepedve, elpusztítja a vízi élővilágot. Egy másik ellenség a nitrogénoxid (NO), amely illékony szerves vegyületekkel képes reakcióba lépni, földi (toposzférai) ózon kialakulásához vezetve. Nagy magasságban az ózon a segítőtársunk, megóv az ibolyántúli sugárzástól - azonban veszélyes mérgező anyag a talaj közelében, ahol kiirtja a növényzetet, ingerli a légzőjáratokat és üvegházhatású gázzá változik.
A mérges gázok nem ismernek országhatárokat
Hiába építenek akár háromszáz méter magas kéményeket a hőerőművekre, ez legfeljebb a közvetlen környezetük számára nyújt védelmet. A szennyező füst olykor több száz kilométeres körzetben terül szét, és az országhatároknak fittyet hányva végül a földre száll. Olyan terület ez, amely minden kétséget kizáróan európai szintű fellépést igényel.
Az Európai Bizottság a jelenlegi parlamenti ciklus során - egyéb intézkedések mellett - két különböző, de egymással szorosan összefüggő irányelv elfogadását indítványozta. Az első felfrissíti a nagy hőfelhasználású ipari létesítmények által a levegőbe juttatott három fő mérgező anyag kibocsátására vonatkozó jogszabályozást. Az oxigén és a rendkívül magas hőmérsékletű nitrogén reakciójából származó nitrogénoxidról (NO), a fosszilis fűtőanyagok elégetése során keletkező kéndioxidról (SO2), valamint a - például a cementgyárak által - levegőbe juttatott szerves vagy ásványi porokról van szó. A szennyezés e három forrása sokféle légzőszervi megbetegedés gyakori okozója, az enyhe gyulladásoktól a rákig.
A második irányelv felső határt kíván szabni a savas eső kialakulásáért, az ózonszennyezésért, illetve az eutrofizációért (vagyis az algák elszaporodásáért, ezáltal a vizek szervesanyagokkal történő túldúsításáért és az oxigén elpusztításáért) leginkább felelőssé tehető négy légköri szennyezőanyag kibocsátásának. Ez a négy szennyezőanyag a már ismertetett kéndioxid és nitrogénoxidok, valamint az ammónia és az illékony szerves vegyületek (például szénhidrogén gőzök vagy oldószerek).
Az Európai Parlament és a Tanács között a két irányelvre vonatkozóan létrejött megegyezés aprólékos egyeztető munka végeredménye. Tárgya egyrészt a régi, jobbára széntüzeléssel működő villamos erőművek nitrogénoxid (NO) kibocsátására megszabott új felső határok alóli kivételek engedélyezése. Másrészt, hosszú távú lejárati határidőt szab a levegőszennyezéssel kapcsolatos egészségügyi kockázatok konkrét csökkentésére.
A hőerőművek felügyelete
A tizenöt tagállamból álló Unióban 2 000 nagy, 50 megawatt vagy ennél komolyabb teljesítményű, elsősorban ipari felhasználású áramot termelő hőerőmű működik. Az Európai Parlament ezt a menetet megnyerte: 2016-tól a szilárd fűtőanyagot elégető hőerőművek által kibocsátható nitrogénoxid felső határa 200 mg/m3, ez 50%-os csökkenést jelent a jelenleg hatályos normákhoz képest. Ez a felső határ szolgált alapul a csatlakozó közép- és kelet-európai országokkal folytatott tárgyalásokhoz is.
A Parlament ugyancsak hozzájárult annak a követelménynek az érvényesítéséhez, hogy a meglévő és az új létesítmények a jogszabályozásban egyazon feltételek alá essenek. A Parlament a viták során mindvégig állhatatosan küzdött azért, hogy csökkentse a Tanács által a régi szennyező létesítmények érdekében kérelmezett derogációkat. Ezen kívül, az EP szigorúan kötelező időbeli határt követelt, miközben a tagállamok korlátlan derogációkat kívántak, attól tartva, hogy az új rendelkezések következtében a hőerőműveket és az azokat ellátó bányák kapuit be kell zárni, mely jelentős elbocsátásokkal járna.
A tüzeléses hőerőművek a csúcsrajáratás óráiban egyelőre még felmentést kapnak a 200 mg/m3-es felső határ tiszteletben tartása alól, azonban fokozatosan bevezetendő, egyre szigorúbb megszorításoknak néznek elébe 2008 és 20016 között. A Bizottság egyúttal szilárdan eltökélte, hogy napra pontos javaslatokat fog tenni a végleges bezáratásukra. Az antracittüzelésű létesítmények számára engedélyezett derogáció 2018-ban jár le (ez az egyesült Királyságot és Spanyolországot érinti).
A Parlament másik sikere, hogy a nemzetközi kibocsátási értékekre vonatkozó irányelv 2002-re tűzte ki a határidőt azon hosszú távú cél elérésére, amely szerint már nem szabad túllépni a kritikus határértékeket, és biztonságba kell helyezni a lakosságot a levegőszennyezéssel kapcsolatos egészségügyi kockázatokkal szemben. A 2010-es év köztes határidőt jelent, ekkorra kell érvényesíteni az egyes tagállamok számára megszabott kötelező értékhatárokat. Az idővel elérendő célok nevezetesen: a kritikus szintet meghaladó savas szennyezőanyagokkal fertőzött övezetek 50%-os mértékű csökkentése, valamint az emberi egészségre nézve kritikus értékhatárokat túllépő talajmenti ózonfelhalmozódások kétharmaddal történő csökkentése.
A Parlament ringbe lépett egy olyan záradék kiharcolásáért is, amely a Bizottságot arra kötelezi, hogy 2010-ben készítsen értékelő jelentést a Közösség egészére érvényes, számszerűsített célok teljesítésének alakulásáról, és szükség esetén kezdeményezzen újabb intézkedéseket. A Parlament által kivívott másik rendelkezés: a Bizottságnak meg kell vizsgálnia a légi és a vízi közlekedés által kiváltott szennyezést, és javaslatokat kell tennie a visszaszorítására.
|
