Az Európai Parlament
tevékenysége
Legfontosabb események1999-2004 között

 
Az Európai Parlament
EU reform
Bővítés
Állampolgári jogok
Bel- és igazságügyek
Külügyek
Környezetvédelem /
Fogyasztók védelme
Környezeti felelosség
Légszennyezés
Üvegházhatást okozó gázok
Autó olaj II
Elektronikai hulladék
Csomagolási hulladék
Élelmiszerbiztonság
GMO
Dohány
Zajszennyezés
Kozmetikai termékek
Emberi sejtek és szövetek
Közlekedés /
Regionális politika
Mezőgazdaság /
Halászati politika
Gazdasági
és monetáris politika
Foglalkoztatási és szociális politika / A nők jogai
Belső piac / Ipar / Energia / Kutatás
 

EPP-ED PSE Group ELDR GUE/NGL The Greens| European Free Alliance UEN EDD/PDE


Csomagolási hulladék - jobb megelőzni, mint később orvosolni

2001-ben az EU bővítést szem előtt tartva az Unió úgy határozott, hogy felülvizsgálja az 1994-es Csomagolási hulladék kezeléséről szóló irányelvet, amely szorgalmazza a csomagolási hulladék megelőzését és a hulladékban található még hasznosítható anyagok újrafelhasználását. Ezen irányelvbe új, ambiciózus újrafelhasználási célokat vezettek be. Az Európai Parlament szerette volna ugyan, ha ezen új célkitűzések hamarabb hatályba lépnek, azt viszont elérte, hogy a felülvizsgált jogszabályban különös hangsúlyt helyezzenek a megelőzésre.

A csomagolási hulladék jelenleg az önkormányzatokban felhalmozódó szemét súlyának 20%-át és térfogatának 40%-ját teszi ki, amelynek többsége szemétégetőkbe és hulladéklerakókba kerül. Az olyan csomagolási politika, amely a hulladék csökkentésére helyezi a hangsúlyt, nem csak a környezetvédelem ügyét segíti, hanem az ebből származó költségmegtakarítás által a gazdaságot is serkentheti, valamint elősegíti az újrafelhasználási iparágakban fokozott munkahelyteremtést is.

Az új irányelv - amely 2004 februárjában lépett hatályba - a tagállamokra bízza a döntést a célok eléréséhez felhasznált módszerekről és a felelősségvállalás megosztásáról az ipari és az állami szervek között. Mivel szinte minden termék valamilyen formában csomagolva kerül piacra, az irányelv sok ipari ágazatot fog érinteni. A legszigorúbb célkitűzések az acél, fa, üveg, műanyag és papírt tartalmazó csomagolásokra vonatkoznak.

Újrafelhasználás és visszanyerés

Az anyagok újrafelhasználása és visszanyerése két olyan szorosan összefüggő terület, amely érinti a csomagolásból származó hulladék kezelését. Általánosságban az újrafelhasználás azt jelenti, hogy a folyamat során a hulladékot visszaalakítják ugyanabba vagy egy másik termékbe (például papírt papírt tartalmazó termékekbe, vagy papírt komposztba). A visszanyerés ellenben energiavisszanyeréssel együtt járó újrafelhasználást jelent, mint például a hulladék tüzelőanyagként cement kályhákban történő felhasználása.

Ami az újrafelhasználást illeti a felülvizsgált jogszabály az 1994-es irányelvhez képest a célkitűzések jelentős növelését kívánta elérni, amelyben az egyes tagállamokat illetően a minimális cél a keletkezett teljes csomagolási hulladék újrahasznosítására vonatkozóan 25%-ról 55%-ra emelkedett és mindezt 2008. december 31-ig kell teljesíteni. Hasonló normákat szabtak ki azonos határidőkkel az ilyen jellegű hulladékban található speciális anyagok minimális mértékű újrafelhasználására, ami az üveg esetében súlyra számolva 60%, szintén 60% a papír és karton esetében, 50% a fémek esetében, 22,5% a műanyagok esetében és 15% a fát tartalmazó hulladék esetében. Továbbá a tagállamoknak lépéseket kell tenniük, hogy a csomagolási hulladékból származó anyagokat további csomagolás során felhasználják.

Az új jogszabály a „visszanyerés” fogalmát is meghatározza. Jelenleg az irányelvben foglaltak szerint a visszanyerés a hulladék olyan égetőművekben történő elégetése, amelyek képesek a melléktermékből keletkezett energiákat kivonni és azt újra hasznosítani. Az Európai Unió Bírósága korábban úgy döntött, hogy a hulladék elégetése - a csomagolási hulladék irányelve szerint - nem sorolható a visszanyerési célkitűzések közé, hanem csak egyszerűen hulladék eltávolítás, akkor is, ha ez energiatermeléssel jár.

Annak érdekében, hogy a tagállamok a hulladék exportálásával kapcsolatos kevésbé szigorú természetvédelmi szabályokkal rendelkező EU-n kívüli országokban se tudjanak kibújni a rendelkezések alól, a Parlament beépített egy olyan jogalkotási záradékot, amely szerint csak akkor lehet az ilyen jellegű tevékenységet a célkitűzések közé sorolni, ha az exportőr bizonyítani tudja, hogy a külföldön használt visszanyerési vagy újrafelhasználási módszer széleskörben megfelel az EU jogszabályaiban előírt szabványoknak.

Megelőzés, avagy a csomagolási eljárások „zöldítése”

A Parlament további érdemei közé tartozik, hogy a csomagolási irányelv felülvizsgálata során inkább a megelőzésre - amely már az 1994-es változat fő programpontjai közé is tartozott - összpontosítottak semmint, hogy teljesen új újrafelhasználási célokat tűzzenek ki, ahogy a Bizottság eredetileg elképzelte. A Parlament ösztönzéseére a gyártóknak nagyobb mértékben kell felelősséget vállalnia csomagolásuk környezetre gyakorolt káros hatásainak minimalizálása érdekében.

A képviselők ahhoz is ragaszkodtak, hogy a Bizottság 2005 júniusáig készítsen egy jelentést az irányelv következményeiről. A jelentésnek a csomagolási hulladék megelőzési módszereinek egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét is magába kell foglalnia, valamint az újrahasznosítás és újrafelhasználás költségeinek és hasznának összehasonlítását is tartalmaznia kell.

Mi tartozik a csomagolóanyag kategóriába?

A különböző tagállamokban különböző módon értelmezték az 1994-es irányelvet, különösen a csomagolás definícióját illetően. A felülvizsgált jogszabály ezért egyértelműbben különbséget tesz a „csomagolóanyag” és „nem csomagolóanyag” értelmezése között és erre példákat is ad. Az édességdobozok és CD tokot borító celofán film csomagolóanyagként kezelendők, amíg szerszámdobozok, teászacskók, sajtot borító viasz, virslibőr és az olyan virágcserép, amely a virággal együtt marad a növény élettartama hosszáig nem tartoznak ebbe a csoportba. A képviselők garantálták, hogy ezeket a kivételeket a Bizottság felülvizsgálja, különös tekintettel olyan tárgyak besorolására, mint például a CD és videó tokok, virágcserepek, vécépapír, ragasztható címkék és a csomagolópapír. Ez a jövőben egyszerűbbé tenné az érintett iparágak dolgát.

Kivételek

Az új jogszabály rugalmasan kezeli a visszanyerési és újrafelhasználási célkitűzések határidejét, amennyiben néhány tagállam nehézségekbe ütközne a rövidtávú célok határidejének betartását illetően. Görögország számtalan szigetével, Írország a vidéki és hegyi közösségeivel és Portugália, ahol alig használnak csomagolóanyagot, mind kaptak visszanyerési és újrafelhasználási határidőhosszabbítást 2008-ról 2011. végéig.

Végül a Parlament sürgetésére megegyeztek abban, hogy az új tagállamok is kapnak határidőhosszabbítást a már benyújtott kérelmek alapján: ez az új határidő 2012 Ciprusnak, Csehországnak, Észtországnak, Magyarországnak, Litvániának, Szlovákiának és Szlovéniának, 2013 Máltának, 2014 Lengyelországnak és 2015 Lettországnak.



  
Jelentéstevok:
  
A csomagolás és csomagolási hulladék: Dorette Corbey (PES, NL)
  
Hivatalos Lap – Végleges szövegek:
  
Csomagolás és csomagolási hulladék

 

 

 
  Publishing deadline: 2 April 2004