Halászati ellenőrzés

Ez a tájékoztató bemutatja, hogy az EU a halászati ellenőrzési rendszerén keresztül hogyan biztosítja a közös halászati politika (KHP) szabályainak betartását. Ennek a rendszernek jól kell működnie ahhoz, hogy a KHP szabályai hatékonyak legyenek. A tagállamok felelősek a halászat és a kapcsolódó tevékenységek ellenőrzéséért, a Bizottság pedig ellenőrzi, hogy a tagállamok miként teljesítik kötelezettségeiket.

Jogalap

  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3–4., 38–44. és 218. cikke.
  • A közös halászati politikáról szóló rendelet (a 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelet, a továbbiakban: alaprendelet).
  • A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló rendelet (2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelet, a továbbiakban: ellenőrzési rendelet).
  • A halászati ellenőrzési rendszer módosításáról szóló rendelet (2023. november 22-i (EU) 2023/2842 rendelet).
  • A külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet (2017. december 12-i (EU) 2017/2403 rendelet, a továbbiakban: a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet).
  • A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló rendelet (2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK rendelet, a továbbiakban: IUU-rendelet).
  • Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalról szóló rendelet (2019. március 19-i (EU) 2019/473 rendelet).
  • Célkitűzések

    Az uniós halászati ellenőrzési rendszer átfogó célja a közös halászati politika (KHP) szabályainak való megfelelés biztosítása. Bár az ellenőrzési rendszert a közös halászati politika támogatására alakították ki, amelynek középpontjában az EU néhány kizárólagos hatáskörének egyike áll, az ellenőrzési rendszert nemzeti hatáskörként alakították ki. Így a tagállamok felelősek halászati és kapcsolódó tevékenységeik ellenőrzéséért annak biztosítása érdekében, hogy a piaci szereplők a termelés minden szakaszában betartsák a nemzeti jogszabályokat. A tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadnak el a közös halászati politika hatálya alá tartozó tevékenységek ellenőrzésének, vizsgálatának és végrehajtásának biztosítása érdekében, a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók megállapítását is beleértve. A Bizottság feladata annak nyomon követése és értékelése, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák az ellenőrzési szabályokat.

    Háttér-információk

    Az uniós halászati ellenőrzési rendszer a közös halászati politika (KHP) létrehozásának részeként indult, az első rendeletet 1982-ben fogadták el. A több alkalommal is módosított rendszert a 2010. január 1-jén hatályba lépett ellenőrzési rendelet elfogadásával teljesen átalakították, azóta ez a rendelet áll az uniós ellenőrzési rendszer középpontjában. A halászati ellenőrzési szabályok 2018 májusában indított és 2023 végén véglegesített felülvizsgálatát követően jelenleg az (ellenőrzési rendeletet módosító) (EU) 2023/2842 rendelet van hatályban.

    Az ellenőrzési rendszer magában foglalja a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendeletet (SMEFF-rendelet), amely keretet biztosít a tagállamok nemzeti joghatósága alá nem tartozó vizeken halászó uniós hajók és az uniós vizeken tevékenységet folytató nem uniós hajók számára. Emellett az EU kidolgozott egy eszközt a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) globális halászat elleni fellépéshez: az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) célja, hogy megakadályozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó termékek Unióba történő behozatalát. Az ellenőrzési rendelet, az IUU rendelet és a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet együttesen átfogó ellenőrzési csomagot alkot, amely kiterjed a tagállamok lobogó szerinti, parti, kikötő szerinti és forgalomba hozatal szerinti államként betöltött egyes feladataira.

    2005-ben az EU létrehozta a vigói (Spanyolország) székhelyű Európai Halászati Ellenőrző Hivatalt (EFCA), hogy javítsa a tagállamok ellenőrzési tevékenységeinek koordinációját. Az (EU) 2019/473 rendelet kodifikálta az EFCA működésére vonatkozó rendelkezéseket.

    Eredmények

    A. Az ellenőrzési rendelet

    Az ellenőrzési rendelet az uniós vizeken vagy a tagállamok területén, illetve az uniós halászhajók és uniós állampolgárok által végzett, a KHP-val kapcsolatos valamennyi tevékenységre vonatkozik, függetlenül attól, hogy hol működnek. Megállapítja a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételeit, valamint a valamennyi halászati gazdálkodási intézkedésre vonatkozó ellenőrzési szabályokat, beleértve a halászati lehetőségek felhasználását, a halászflotta kapacitását és a halászati termékek forgalmazását. Kiterjed továbbá a halászati tevékenységek felügyeletére és az ellenőrzésre, valamint jogsértések esetén az alkalmazandó szankciókra. A közelmúltban felülvizsgált főbb ellenőrzési szabályok közül néhányat az alábbiakban részletezünk.

    1. Az erőforrásokhoz való hozzáférés és nyomon követés

    Minden uniós halászhajónak érvényes halászati engedéllyel kell rendelkeznie. A különleges feltételekhez kötött tevékenységek esetében a hajóknak külön halászati engedéllyel is rendelkezniük kell. Minden halászhajót fel kell szerelni olyan eszközzel, amely lehetővé teszi, hogy műholdas hajómegfigyelési rendszeren (VMS) vagy szárazföldi hálózaton keresztül automatikusan megtalálják és azonosítsák őket. Egyes, 9 méternél rövidebb kisüzemi part menti halászhajók azonban 2029. december 31-ig ideiglenesen mentességet élveznek. A 15 méternél hosszabb uniós halászhajóknak automatikus azonosító rendszert is használniuk kell, amelyet elsősorban a tengeri biztonság érdekében fejlesztettek ki. A tagállamoknak elektronikus távellenőrzési rendszerekkel, többek között fedélzeti kamerákkal kell biztosítaniuk a kirakodási kötelezettség ellenőrzését a 18 méternél hosszabb hajók esetében, amelyek esetében magas a meg nem felelés kockázata.

    2. A halászati lehetőségek felhasználása

    A halászati lehetőségek felhasználását a tevékenységek és fogások nyilvántartásba vételére és bejelentésére vonatkozó követelmények sorozata alapján ellenőrzik. Valamennyi halászhajó parancsnokának elektronikus halászati naplót kell vezetnie, amely rögzíti az információkat, például az egyes fajok fogásait (egyszerűsített hajónaplóval a 12 méternél rövidebb hajók esetében). Kirakodási nyilatkozatot kell kitölteniük, és ha a fogásokat egyik hajóról a másikra rakják át, átrakási nyilatkozatot kell tenniük, mindkettőt elektronikus formában.

    3. Halászflotta-kapacitás

    A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy flottájuk ne haladja meg az egyes tagállamok számára megállapított maximális szintet. E minőségükben felelősek hajóik kapacitásának ellenőrzéséért, valamint annak ellenőrzéséért, hogy azok megfelelnek-e a hivatalosan megadott tonnatartalomnak és motorteljesítménynek. Egyes nagy hajókat, amelyek esetében nagy a meg nem felelés kockázata, fel kell szerelni olyan eszközökkel, amelyek folyamatosan ellenőrzik a motorteljesítményt.

    4. Rekreációs célú halászat

    A part menti tagállamoknak elektronikus rendszerrel kell rendelkezniük a hobbihorgászatból származó tengeri fogások nyilvántartására és bejelentésére. Az e körbe tartozó fogások forgalmazása vagy értékesítése tilos.

    5. Forgalmazás

    A tagállamok felelősek a halászati és akvakultúra-termékek területükön történő forgalmazásának ellenőrzéséért minden szakaszban, az első értékesítéstől kezdve a szállításig és a kiskereskedelemig. Biztosítaniuk kell a friss és fagyasztott termékek teljes digitális nyomon követhetőségét a teljes termelési lánc megfelelő címkézése alapján. A digitális nyomonkövethetőség 2029 után is alkalmazandó lesz a feldolgozott termékekre.

    6. Felügyelet

    A tagállamoknak biztosítaniuk kell a vizeiken folytatott halászati tevékenységek felügyeletét az ellenőrhajók vagy légi járművek általi közvetlen megfigyelés, valamint a VMS-adatok elemzéséből származó távoli észlelés révén. A tengeren, a kikötőkben, a szállítás során, a feldolgozóüzemekben és a halászati termékek forgalmazása során ellenőröket kell alkalmazniuk. Az ellenőröknek ellenőrizniük kell különösen a fogások jogszerűségét, a halászeszközöket és a hajók motorjait, valamint az összes szükséges dokumentum és nyilatkozat pontosságát.

    7. Szankciók

    A jogsértések azonosítását követően a tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfelelő szankciók alkalmazását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és közigazgatási intézkedésekből és/vagy büntetőeljárásokból kell állniuk. Bizonyos tevékenységek valamennyi tagállamban súlyos jogsértésnek minősülnek. Pontrendszert alkalmaznak, amelynek keretében a súlyos jogsértést elkövető halászhajó birtokosa/parancsnoka büntetőpontokat kap, ami a halászati engedély felfüggesztéséhez és végső soron a visszavonáshoz vezethet.

    B. Az SMEFF-rendelet

    A nem a tagállamok joghatósága alá tartozó vizeken halászó uniós hajók, valamint az uniós vizeken tevékenységet folytató nem uniós hajók külön engedélyezési eljárás hatálya alá tartoznak. A korábban az 1006/2008/EK rendeletben (a halászati engedélyekről szóló rendelet) meghatározott halászati engedélyek kiadásának és kezelésének rendszerét a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet felülvizsgálta.

    A külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet javította az EU külső halászflottájának nyomon követését és átláthatóságát azon az elven, hogy az uniós vizeken kívül halászó hajókat a lobogó szerinti tagállamnak kell engedélyeznie és felügyelnie, függetlenül attól, hogy mely területen és milyen keretek között működik. Kiterjesztette az engedélyezési rendszer hatályát az olyan gyakorlatokra, mint az uniós vállalatok és a nem uniós országok közötti magánmegállapodások, az uniós halászhajók bérlése, valamint a nem uniós lobogó alatt működő hajók uniós flottanyilvántartásba való visszatérése (átlobogózás). A tagállamoknak közös jogosultsági kritériumokat alkalmazva kell engedélyezniük a halászhajókat, amelyeket az engedély jellegétől függő egyedi feltételek egészítenek ki. A külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló rendelet a halászati engedélyek nyilvánosan elérhető elektronikus nyilvántartásának részét képezte, feltüntetve, hogy ki, mit és hol halászik.

    C. Az IUU-rendelet

    A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot széles körben jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi problémaként ismerik el. Erre a globális kérdésre válaszul az EU létrehozta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendeletet, amely világszerte továbbra is mérföldkőnek számító halászati jogszabály. Az IUU-rendelet 2010 januárjában lépett hatályba, kiegészítve a végrehajtását részletező 1010/2009/EK bizottsági rendelettel. A rendelet az uniós piacra szánt halászati erőforrásokat használó valamennyi hajóra és a halászati tevékenységekben részt vevő valamennyi uniós állampolgárra vonatkozik. Nem célja azonban, hogy felváltsa a lobogó szerinti államok elsődleges felelősségét a hajóik fegyelmével kapcsolatban, illetve a parti államok felelősségét a vizeik nyomon követésében. Csak akkor avatkozik be, ha e két mechanizmus nem működik, és a súlyos jogsértéseket a lobogó szerinti és a parti állam egyaránt büntetlenül hagyja.

    Az IUU-rendelet célja, hogy megelőzze, megakadályozza és felszámolja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó termékek Unióba történő behozatalát. Ennek megfelelően kulcsfontosságú elemei a piachoz kapcsolódó intézkedések: fogási tanúsítási rendszer, amelynek célja, hogy csak legálisnak minősített halakat engedélyezzen az uniós piacon, valamint a nem együttműködőnek tekintett nem uniós országokra vonatkozó eljárás, amely kereskedelemkorlátozó intézkedésekhez vezethet. Ezeket a kulcsfontosságú elemeket egy sor kikötő szerinti állam által hozott intézkedés és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók listájának rendszeres közzétételére vonatkozó rendelkezések, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységeket a világon bárhol és bármely lobogó alatt folytató vagy támogató uniós gazdasági szereplők szankcionálására irányuló eljárás kíséri.

    D. Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal

    A hivatalt 2005-ben hozták létre, 2007-ben kezdte meg működését, és azóta javította a végrehajtást és a koordinációt az uniós és nemzeti eszközöknek a halászati tevékenységek ellenőrzése, felügyelete és nyomon követése terén történő egyesítése révén, amelyek fő eszközei a közös alkalmazási tervek. Az ellenőrzési rendelet a hatékonyság növelése érdekében új hatásköröket ruházott az EFCA-ra. Az EFCA működésének finanszírozása három forrásból történik: az uniós költségvetésből, a tagállamoknak biztosított szolgáltatásokért kapott díjból és a publikációk, képzések és egyéb biztosított szolgáltatásokból származó bevételekből.

    Az EFCA feladatait az (EU) 2019/473 rendelet határozza meg. Ezek között szerepel az Európai Határ- és Parti Őrséggel és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséggel való együttműködés az ezek hatáskörébe tartozó kérdésekben, a parti őrségi feladatok – például a tengerbiztonság, a védelem, a kutatás-mentés, a határellenőrzés, a halászati ellenőrzés, az általános bűnüldözés és a környezetvédelem – hatékonyságának fokozása céljából. Az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség olyan integrált tengeri szolgáltatásokat nyújt az Európai Határ- és Parti Őrség és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal számára, amelyek a hajóbejelentési rendszereken és egyéb felügyeleti eszközökön alapulnak. Ezek a tájékoztatási szolgáltatások kiterjednek hajók felderítésére, azonosítására és nyomon követésére, az indulási kikötők figyelemmel kísérésére és az anomáliák azonosítására, ami elősegíti a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat azonosítását is.

    Az Európai Parlament szerepe

    A fejlesztések terén a Parlament a rendes jogalkotási eljáráson belül társjogalkotói szerepet tölt be a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta, központi szerepet játszva a közös halászati politika és ellenőrzési rendszere felügyeletében. A Parlament felügyeli továbbá az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal éves jelentését, valamint jóváhagyja a Hivatal költségvetését.

    A Parlament felügyeli az ellenőrzési intézkedéseket, tekintettel arra, hogy a szabályok hatékony és nem diszkriminatív végrehajtása a közös halászati politika egyik alapvető pillére. Rendszeresen állást foglal az ellenőrzési rendszer különböző szempontjaival kapcsolatban. Lásd például a jogellenes halászat élelmezésbiztonságra gyakorolt hatásáról szóló, 2024. január 18-i állásfoglalását.

    A Halászati Bizottság számára a közelmúltban végzett, az ellenőrzéshez kapcsolódó fejleményekkel kapcsolatos kutatások közé tartoznak a következők: