Oroszország
Ez az ismertető az EU és Oroszország kapcsolatát vizsgálja, amelyet komoly feszültség jellemez a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálása, az ukrajnai Donyec-medence egyes részeinek megszállása és elfoglalása, Oroszországnak a tágabb régióban folytatott destabilizáló politikája, valamint a dezinformációs és beavatkozási műveletek és emberi jogi jogsértések miatt. Oroszország 2022. évi teljes körű és jogellenes Ukrajna elleni inváziója valamennyi fennmaradt politikai, kulturális és tudományos együttműködés felfüggesztéséhez, valamint példa nélküli uniós és nemzetközi szankciók elfogadásához vezetett.
Jogalap
- Az Európai Unióról szóló szerződés: V. cím – Az Unió külső tevékenysége;
- Az Európai Unió működéséről szóló szerződés: 206–207. cikk (kereskedelem) és 216–219. cikk (nemzetközi megállapodások);
- Partnerségi és együttműködési megállapodások (kétoldalú kapcsolatok).
Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok
Az Ukrajnában 2013 novemberében kirobbant Majdan-tüntetésekig az EU és Oroszország a politikai párbeszéden, a gazdasági integráción és a globális ügyekben való együttműködésen alapuló stratégiai partnerséget folytatott. A 2008-ban megkezdett tárgyalások célja egy új, a kereskedelemre, az energiaügyre, az éghajlat-politikára, a kutatásra, a kultúrára és a biztonságra kiterjedő megállapodás megkötése, a 2010-es modernizációs partnerség célja pedig a reformok, az innováció és a szorosabb gazdasági kapcsolatok előmozdítása volt. Az EU ezenfelül támogatta Oroszországnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) történő, 2012-ben bekövetkezett csatlakozását.
Az együttműködés 2014-ben hirtelen véget ért, amikor Oroszország elindította Ukrajna elleni első invázióját, jogellenesen annektálva a Krím félszigetet és megszállva az kelet-ukrajnai Donyec-medence egyes részeit. Ezek az agressziós cselekmények alapvetően aláásták a partnerség alapját, és az Oroszországgal kapcsolatos uniós politika átfogó újraértékeléséhez vezettek.
Válaszul az EU bevezette az Oroszországgal szembeni első korlátozó intézkedéseit, beleértve a vagyoni eszközök befagyasztását és utazási tilalmak bevezetését az Ukrajna szuverenitásának aláásásában részt vevő orosz tisztviselőkkel és egyéb megbízott szereplőkkel szemben. Felfüggesztették az EU–Oroszország csúcstalálkozókat, befagyasztották az új együttműködési megállapodásról szóló tárgyalásokat, és visszavonták Oroszország részvételét a G8-ban. Ezt a kereskedelemre, a pénzügyekre, az energiára és a védelemre irányuló szélesebb körű ágazati szankciók követték.
Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája 2016-ban Oroszországot „kulcsfontosságú stratégiai kihívásként” határozta meg, és öt irányelv elfogadására kérte fel a Tanácsot: (1) a kelet-ukrajnai konfliktusra vonatkozó minszki tűzszüneti megállapodások végrehajtása az EU Oroszországgal kapcsolatos álláspontjában történő bármely lényeges változás kulcsfontosságú feltételeként; (2) az EU keleti partnereivel és más szomszédaival, köztük Közép-Ázsiával folytatott kapcsolatainak megerősítése; (3) az EU rezilienciájának megerősítése (például az energiabiztonság, a hibrid fenyegetések vagy a stratégiai kommunikáció terén); (4) szelektív együttműködés Oroszországgal az EU számára fontos kérdésekben; (5) az emberek közötti kapcsolatok előmozdításának és az orosz civil társadalom támogatásának szükségessége.
Oroszország 2022. február 24-i teljes körű Ukrajna elleni inváziója újabb fordulópontot jelentett a két fél közötti kapcsolatokban, és az európai biztonságpolitika alapvető újradefiniálásához vezetett. Az EU a leghatározottabban elítélte Oroszország Ukrajnával szembeni jogellenes, provokáció nélkül indított és indokolatlan agressziós háborúját, a polgári lakosság és a polgári infrastruktúra elleni szándékos támadásait, valamint az arra irányuló kísérleteit, hogy a megszállt területeken tartott színlelt népszavazások révén ukrajnai területeket csatoljon el. Továbbra is követeli a teljes orosz haderő azonnali és feltétel nélküli kivonását Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli teljes területéről, hangsúlyozva, hogy Oroszország teljes felelősséggel tartozik az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jog alapelveinek kirívó megsértéséért. Az EU elítélte, hogy Oroszország az Ukrajna elleni háborúban fegyverként használja az élelmiszereket, és hogy Oroszország ezzel globális élelmezésbiztonsági válságot idézett elő.
2022 márciusában az EU elfogadta a biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytűjét, elismerve, hogy Oroszország „hosszú távú és közvetlen fenyegetést jelent az európai biztonságra”, ami 2016-hoz képest jelentős változást jelentett az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban. A NATO 2022 júniusában elfogadott stratégiai koncepciójában egyetértésének adott hangot azt illetően, hogy „az Oroszországi Föderáció tekinthető a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetésnek a szövetségesek biztonságára, valamint az euroatlanti térség békéjére és stabilitására nézve”. Következésképpen 2022 óta az EU Oroszországhoz való viszonyulását a következő elvek vezérlik: (1) Oroszországot nemzetközileg el kell szigetelni, és szankciókat kell bevezetni ellene, hogy megakadályozzuk, hogy háborút indítson; (2) a nemzetközi közösségnek biztosítania kell az elszámoltathatóságot azáltal, hogy az orosz államot, az egyes elkövetőket és a bűntársakat felelősségre vonja a nemzetközi jog megsértéséért és az Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekményekért; (3) támogatni kell az EU szomszédait, többek között az uniós bővítési politikák révén, és világszerte segítséget kell nyújtani a partnereknek az Oroszország által Ukrajna ellen indított agresszív háború következményeinek kezeléséhez; (4) a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme érdekében támogatni kell a NATO-val és a partnerekkel világszerte folytatott szoros együttműködést; (5) meg kell erősíteni az EU rezilienciáját, különösen az energiabiztonság és a kritikus infrastruktúra terén, valamint fel kell lépni Oroszország kiber- és hibrid fenyegetéseivel, információmanipulációjával és beavatkozásával szemben; (6) a civil társadalmat, az emberijog-védőket és a független médiát Oroszországon belül és kívül is támogatni kell, ugyanakkor kezelni kell az EU biztonságát és közrendjét fenyegető veszélyeket is.
Az orosz invázióra válaszul az uniós tagállamok a partnerekkel – többek között az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Kanadával, Ausztráliával és Japánnal – szoros együttműködésben haladéktalanul példátlanul szigorú szankciókat fogadtak el. 2022. február 24. óta az EU 20 egymást követő szankciócsomag révén (2026 májusáig) jelentős mértékben kibővítette a korlátozó ágazati intézkedéseket, és jelentős számú személyt és szervezetet vett fel a szankciós jegyzékbe, hogy tovább fokozza a háború befejezése érdekében Oroszországra gyakorolt nyomást. A korlátozó intézkedések célja, hogy meggyengítsék Oroszország gazdasági alapjait, megfosszák az országot az alapvető technológiáktól és piacoktól, és jelentősen csökkentsék hadviselésre irányuló kapacitásait.
Az Oroszország elleni húsz uniós szankciócsomag gyors egymásutánja, amit ma már egyes helyeken „szankciós forradalomnak” is neveznek, páratlan intézkedéssorozatot eredményezett, amely az orosz gazdaság kulcsfontosságú ágazatait és az ország politikai elitjét célozta meg. Az egyes szankciócsomagok fokozatosan módosították és terjesztették ki a 2014-től kezdődően elfogadott szankciórendszerek hatályát, és egy olyan új rendszerrel egészültek ki, amely megtiltja a jogellenesen annektált Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja területéről származó áruk Unióba történő behozatalát. A szankciócsomagok célja, hogy komoly következményekkel járó és kiterjedt hatást gyakoroljanak a pénzügyi, az energetikai, a közlekedési és légtéri, a technológiai, a tanácsadói és a műsorszolgáltatási ágazatra, valamint a fém-, a luxus- és egyéb áruk ágazatára. Az exporttilalmak a háború előtti Oroszországba irányuló export mintegy 54%-át, míg az importtilalmak a háború előtti Oroszországból származó import 58%-át érintik. Emellett az EU 2025 márciusában vámot vetett ki az Oroszországból és Belaruszból származó mezőgazdasági termékekre és műtrágyákra. Az Unió fő kereskedelmi partnereinek rangsorában Oroszország a 2021. évi 5. pozícióról 2024-ben a 15. helyre esett vissza. A gazdasági szankciók és az egyes személyeket célzó szankciók mellett további diplomáciai szankciókat is kiszabtak, például felfüggesztették az EU és Oroszország közötti vízumkönnyítési megállapodást. A WTO más tagjaival együtt az EU is beleegyezett abba, hogy az orosz termékek és szolgáltatások esetében megtagadja a legnagyobb kedvezményes elbánást az uniós piacokon. A 21. szankciócsomag előkészítése folyamatban van, amely várhatóan Oroszország „árnyékflottáját”, pénzügyi intézményeit, katonai-ipari vállalkozásait és az ellopott ukrán gabona kereskedelmében részt vevő vállalatokat célozza meg.
2026 májusának végén a szankciók több mint 2700 személyt és szervezetet érintettek. A hatályuk alá tartozó személyek közé tartozik az Oroszországi Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin, Oroszország külügyminisztere, Szergej Lavrov, az Állami Duma 351 tagja, akik jóváhagyták a donyecki és luhanszki régiók ideiglenesen megszállt területeinek elismerését, magas rangú tisztviselők és a katonai állomány tagjai, dezinformációs szereplők, a polgári lakosság és a kritikus polgári infrastruktúra elleni rakétatámadásokért, továbbá az ukrán gyermekek jogellenes áttelepítéséért, erőszakos elhurcolásáért és azt követő illegális örökbeadásáért, militarizálásáért és ideológiai átneveléséért felelős személyek. A szankciós jegyzékbe a Wagner Csoport zsoldosszervezet több magas rangú tagját is felvették.
Miután 2024 februárjában Alekszej Navalnij, a Szaharov-díjjal kitüntetett orosz ellenzéki vezető életét vesztette egy szibériai börtönben, valamint az Oroszországban tapasztalható fokozódó politikai elnyomásra válaszul a Tanács 2024. május 27-én új szankciórendszert vezetett be az Oroszországban tapasztalható emberi jogi jogsértésekért és visszaélésekért, a civil társadalom és a demokratikus ellenzék elnyomásáért, valamint a demokrácia és a jogállamiság aláásásáért felelős személyekkel és szervezetekkel szemben. Az új rendszer kiegészíti az Unió globális emberi jogi szankciórendszerét, lehetővé téve számára, hogy az Oroszországban elkövetett emberi jogi visszaélésekre és belső elnyomásra válaszul további, kifejezetten Oroszországra vonatkozó intézkedésekről határozzon. 2026 májusáig összesen 135 személyt és 37 szervezetet szankcionáltak, köztük olyan bírákat, ügyészeket és bírósági tisztviselőket, akik kulcsszerepet játszottak Alekszej Navalnij bebörtönzésében és meggyilkolásában.
A Tanács 2024. október 8-án újabb szankciócsomagot fogadott el, válaszul Oroszország azon destabilizációs erőfeszítéseire, amelyek az EU-ban és világszerte a demokratikus folyamatok aláásására, erőszakos tüntetésekre való felbujtásra vagy azok támogatására, a kritikus hangok megfélemlítésére, az információmanipulációra, valamint a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások vagy szabotázsok végrehajtására irányulnak.
A Tanács 2025 májusában kiterjesztette autonóm korlátozó intézkedéseinek hatályát a tárgyi eszközökre, többek között a hajókra, a légi járművekre, az ingatlanokra és a kommunikációs hálózati alkotóelemekre, valamint a pénzügyi és kriptoeszköz-szolgáltatásokat is tartalmazó ügyletekre. A szankciós jegyzékben 69 személy és 19 szervezet szerepel.
Az EU a szankciók nem uniós országokon keresztüli kijátszásának megelőzése érdekében fokozta a szankciók érvényesítésére irányuló munkáját. Az intézkedések a kettős felhasználású termékek, a kritikus alkotóelemek és a fejlett technológiák újrakivitelére irányulnak. Az uniós légtérnek és kikötőknek az orosz légi járművek és hajók előtti lezárásán felül külön rendelkezések foglalkoznak a szankciók kijátszására használt, egyre bővülő orosz árnyékflottához tartozó hajókkal, beleértve a kikötőkbe való belépés tilalmát, a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó korlátozásokat és a harmadik országokba irányuló hajóértékesítés szigorúbb nyomon követését. A szankciók hatálya alá tartozó hajók teljes száma meghaladja a 600-at.
A végrehajtás megerősítése érdekében a Tanács 2023. június 9-én felvette az uniós szankciók megsértését az uniós dimenziójú bűncselekmények listájára. Ez lehetővé tette a tagállamok számára, hogy harmonizálják a büntetőjogi szankciókat, és javítsák az együttműködést a szankciók megsértésének kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása terén.
2022 szeptemberében az uniós tagállamok teljes mértékben felfüggesztették a 2007. évi EU–Oroszország vízumkönnyítési megállapodást. Bár a Bizottság iránymutatásokat fogadott el a vízumok felfüggesztésének végrehajtásáról, biztosítva, hogy a felfüggesztés ne érintse hátrányosan a védelemre szorulókat és a fontos célból utazó személyeket – például az újságírókat, a másként gondolkodókat és a civil társadalom képviselőit –, 2025 novemberében szigorúbb vízumszabályokat fogadott el az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújából eredő megnövekedett biztonsági kockázatokra, többek között a migráció fegyverként való felhasználására, a szabotázsakciókra és a vízumokkal való esetleges visszaélésekre való tekintettel.
Az orosz kormány megtorlásul „barátságtalan államnak” minősítette az uniós tagállamokat, az Egyesült Királyságot, az Egyesült Államokat és azokat az országokat, amelyek szankciórendszert alkalmaznak Oroszországgal szemben. Ma már ellenintézkedések korlátozzák az e nemzetekhez tartozó magánszemélyekkel és szervezetekkel folytatott üzleti és pénzügyi tranzakciók széles körét.
2022. március 31-én az orosz hatóságok jelentősen bővítették tiltólistájukat, hogy az kiterjedjen „az EU felső vezetésére, számos európai biztosra és az uniós katonai szervek vezetőire, valamint az Európai Parlament képviselőinek túlnyomó többségére”, megtagadva tőlük az Oroszország területére való belépés jogát. A jegyzéket hivatalosan nem tették közzé, ami kizárja a jogorvoslati lehetőségeket, szemben az EU utazási tilalmával. Az orosz tiltólistán egyes tagállamok kormányainak magas rangú tisztviselői és nemzeti parlamenti képviselők, valamint közéleti és médiaszemélyiségek is szerepelnek.
Elismerve a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya elveinek Oroszország általi folyamatos megsértését, az Unió továbbra is támogatja azokat a nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek célja a háborús bűncselekményekre, az egyéb súlyos bűncselekményekre, többek között az agresszió bűntettére, valamint az okozott súlyos károkra vonatkozó elszámoltathatóság biztosítása. Az Ukrajna elleni agresszió bűntettével foglalkozó különleges törvényszék jogi alapjait a Bizottság, az Európa Tanács és Ukrajna 2025 februárjában határozta meg. A hivatalosan 2025. június 25-én létrehozott törvényszék ki fogja vizsgálni és büntetőeljárás alá fogja vonni az Ukrajna elleni orosz agresszió bűntetteit, amelyeket az Oroszországi Föderáció és szövetségesei, különösen Belarusz politikai és katonai vezetése követett el. 2026 májusában az Európai Bizottság az EU nevében megerősítette az Ukrajnával kapcsolatos követelésekkel foglalkozó nemzetközi bizottság létrehozásáról szóló egyezményt, amely bizottság felülvizsgálja, értékeli és elbírálja majd az Oroszország által Ukrajnának és az ukrán népnek okozott károk, veszteségek és sérelmek miatti kártérítési igényeket. Ezenkívül feladata lesz az egyes esetekben fizetendő kártérítés összegének meghatározása is. 2024. április 2-án hivatalosan létrejött az Oroszországi Föderáció Ukrajnával szembeni agressziója által okozott károk nyilvántartása, amelyet a kompenzációs mechanizmus végrehajtása felé tett első lépésként a követelések benyújtására szolgál. A teljes körű invázió kezdete óta több mint 140 000 háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás indult Ukrajnában. Az Eurojust új hatásköröket kapott a bizonyítékok megőrzésére, elemzésére és tárolására az Ukrajna területén elkövetett háborús bűncselekmények, népirtás és emberiesség elleni bűncselekmények további kivizsgálásának megkönnyítése érdekében. 2023-ban az Eurojuston belül – a közös uniós nyomozócsoportok részvételével – létrejött az Ukrajna elleni agresszió bűntettével kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatásával foglalkozó nemzetközi központ (ICPA).
2023. március 17-én a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Tárgyalás-előkészítő Kollégiuma elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin és Maria Lvova-Belova, az Oroszországi Föderáció elnöki hivatalának gyermekjogi biztosa ellen, megerősítve, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy mindkettőjüket büntetőjogi felelősség terheli az ukrán gyermekek Ukrajna megszállt területeiről Oroszországba való jogellenes áttelepítéséért és elhurcolásáért. Az NBB 2024. március 5-én elfogatóparancsot adott ki két magas rangú orosz katonai parancsnok ellen.
Az EU emellett szorosan együttműködik a G7-partnerekkel annak biztosítása érdekében, hogy a befagyasztott orosz állami vagyoni eszközökből származó bevételek – az uniós és a nemzetközi joggal összhangban – hozzájáruljanak Ukrajna újjáépítési erőfeszítéseihez és katonai kiadásaihoz. Oroszország világszinten 260 milliárd EUR-t kitevő központi banki eszközeiből 210 milliárd EUR-t fagyasztottak be az EU-ban. A Tanács 2024 májusában elfogadott jogi kerete lehetővé teszi, hogy az ezen eszközökből származó bevételeket Ukrajna támogatására használják fel. 2024 októberében a G7-országok megállapodásra jutottak arról, hogy az eszközökből származó rendkívüli bevételeket felhasználják egy 50 milliárd USD összegű, a rendkívüli bevételek akcelerációjával Ukrajnának nyújtandó hitel kezelésére és visszafizetésére, amelyhez az EU 18,1 milliárd EUR-val fog hozzájárulni. Ezzel párhuzamosan a tagállamok között folytatódik a főtőke felhasználásának jogszerűségéről és a kapcsolódó kockázatokról szóló összetett vita. 2026 áprilisában végül az EU úgy döntött, hogy a 2026–2027-es időszakra elfogad egy 90 milliárd EUR összegű Ukrajnát támogató hitelt, amelyet a tőkepiacokon történő közös hitelfelvétel és az uniós költségvetés fedez. A hitel tőkeösszegét Ukrajna jogilag csak akkor köteles visszafizetni, ha Oroszország háborús jóvátételt fizet.
Vlagyimir Putyin elnöksége alatt, különösen 2012-től kezdődően az egyéni és kollektív fellépés tere a jogszabályi korlátozások és a bírálók célzott megfélemlítése révén fokozatosan és szisztematikusan szűkült. Az évek során az orosz hatóságok átfogó jogi korlátozásokat vezettek be a „külföldi ügynökökkel”, valamint a „nemkívánatos” és „szélsőséges” szervezetekkel szemben, és több száz nem kormányzati szervezetet (NGO-t) vettek célba, a média, az internet és a közösségi média cenzúrája pedig jelentősen fokozódott. Számos civil társadalmi szereplőt, emberi jogi aktivistát, tudományos dolgozót és független újságírót minősítettek „külföldi ügynöknek”, aminek következtében zaklatták és bebörtönözték őket, és ezzel párhuzamosan emberi jogi szervezeteket zártak be, valamint korlátozták a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságát. Az oknyomozó és adatvezérelt újságírás is célkeresztbe került, miközben az államilag ellenőrzött média szakadatlanul a „kollektív Nyugat” által folytonos támadás alatt álló „ostromlott erőd” képét propagálta. A tudományos élet szabadságát is nagymértékben korlátozták.
Emellett a 2016-os és a 2021-es parlamenti választásokra, valamint a 2022. szeptemberi regionális és helyi választásokra korlátozó politikai és médiakörnyezetben került sor, ami Putyin Egyesült Oroszország pártjának jelentős arányú győzelmét eredményezte. A választási megfigyelők (2016-ig) és a független média megállapította, hogy a választások továbbra sem feleltek meg a nemzetközi normáknak, és tisztaságukat csalás, munkahelyi mozgósítás, az ellenzék szisztematikus kizárása és egyéb szabálytalanságok szennyezték be. 2023 szeptemberében az Oroszországi Föderáció regionális választásokat tartott, többek között Ukrajna megszállt területein, amelyeket az EU elítélt, és jogellenesnek és törvénytelennek minősített. A Russian Election Monitor és a Golosz választójogi szervezetek választási megfigyelői megállapították, hogy még kevésbé voltak tisztességesek és szabadok, mint az előző választások. Az orosz állampolgárok szavazati jogai olyan mértékben gyengültek, hogy ezek a választások minden valódi demokratikus alapelvet nélkülözőnek tekinthetők.
Miután Vlagyimir Putyin 2018-ban megszerezte negyedik elnöki mandátumát, 2020-ban olyan alkotmánymódosításokat vezetett be, amelyek lehetővé teszik számára, hogy 2024 után, jelenlegi mandátumának lejártát követően is hatalmon maradjon (elméletileg 2036-ig). 2024 márciusában Vlagyimir Putyin egy antidemokratikusnak minősített választáson, a választásra jogosultak 77,44%-os részvételi arányával, 87,28%-os eredményt elérve ötödször is elnyerte az elnöki mandátumot. Erre az „elnökválasztásra” rendkívül korlátozott körülmények között és erőteljes propaganda mellett került sor. Az Európai Unió nyilatkozatot adott ki az orosz elnökválasztásokról, amelyben megerősítette, hogy nem ismeri el, és soha nem is fogja elismerni sem az Ukrajna területén tartott úgynevezett „választásokat”, sem pedig azok eredményeit. Az Unió akkori külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke, Josep Borrell kijelentette, hogy a választások elnyomó törvényeken alapultak, és azokat a valódi verseny és a független média hiánya, a politikai ellenzéki vezetők, a civil társadalom képviselői és újságírók önkényes fogva tartása és üldözése jellemezte, valamint az Oroszország egyik legszigorúbb büntetőtelepén fogva tartott Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető és Szaharov-díjas hirtelen halála árnyékolta be. Ráadásul az Oroszországi Föderációban (a 2021-es parlamenti választásokat követően) ez volt az egymást követő második olyan választás, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nem tudott megfigyelni.
Miután Vlagyimir Putyin elnöksége alatt egy évtizeden keresztül egyre szűkült a közéleti mozgástér, Alekszej Navalnij 2021. januári oroszországi hazatérését követően a belpolitikai elnyomás új szintre lépett, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának 2022. februári megindítása óta pedig drámai mértékben felerősödött. Az események hivatalos változatával való bármilyen egyet nem értés vagy az attól való eltérés büntethető, és a társadalomban még inkább jellemzővé vált a kritikus megnyilvánulások bűncselekménnyé nyilvánítása. Az Economist Intelligence Unit 2024-es demokráciaindexe Oroszországot „autoriternek” minősíti, amely 167 ország közül a 150. helyen áll. A 2026. évi sajtószabadság-indexben Oroszország – ahol szinte valamennyi független médiát betiltották vagy katonai cenzúrának vetették alá – a 180 ország közül a 172. helyen állt. Marijana Kacarova, az Oroszországi Föderáció emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó számos alkalommal rámutatott, hogy az ukrajnai invázió óta jelentősen romlott az emberi jogi helyzet Oroszországban, és a polgári és politikai jogok elnyomása tapasztalható.
2022. február 24. óta 20 000 háborúellenes tüntetőt vettek őrizetbe Oroszországban, és az OVD-Info jelenleg több mint 6500 politikai foglyot tart számon. Az EU elítéli a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalmi szervezetek, az emberi jogok védelmezői és a független újságírók ellen Oroszországon belül és kívül folytatott rendszeres erélyes fellépést, és továbbra is támogatja az ukrajnai háború ellen felszólaló vagy tiltakozó orosz állampolgárokat. Az EU ismételten megerősítette minden olyan orosz állampolgár iránti szolidaritását, akiket büntetőeljárás alá vontak, bebörtönöztek vagy megfélemlítettek azért, mert rendíthetetlenül küzdöttek az emberi jogokért és kimondták az igazságot a rezsim jogellenes tevékenységeivel kapcsolatban.
2024–2025-ben folytatódott és olyan új jogszabályokkal bővült a polgári szabadságjogok felszámolása, amelyek már 14 éves kortól lehetővé teszik a kiskorúak „szabotázs” bűncselekmények miatti büntetőeljárás alá vonását, a vagyon háborúellenes nyilatkozatokért történő elkobzását, szigorúbb büntetések kiszabását a hazaárulásért, a kínzást, fenyegetést és provokációt alkalmazó koholt büntetőügyek létrehozását, a magánjellegű véleménynyilvánítás elsősorban az interneten történő üldözését, a „külföldi ügynökök” bármilyen oktatási tevékenységben való részvételének, például a könyvkiadásnak és előadások tartásának tilalmát. 2026-tól kezdődően az internetes cenzúra soha nem látott méreteket öltött. Az internetes infrastruktúra feletti fokozott állami ellenőrzés révén korlátozzák a hozzáférést a nemzetközi üzenetküldő alkalmazásokhoz és a közösségimédia-platformokhoz, fokozatosan büntetendővé teszik a VPN-használatot, a felhasználókat arra kényszerítik, hogy az állami ellenőrzés alatt álló alkalmazásokat használják, és széles körben mobilinternet-szolgáltatásokat szakítanak meg és állítanak le.
Hatályos megállapodások
Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jogalapja továbbra is az 1994 júniusában aláírt partnerségi és együttműködési megállapodás (PEM). A PEM eredetileg 10 évre szólt, de a felek hallgatólagos hozzájárulásával évente meghosszabbodik. A PEM létrehozta a politikai párbeszéd és együttműködés keretét, magában foglalva az emberi jogokról folytatott rendszeres konzultációkat és az évente kétszer megrendezett elnöki csúcstalálkozókat. A PEM keretében folytatott valamennyi intézményi párbeszédet azonban 2014-ben felfüggesztették.
A 2003. évi szentpétervári csúcstalálkozón az EU és Oroszország megállapodtak abban, hogy a következő négy „közös térséget” létrehozása révén mélyítik el együttműködésüket: (1) gazdaság; (2) szabadság, biztonság és jogérvényesülés; (3) külső biztonság; (4) kutatás, oktatás és kultúra. Ezzel párhuzamosan 2007-ben megújították az EU, Oroszország, Norvégia és Izland közötti Északi Dimenzióval kapcsolatos politikát, amely előmozdította a határokon átnyúló együttműködést a balti-tengeri és a barents-tengeri régióban. 2008-ban tárgyalások kezdődtek egy új EU–Oroszország-megállapodás létrehozására, amely a tervek szerint „jogilag kötelező erejű kötelezettségeket” foglalt volna magában többek között a politikai párbeszéd, az igazságügy, a szabadság, a biztonság, a gazdasági együttműködés, a kutatás, az oktatás, a kultúra, a kereskedelem, a beruházás és az energiaügyek területén. 2010-ben „modernizációs partnerség” elindítására került sor. 2011-ben lezárultak a vízumkönnyítési megállapodásról szóló tárgyalások. A Krím félsziget Oroszország általi megszállása következtében azonban minden tárgyalás és folyamat félbeszakadt. 2014-ben az Európai Tanács (a határokon átnyúló együttműködés és az emberek közötti kapcsolatok kivételével) felfüggesztette az Oroszországgal való együttműködést és az új uniós finanszírozást. Az Ukrajna elleni, 2022. februári teljes körű orosz inváziót követően a fennmaradt együttműködés is félbeszakadt.
Az Európai Parlament szerepe
Az Európai Parlament 1997-ben „hozzájárulási eljárás” keretében jóváhagyta a partnerségi és együttműködési megállapodást.
A Parlament számos állásfoglalást fogadott el Ukrajnával kapcsolatban, amelyekben elítéli a Krím félsziget Oroszország általi 2014-es jogszerűtlen annektálását, és Oroszország Kelet-Ukrajna destabilizálásában játszott szerepét. A Krím félsziget Oroszország általi jogellenes elcsatolása után a Fekete-tenger medencéjének stratégiai katonai helyzetéről szóló, 2015. június 11-i, valamint az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok állásáról szóló, 2019. március 12-i állásfoglalásában a Parlament támogatta az uniós szankciókat, és hangsúlyozta, hogy a nehéz kapcsolatok ellenére ambiciózusabb uniós pénzügyi támogatást kell nyújtani az orosz civil társadalomnak, és elő kell mozdítani az emberek közötti kapcsolatokat. Az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatokról szóló, 2019. évi állásfoglalásban komoly aggodalmának adott hangot Oroszország nemzetközi, különösen a keleti partnerség országait érintő magatartásával kapcsolatban. Az állásfoglalásban bírálta továbbá az emberi jogok és az alapvető szabadságok oroszországi helyzetének romlását, és javasolta, hogy Oroszországot ne tekintsék többé az EU „stratégiai partnerének”. 2021 szeptemberében a Parlament ajánlást fogadott el az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok irányáról, amelynek értelmében az „EU-nak biztosítania kell, hogy a Kremllel való bármilyen további együttműködés a Kreml azon ígéretétől függjön, hogy véget vet a saját népe elleni belföldi agressziónak, felhagy az ellenzék [...] és a politikai foglyok, a civil társadalmi szervezetek elnyomásával, hatályon kívül helyezi a nemzetközi normákkal összeegyeztethetetlen jogszabályokat, például a külföldi ügynökökről szóló törvényeket, [...] valamint véget vet a szomszédos országok elleni külső agressziónak”. Az ajánlás felszólítja az EU-t, hogy egyértelműen húzza meg a határvonalakat, és tartózkodjon attól, hogy csupán a párbeszéd fenntartása végett keresse az együttműködést Oroszországgal. Emellett szorgalmazza az EU és egy szabad, virágzó, békés és demokratikus Oroszország közötti jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó jövőkép és stratégia kidolgozását.
2014 előtt a Parlament síkra szállt egy közös értékeken és érdekeken alapuló új, átfogó megállapodás Oroszországgal való megkötése mellett. Ugyanakkor a Parlament többször is komoly aggodalmának adott hangot többek között az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a demokrácia oroszországi helyzete, például az „LMBTIQ+-propaganda” elleni törvények, a kisebb súlyú családon belüli erőszak dekriminalizálása, valamint a független nem kormányzati szervezetekkel vagy az Oroszországon kívülről finanszírozásban részesülőkkel szembeni fellépések miatt. A Parlament elítélte a krími lakosok, különösen a krími tatárok emberi jogainak példátlan mértékű megsértését. 2018-ban követelte a Krím jogellenes annektálását ellenző Oleh Szencov ukrán filmrendező szabadon bocsátását, és neki ítélte oda a Szaharov-díjat. Szencovot 2019-ben az Oroszország és Ukrajna közötti fogolycsere részeként szabadon bocsátották. A Parlament határozottan elítélte a 2020-ban Alekszej Navalnij ellen elkövetett merényletkísérletet.
Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának kezdete óta a Parlament számos olyan állásfoglalást fogadott el, amelyben elítélte Oroszország agresszióját és az azt követően elkövetett bűncselekményeket, továbbá szilárd támogatását fejezte ki Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt.
Az Ukrajna elleni nagyszabású orosz inváziót követő időszakban a Parlament határozottan támogatta az erős és hatékony uniós szankciókat, amelyek az Orosz Föderációval, Belarusszal és az Orosz Föderáció egyéb szövetségeseivel szembeni kulcsfontosságú eszközként szolgálnak. Szorgalmazta az EU által befagyasztott orosz vagyoni eszközök elkobzását, valamint azt, hogy azokat Ukrajna újjáépítésére és az orosz agresszió áldozatainak megsegítésére használják fel. Ami a szankciókkal kapcsolatos világszintű együttműködést illeti, a Parlament felszólította partnereit, hogy igazodjanak a szankciókhoz, és aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy több harmadik ország együttműködik Oroszországgal azok kijátszásának elősegítésében.
2022. november 23-i állásfoglalásában a Parlament Oroszországot a terrorizmust támogató, valamint olyan államnak nyilvánította, amely terrorista eszközöket használ, és felszólította a nemzetközi közösséget, hogy egységesen álljon ki a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és az agresszió bűntette elszámoltathatóságának megteremtése mellett. A Parlament számos állásfoglalásában szorgalmazta, hogy az általuk elkövetett agresszió bűntettéért vonják felelősségre Putyin elnököt, más orosz vezetőket és belarusz szövetségeseiket. 2023. január 19-i állásfoglalásában a Parlament támogatta, hogy az Oroszországi Föderáció és szövetségesei – különösen Belarusz – politikai és katonai vezetése által elkövetett, Ukrajna elleni agresszió bűntettével kapcsolatos büntetőeljárás lefolytatására állítsanak fel egy különleges nemzetközi törvényszéket. Teljes mértékben támogatja továbbá az NBB főügyésze által az ukrajnai helyzettel és az állítólagos háborús bűncselekményekkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással kapcsolatban folytatott, folyamatban lévő vizsgálatot. A Parlament továbbá üdvözölte az NBB által kibocsátott elfogatóparancsot Vlagyimir Putyin és Marija Lvova-Belova, Oroszország elnökének gyermekjogi biztosa ellen ukrán gyermekek Oroszország területére történő jogellenes deportálása kapcsán. 2025 májusában a Parlament határozottan elítélte az Oroszország által Belarusz támogatásával végrehajtott „népirtó stratégiát”, beleértve az ukrán gyermekek erőszakos elhurcolását és áttelepítését, jogellenes örökbefogadását, meggyilkolását, valamint kényszerű eloroszosítását és militarizálását, amely cselekmények célja az ukrán identitás eltörlése. 2026 márciusában a Parlament elítélte, hogy Oroszország kényszerítést alkalmaz külföldi állampolgárok – különösen Afrikából származó személyek – toborzására, ami az emberi jogok és a nemzetközi jog súlyos megsértése.
A Parlament továbbá elítélte, hogy az orosz rezsim módszeresen meghamisítja a történelmet az Ukrajna elleni jogellenes háborújának megindoklására, hogy nem állapította meg a szovjet bűncselekményekkel kapcsolatos elszámoltathatóságot, dicsőíti a sztálinista totalitarizmust, valamint szándékosan akadályozza a történelmi kutatást, és hogy ezen erőfeszítéseket Ukrajna történelmének és identitásának aláásása céljából elutasítja.
Az Ukrajna elleni orosz agresszív háborút követően az EU kül-, biztonság- és védelempolitikájáról szóló, 2022. június 8-i ajánlásában a Parlament sürgette Josep Borrellt, a Bizottság alelnökét és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az orosz politikai elit által irányított és az orosz csapatok, azok megbízottjai és zsoldosai által Ukrajnában és másutt elkövetett atrocitások és háborús bűncselekmények fényében alkalmazzon átfogó megközelítést az Orosz Föderációval szemben, és tartózkodjon az Oroszországgal folytatott szelektív együttműködéstől.
2023. február 16-i állásfoglalásában a Parlament elismerte, hogy az orosz agresszív háború alapvetően megváltoztatta az európai geopolitikai helyzetet, és ezért felszólította az EU-t, hogy hozzon merész, bátor és átfogó politikai, biztonsági és pénzügyi döntéseket, és továbbra is tartsa fenn az Oroszországi Föderáció nemzetközi elszigeteltségét.
A Parlament ugyanakkor – amint azt az Ukrajna elleni agresszív háború Oroszország általi eszkalálásáról szóló, 2022. október 6-i állásfoglalásában megállapította – úgy véli, hogy a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a tagállamoknak át kell gondolniuk, hogy a jövőben miként lehet együttműködni Oroszországgal, és hogyan segíthetik Oroszországot abban, hogy egy autoriter berendezkedésű országból egy olyan, demokratikus országgá váljon, amely lemond a revizionista és imperialista politikákról.
A Parlament már évekkel az agresszív háború kezdete előtt elítélte az orosz rezsim által gyakorolt belső elnyomást és az emberi jogi helyzet fokozódó romlását az országban. Amikor Oroszország agresszív háborút indított Ukrajna ellen, a Parlament ismételten a leghatározottabban elítélte különösen a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a békés gyülekezés és egyesülés jogának súlyos korlátozását, továbbá a civil társadalmi szervezetekkel, emberi jogi jogvédőkkel, a független médiával, ügyvédekkel és a politikai ellenzékkel szembeni szisztematikus fellépést. A Parlament elítélte a széles körű elnyomást elősegítő orosz jogszabályokat is, többek között a „külföldi ügynökökről” és a „nemkívánatos szervezetekről” szóló törvényt, a büntető törvénykönyv módosításait, valamint a tömegtájékoztatásról szóló törvényt, amelyeket az eltérő vélemények hangoztatóinak az országon belüli és külföldi bírósági zaklatására, valamint a független média aláásására használnak. Elítélte továbbá az Oroszországban tapasztalható folyamatos és egyre növekvő cenzúrát.
A Parlament több alkalommal is elmarasztalta Oroszországot Alekszej Navalnij elítéléséért, akit 2021-ben az Európai Parlament Szaharov-díjával tüntettek ki. Mivel egyre több aktivistát tartóztattak le és börtönöztek be, a Parlament 2022. április 7-én állásfoglalást fogadott el az Oroszországban tapasztalható növekvő elnyomásról, 2023. április 20-i állásfoglalásában pedig elítélte a fokozódó oroszországi elnyomást, különösen Vlagyimir Kara-Murza és Alekszej Navalnij ügyét. A Navalnij szabadon bocsátását követelő kampány részeként a Parlament 2023 júniusában a brüsszeli Parlament épülete előtt felállította annak a büntetőcellának (Sizo) az élethű másolatát, amelyben Alekszej Navalnij tizenkilenc éves büntetését töltötte. 2024. február 29-én a Parlament állásfoglalást fogadott el Alekszej Navalnij hirtelen halálát követően, gyilkosságnak minősítve azt, amelyért az orosz kormányt és Vlagyimir Putyint személyes büntetőjogi és politikai felelősség terheli, elítélve az orosz rezsim által elkövetett emberi jogi jogsértések eszkalálódását.
A Parlament szolidaritását és támogatását fejezte ki az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja ellen tiltakozó oroszországi és belarusz emberek iránt, és felszólította a tagállamokat, hogy védjék meg a háború elleni tiltakozásuk miatt üldözött oroszokat és belaruszokat, valamint az orosz és belarusz dezertőröket és a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadókat, és adjanak menedéket nekik. Felszólította továbbá az uniós intézményeket, hogy működjenek együtt az orosz demokratikus vezetőkkel és a civil társadalommal, valamint támogatja egy demokráciaközpont létrehozását Oroszország számára, amelynek az Európai Parlament adna otthont. Az Európai Parlament elnöke 2022-ben orosz ellenzéki képviselőkkel találkozott, az Emberi Jogi Albizottság pedig rendszeres eszmecserét folytat orosz független újságírókkal, a civil társadalom és az ellenzék képviselőivel. Emellett egyes európai parlamenti képviselők 2023 júniusában kerekasztal-beszélgetést szerveztek a demokratikus Oroszország jövőjéről, amelyen uniós intézmények képviselői, európai parlamenti képviselők, valamint az oroszországi szabad média és a politikai ellenzék valamennyi ágának prominens képviselői vettek részt.
2024. február 14-én a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport és az Európai Parlament Oroszországgal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége közösen konferenciát szervezett, amelyre orosz ellenzéki képviselőket és emberi jogi ügyvédeket hívott meg, hogy megvitassák az közelmúltbeli elnökválasztások jelentőségét.
2024. április 25-én, a parlamenti szünet előtt a Parlament fontos szavazást tartott, amelyben megállapította, hogy a március 15–17. között Oroszországban tartott úgynevezett elnökválasztás jogellenes és antidemokratikus volt, és egyértelműen elítélte az Ukrajna ideiglenesen megszállt területein jogellenesen tartott úgynevezett „választásokat”. A Parlament sürgette továbbá az uniós tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjék el az elnökválasztás eredményét legitimnek, mivel az nem volt sem szabad, sem tisztességes, nem felelt meg az alapvető nemzetközi választási normáknak, és így nem rendelkezik demokratikus legitimitással.
A 10. jogalkotási ciklus 2024. júliusi kezdete óta az Európai Parlament számos állásfoglalásban újólag megerősítette, hogy folyamatosan támogatja Ukrajnát, és elítéli Oroszország agresszióját.
Az orosz törvényhozókkal fenntartott kapcsolatok fenntartására főként az EU–Oroszország partnerségi és együttműködési megállapodás által létrehozott parlamentközi fórumon, a Parlamenti Együttműködési Bizottságban került sor. 1997 és 2014 között a Parlamenti Együttműködési Bizottság stabil platformként szolgált az EP és az Oroszországi Föderáció nemzetgyűlésének küldöttségei közötti együttműködés és párbeszéd fejlesztéséhez. 2014. március óta azonban a Parlament – az ukrán válságra válaszul hozott diplomáciai korlátozó intézkedésekkel összhangban – megszüntette e parlamentközi találkozókat. Mindazonáltal az EU–Oroszország Parlamenti Együttműködési Bizottságba delegált parlamenti küldöttség továbbra is rendszeresen ülésezik, hogy elemezze és megvitassa az Ukrajna elleni orosz agresszív háború globális és belföldi hatását, és különösen az orosz civil társadalommal szemben az orosz hatóságok által alkalmazott erőszakos fellépés eszkalálódását. Ezzel összefüggésben a küldöttség rendszeres eszmecserét folytat az orosz ellenzék képviselőivel, emberijog-védőkkel, a civil társadalommal, nem kormányzati szervezetekkel és független újságírókkal, valamint nemzetközi szakértőkkel. 2025 júniusában a küldöttség együttes ülést tartott a Külügyi Bizottsággal Julija Navalnaja és két egykori politikai fogoly, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin részvételével.
A Parlamentet Oroszország 1999 óta nem hívta meg a választások megfigyelésére.
DG EXPO