A harmadik országok és az Unió tagállamai közötti kapcsolatok keretét a társulási és együttműködési megállapodások alkotják. Amikor az Unió megállapodásokat köt harmadik országokkal, ezekhez az Európai Parlamentnek hivatalos jóváhagyását kell adnia, e nélkül a szerződés nem ratifikálható, és nem emelkedhet jogerőre.
Ha a kétoldalú megállapodások célja - általános értelemben - a felek közötti politikai párbeszéd és gazdasági együttműködés, akkor gyakran irányulnak bizonyos ipari vagy mezőgazdasági termékek szabadkereskedelmi övezetének fokozatosan történő létrehozására, elősegítve egyúttal a fenntartható fejlődést. Az egyezmények magukba foglalhatnak olyan rendelkezéseket is, amelyek a biztonságra, a személyek közlekedésére, az illegális bevándorlásra vagy a szervezett bűnözés elleni harcra vonatkoznak. Megkönnyítik az együttműködést számos, egymástól meglehetősen eltérő területen, például a magánerejű beruházások, a tudományos programok vagy a környezetvédelem terén. A kölcsönös kulturális és társadalmi kapcsolatok hozzájárulnak a különböző földrajzi övezetekben élő polgárok közötti párbeszéd kiszélesítéséhez is.
Az Európai Unió ösztönzésére ezek a megállapodások immár több éve rendszeresen tartalmazzák az emberi jogokra vonatkozó kikötéseket, amelyek megszegése esetén a megállapodások felfüggeszthetők. A múltban az Európai Parlament sikerrel alkalmazta az érdekérvényesítés ezen eszközét, arra szorítva egyes harmadik országokat, hogy hathatós intézkedéseket foganatosítsanak az emberi jogok érvényre juttatása tekintetében. A 80-as és 90-es években például az Európai Parlament késleltette szerződések vagy jegyzőkönyvek megkötését több országgal, többek között Izraellel, Törökországgal, Szíriával vagy Marokkóval.
Szorosabb kapcsolatok a Földközi-tenger térségében
Az 1999-2004-es parlamenti ciklus folyamán az Európai Parlament több euro-mediterrán társulási megállapodást hagyott jóvá: Egyiptommal (2001-ben), Algériával (2002-ben) és Libanonnal (2003-ban). E megállapodások az 1995-ös Barcelonai Nyilatkozat kereteibe illeszkednek, amelynek célja az Unió és a Földközi-tenger térségében fekvő országok közötti kapcsolatok szorosabbra vonása. Az egyezmények a béke és a biztonság megerősítését szolgálják, valamint serkenteni kívánják a gazdasági kapcsolatokat és politikai párbeszédet ebben a térségben.
Az Európai Parlament az Egyiptommal megkötött megállapodást a felek között több, mint hat évig folytatott tárgyalásokat követően hagyta jóvá. A szerződés nagy jelentőségű, és az állampolgárok életére közvetlen hatást gyakorló területekre terjed ki: az oktatásra, a tudományra és a technológiára, a környezetvédelemre, az iparra, a pénzintézetekre, a mezőgazdaságra és a halászatra, a távközlésre, az energetikára, a közlekedésre, a turizmusra, a pénzmosásra és a fogyasztóvédelemre.
Öt éven át folytatott tárgyalásokra volt szükség az Algériával megkötött társulási megállapodás véglegesítéséhez. E megállapodás egyik legfőbb sajátossága az, hogy szorosabb együttműködést vezetett be az igazságszolgáltatás és a belügyek terén, melynek kézzelfogható hatása van az állampolgárok életére. A személyek közlekedésére vonatkozólag az aláírók kötelezettséget vállaltak a vízumkibocsátási eljárások egyszerűsítésére. Az együttműködés mindezen kívül a szervezett bűnözés, a pénzmosás, a rasszizmus és a fajgyűlölet, a kábítószerkereskedelem és a terrorizmus elleni harcra, végül az illegális bevándorlás megelőzésére is kiterjed.
Az Európai Parlament hét évig tárgyalt Libanonnal, mielőtt hivatalos jóváhagyását adta a megállapodáshoz. Ennek a megállapodásnak az egyik lényeges eleme mezőgazdasági és ipari termékek szabadkereskedelmi övezetének fokozatos, 12 évre tervezett létrehozása. Más rendelkezések - többek között - a letelepedéshez való jogot, a szabad versenyt, a tőke szabad áramlását, a szellemi tulajdon védelmét és a közbeszerzési eljárásokat szabályozzák.
Stratégiai értékű megállapodás Latin-Amerikával
Végezetül, az Európai Parlament 2003-ban adott zöld utat a Chilével megkötött társulási megállapodáshoz, igazi stratégiai szövetségre lépve ezáltal az Unió és Latin-Amerika között, miként azt egy 2001-es határozatában már indítványozta. E megállapodásnak három pillére van: a politikai párbeszéd, a kereskedelem és az együttműködés. A politikai záradékok a globalizáció kihívásaira, a terrorizmus elleni harcra és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkoznak. Kereskedelmi téren a megállapodás a Kereskedelmi Világszervezet által megszabott kötelezettségeken túlmenő vámtarifa-csökkentéseket ír elő, nevezetesen a chilei származású ipari és mezőgazdasági termékek behozatalának liberalizációja által. Önálló rendelkezések vonatkoznak továbbá az illegális bevándorlás és a szegénység elleni küzdelemben folytatandó együttműködésre, valamint a természetvédelemre.
|