A Szolidaritási Alap
Ez az ismertető az Európai Unió Szolidaritási Alapjával foglalkozik, amely az EU fő eszköze arra, hogy jelentős természeti katasztrófák esetén pénzügyi támogatást nyújtson a tagállamoknak vagy a csatlakozásra váró országoknak. Bemutatja az alap célkitűzéseit, költségvetését és végrehajtását. Végül áttekinti a Parlament szerepét az eszköz kialakításában és megerősítésében.
Jogalap
- Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikkének (3) bekezdése és 212. cikkének (3) bekezdése, amelyek biztosítják az uniós szolidaritási intézkedésekhez szükséges jogalapot.
- A Szolidaritási Alap létrehozásáról szóló, 2002. évi rendelet (2012/2002/EK tanácsi rendelet).
- A Szolidaritási Alap módosításáról szóló, 2014. évi rendelet (661/2014/EU rendelet, amely aktualizálta a 2012/2002/EK rendeletet). Ez egyszerűsíti a szabályokat, javítja az alap reagálási idejét, tisztázza a támogathatósági kritériumokat, és új hangsúlyt helyez a katasztrófamegelőzésre és a kockázatkezelésre.
- A Covid19-világjárványra reagálva a Szolidaritási Alap közegészségügyi szükséghelyzetekre való kiterjesztéséről szóló, 2020. évi rendelet ((EU) 2020/461 rendelet).
- az energiával, az ivóvízzel és szennyvízzel, a távközléssel, a közlekedéssel, az egészségüggyel és oktatással kapcsolatos infrastruktúrák és létesítmények működésének azonnali helyreállítása;
- átmeneti elhelyezés biztosítása és a mentőszolgálatok támogatása az érintett lakosság szükségleteinek kielégítése érdekében;
- a megelőzést szolgáló infrastruktúra azonnali helyreállítása és a kulturális örökség megóvása;
- a katasztrófa által sújtott területek azonnali megtisztítása, beleértve a természeti övezeteket is; és
- gyors – többek között orvosi – segítségnyújtás a jelentős népegészségügyi szükséghelyzet által érintett lakosságnak, valamint a veszélyeztetett lakosság védelme.
- Az érintett országnak a katasztrófától számított 12 héten belül be kell nyújtania kérelmét.
- A Bizottság ezt követően értékeli a kérelmet, és javaslatot tesz a pénzügyi támogatás összegére.
- A támogatás odaítélésére irányuló eljárás, melyet egy költségvetési eljárás (a Parlament és a Tanács általi jóváhagyás) követ, több hónapig tarthat.
- Miután a költségvetési előirányzatokat elkülönítették, a Bizottság megállapodást köt a kedvezményezett állammal, majd kifizeti a támogatást.
- A támogatást a megítélés időpontjától számított 18 hónapon belül kell elkölteni.
- A támogatás fel nem használt részét vissza kell fizetni.
-
A 18 hónapos időtartam lejártát követő hat hónapon belül végrehajtási jelentést kell benyújtani a Bizottságnak. E dokumentum az alábbiakat tartalmazza:
- az alapból támogatható kiadások és a kapott egyéb támogatások részleteit, beleértve a biztosítók által kifizetett összegeket és a harmadik felektől kapott kártérítést;
- a meghozott vagy javasolt megelőző intézkedések részleteit, beleértve az európai strukturális és beruházási alapok e célra történő felhasználását;
- a katasztrófa vagy szükséghelyzet során szerzett tapasztalatokra vonatkozó információkat;
- a katasztrófák kockázatának megelőzésére és kezelésére vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának aktuális állását;
- a meghozott megelőzési és kárenyhítő intézkedésekre vonatkozó minden egyéb releváns információt.
- Az intézkedéseket nem lehet duplán finanszírozni, és a kedvezményezett államnak biztosítania kell, hogy a Szolidaritási Alap által fedezett költségeket ne támogassák más uniós pénzügyi eszközök révén (különös tekintettel a kohéziós, a mezőgazdasági és a halászati politikára).
- folytassa a tagállamok kérelmezési eljárásának egyszerűsítésére és felgyorsítására irányuló munkáját a katasztrófákra és vészhelyzetekre való gyorsabb reagálás biztosítása érdekében;
- kezelje regionális szinten hatékonyabban a katasztrófákat;
- értékelje az aszályok konkrét hatásait, és foglalkozzon ezekkel a jövőbeli rendeletben;
- a lehető legjobban azokra a régiókra összpontosítson, amelyek a legnagyobb mértékben ki vannak téve a jelentős vagy regionális természeti katasztrófák vagy a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek kockázatának, különös tekintettel a legkülső régiókra, a szigetekre, a hegyvidéki régiókra, valamint az erőteljes szeizmikus vagy vulkanikus aktivitást mutató régiókra;
- erősítse meg és egyszerűsítse a szinergiákat a Szolidaritási Alap és a kohéziós politikai alapok, valamint az uniós polgári védelmi mechanizmus között (ez utóbbi célja a tagállamok és egy 10 nem uniós országból álló csoport közötti együttműködés megerősítése a katasztrófamegelőzés, -felkészültség és -reagálás javítása érdekében);
- a projektek támogathatóságának meghatározásakor nagyobb mértékben vegye figyelembe a legújabb kockázatmegelőzési elveket, és építse be a rendeletbe az „építsük újra, de jobban” elvet;
- kötelezze a kedvezményezett államokat arra, hogy tájékoztassák polgáraikat az uniós pénzügyi támogatásról.
Célkitűzések
Az Európai Unió Szolidaritási Alapja az EU fő eszköze arra, hogy segítse a tagállamokat, valamint az uniós tagjelölt és csatlakozásra váró országokat a jelentős természeti katasztrófákból vagy népegészségügyi szükséghelyzetekből való kilábalásban.
Pénzügyi támogatást nyújt az árvizeket, erdőtüzeket, földrengéseket, viharokat és aszályokat követő újjáépítéshez. 2020 óta a Szolidaritási Alap a Covid19-világjárványhoz hasonló jelentős egészségügyi válságokra is kiterjed. Mivel az éghajlatváltozás egyre gyakoribbá és súlyosabbá teszi a szélsőséges időjárási eseményeket, az alap egyre fontosabb szerepet tölt be az európai szolidaritás kulcsfontosságú kifejezéseként, miközben a gyors válságreagálás továbbra is a sürgősségisegély-tartalék feladata.
A Szolidaritási Alapot 2002-ben hozták létre az ugyanazon év nyarán Közép-Európát sújtó katasztrofális árvizekre adott válaszul.
Költségvetés
A Szolidaritási Alap több mint 130 alkalommal nyújtott már támogatást (természeti katasztrófákhoz és népegészségügyi szükséghelyzetekre reagáló beavatkozásokhoz). Eddig 24 tagállam (valamint az EU-ból való kilépését megelőzően az Egyesült Királyság) és négy csatlakozásra váró ország (Albánia, Montenegró, Szerbia és Törökország) kapott támogatást a Szolidaritási Alapból. Összesen több mint 8,6 milliárd EUR támogatást fizettek ki.
2021 óta a Szolidaritási Alapot és a sürgősségisegély-tartalékot egyetlen eszközként finanszírozzák, amelyet szolidaritási és sürgősségisegély-tartaléknak (SEAR) hívnak. A SEAR maximális éves költségvetése (2018-as árakon) 1,2 milliárd EUR.
2024 februárjában felülvizsgálták a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretet, és 1,5 milliárd EUR-val növelték a SEAR maximális éves költségvetését annak érdekében, hogy növeljék az EU válság- és szükséghelyzet-kezelési kapacitását.
2024 decemberében elfogadták az újjáépítéshez nyújtott regionális szükséghelyzeti támogatásról (RESTORE) szóló rendeletet (az (EU) 2024/3236 rendeletet). Ez további támogatást nyújtott a 2024-ben és 2025-ben bekövetkezett természeti katasztrófák által sújtott tagállamok számára azáltal, hogy lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy átprogramozzák az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból és az Európai Szociális Alap Pluszból (ESZA+) származó forrásokat. A RESTORE keretében történő átprogramozásra rendelkezésre álló összes forrás felső határa az ERFA és az ESZA+ eredeti teljes nemzeti allokációjának 10%-a. A rendelet forrásokat bocsátott rendelkezésre a megrongálódott infrastruktúra helyreállítására, az élelmiszerek és az alapvető anyagi támogatás biztosítására, valamint a szociális és egészségügyi támogatásra.
Végrehajtás
A Szolidaritási Alapból nyújtott támogatás a kedvezményezett tagállam állami kiadásait kiegészítő támogatás formáját ölti, és célja olyan károk enyhítésére irányuló, lényeges szükséghelyzeti és helyreállítási intézkedések finanszírozása, amelyekre elvileg nem köthető biztosítás.
A támogatható sürgős intézkedések közé tartoznak a következők:
A. A pénzügyi támogatásban részesítés folyamata
Az EU pénzügyi támogatást nyújthat bármely uniós tagállamnak vagy tagjelölt országnak, amely jelentős természeti katasztrófát követően azt kérelmezi. A pályázati eljárás a következő:
A 2014. évi reform óta a tagállamok kérhetnek előlegfizetést. A Bizottság ezt követően dönthet a támogatás odaítéléséről, amennyiben elegendő forrás áll rendelkezésre. A maximális összeg a Szolidaritási Alapból származó pénzügyi hozzájárulás várható teljes összegének 25%-a, de legfeljebb 100 millió EUR.
B. Az országok a támogatás felhasználása során felelősek a következőkért:
Az Európai Parlament szerepe
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2013-as állásfoglalásában az Európai Parlament rámutatott a Szolidaritási Alap fontosságára, amely az EU fő eszköze a súlyos katasztrófák esetén történő beavatkozásra. Ugyanakkor kritizálta, hogy elfogadhatatlanul hosszú ideig tart, hogy támogatást nyújtsanak az érintett régiók vagy tagállamok számára, és felszólított ezen idő lerövidítésére a vonatkozó eljárások egyszerűsítése és az előlegfizetés lehetőségének bevezetése révén. Ezeket az elemeket beépítették a 2013. júliusi új jogalkotási javaslatba. A Bizottság javaslata tartalmazta a Parlament más ötleteit is, például a katasztrófák fogalmának, valamint a beavatkozás mértékének egyértelműbb és pontosabb meghatározását.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának értékeléséről szóló, 2016. évi állásfoglalásában a Parlament kiemelte „a 2014. évi reform fontosságát, amely sikeresen leküzdötte a tanácsi akadályokat, és végül teljesítette a jobb reagálókészség és a segítségnyújtás hatékonyságának javítása terén ismételten felmerülő parlamenti kívánalmakat, melyek célja gyors és átlátható reakció biztosítása a természeti katasztrófák által sújtott polgárok megsegítése érdekében”.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának felülvizsgálatáról szóló, 2021-es állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy egy jövőbeli reform keretében:
A Parlament úgy véli, hogy a jövőben szükség lehet a Szolidaritási Alap költségvetésének újraértékelésére annak biztosítása érdekében, hogy az elég nagy legyen a jelentős és regionális természeti katasztrófák és súlyos népegészségügyi szükséghelyzetek hatékony kezeléséhez.
A Szolidaritási Alap reformjának szükségességét az uniós szigetekről és a kohéziós politikáról szóló, 2022-es állásfoglalása is kiemelte. A Parlament felszólít az Unió szigetei előtt álló kihívásokra való jobb reagálásra, és hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a Szolidaritási Alapot annak érdekében, hogy azt hozzáigazítsák az olyan fenyegetésekhez, mint a természeti katasztrófák vagy az éghajlatváltozás hatásai.
Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Regionális Fejlesztési, Mezőgazdasági és Halászati Tematikus Főosztálya készítette. További információkért látogasson el a Regionális Fejlesztési Bizottság honlapjára.
Kelly Schwarz / JOHANNA CHLÖÉ LYOR TIRINELLI