Energiahatékonyság

Ez az ismertető az Unió energiahatékonysági politikáját, és azon belül annak jogi keretét, elsődleges célkitűzéseit és legfontosabb jogszabályait ismerteti. A szakpolitika célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése, az energiaszámlák csökkentése és az energiabiztonság javítása, valamint ezzel párhuzamosan az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése. Az ismertető kitér az Európai Parlament e politika alakításában betöltött szerepére is.

Jogalap

  • Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikke szerint az energiapolitika az Unió és tagállamainak „megosztott hatáskörébe” tartozik. Ez azt jelenti, hogy az uniós országok alkothatnak jogszabályokat és elfogadhatnak jogilag kötelező erejű intézkedéseket, ha az Unió ezt nem tette meg. A cikk az európai egységes piac keretében, valamint a környezet védelmének szükségességére tekintettel támogatja az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot.
  • Az uniós energiahatékonysági politika célkitűzései

    Az Unió energiahatékonysági politikája olyan célokat határoz meg, amelyek előírják, hogy a 2020-ban készített előrejelzésekhez képest 2030-ig mekkora csökkenést kell elérni az Unió energiafogyasztása terén.

    A célértékeket az adott ország teljes energiaigényét mérő primerenergia-fogyasztásban, valamint a végfelhasználók (háztartások, ipar stb.) által fogyasztott teljes energiára utaló végsőenergia-fogyasztásban fejezik ki. Mindkettőt millió tonna olajegyenértékben (Mtoe) mérik.

    A legfontosabb energiahatékonysági kötelezettségek többek között a következők:

    • az Unió végsőenergia-fogyasztásának 11,7%-os, legfeljebb 763 Mtoe-re történő csökkentése (kötelező cél), ami hatással van a primerenergia-fogyasztásra, amely legfeljebb 992,5 Mtoe lehet (indikatív cél);
    • a közszféra éves energiafogyasztásának 1,9%-os csökkentése.
    • Az uniós országoknak továbbá

      • a 250 m²-nél nagyobb középületek legalább 3%-át fel kell újítaniuk évente;
      • 2026-ban és 2027-ben 1,5%-os, 2028-ban, 2029-ben és 2030-ban pedig 1,9%-éves megtakarítást kell elérniük a végsőenergia-fogyasztásban.
      • Az uniós energiahatékonysági politika eredményei

        A. Az energiahatékonysági irányelv

        A 2023-ban elfogadott energiahatékonysági irányelv az uniós energiahatékonysági politika sarokköve. Ez az irányelv határozza meg az Unió energiahatékonysági célkitűzését, és előírja az uniós országok számára, hogy az uniós célkitűzés teljesítése érdekében a végsőenergia-fogyasztáshoz való hozzájárulás alapján határozzanak meg indikatív nemzeti energiahatékonysági célokat.

        Az irányelv arra kötelezi a közszférát, hogy járjon elő jó példával: célértékeket határoz meg a végsőenergia-fogyasztásra és az energiahatékonyság elérését célzó felújításokra vonatkozóan. Felülvizsgálja a hatékony távfűtési rendszerek meghatározását, és e rendszerek energiaellátásának 2050-ig történő teljes dekarbonizációja érdekében új követelményeket határoz meg.

        Az irányelv meghatározza az energiahatékonyság elsődlegességének elvét, amely kimondja, hogy a szakpolitikai, tervezési és beruházási döntések során az energiahatékonysági megoldásokat kell az első lehetőségnek tekinteni.

        Emellett az egy bizonyos energia-küszöbértéket meghaladó vállalatok mindegyikére kiterjeszti az energetikai auditra vonatkozó kötelezettségeket, és előírja a nagy ipari fogyasztók számára, hogy vezessenek be energiagazdálkodási rendszereket. Szigorítja az energiahatékonysági szakemberekre vonatkozó kompetenciakövetelményeket, és előírja az uniós országok számára, hogy számoljanak be energiahatékonysági beruházásaikról. Emellett különböző szinteken projektfejlesztési támogatást is nyújt az Unió energiahatékonysági célkitűzéseinek eléréséhez.

        Végezetül az irányelv kötelezővé teszi a következőket:

        • az adatközpontoknak jelentést kell tenniük energiahatékonyságukról;
        • az uniós országoknak külön egyablakos ügyintézési pontokat kell létrehozniuk, amelyek energiahatékonysági tanácsadást és segítséget nyújtanak a kis- és középvállalkozásoknak, a háztartásoknak és a közintézményeknek;
        • a több mint 45 000 lakosú településeknek fűtési és hűtési terveket kell készíteniük.
        • Az irányelv ezenkívül fogyasztóvédelmi rendelkezéseket is tartalmaz, uniós szinten meghatározza az energiaszegénységet, és intézkedéseket vezet be annak csökkentésére.

          B. Az épületek energiateljesítménye

          1. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv

          Az épületek fenntarthatóságával kapcsolatos uniós megközelítést elsősorban az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2024. évi irányelv szabályozza, amely előírja, hogy az Unió meglévő épületállományát 2050-ig kibocsátásmentes épületállománnyá kell átalakítani.

          a. Energiahatékonysági minimumkövetelmények

          Az uniós országok kötelesek

          • minimumkövetelményeket meghatározni az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozóan;
          • módszertant elfogadni az épületek energiahatékonyságának kiszámításához.
          • b. Az új épületekre vonatkozó energiahatékonysági követelmények

            A kibocsátásmentes épületeknek szigorú energiahatékonysági követelményeknek kell megfelelniük, nem termelhetnek fosszilis tüzelőanyagokból származó helyszíni kibocsátást, és nulla vagy nagyon alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással kell rendelkezniük.

            Az uniós tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy

            • 2028-tól kezdve minden új középület kibocsátásmentes legyen;
            • 2030-tól kezdve minden új épület kibocsátásmentes legyen;
            • 2026-tól kezdve a nagy méretű új épületek teljes életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját kiszámítsák;
            • 2030-tól kezdve minden új épület életciklusra vonatkozó globális felmelegedési potenciálját kiszámítsák.
            • c. A meglévő épületállományra vonatkozó energiahatékonysági követelmények

              Az uniós országok kötelesek

              • energiahatékonysági minimumkövetelményeket meghatározni a nem lakáscélú épületállományukra vonatkozóan, amelyek alapján 2030-ig az állomány legrosszabbul teljesítő 16%-át, 2033-ig pedig 26%-át felújítják;
              • pályát meghatározni a lakóépület-állományuk átlagos primerenergia-felhasználásának 2030-ig 2020-hoz képest 16%-kal, 2035-ig pedig 20–22%-kal történő fokozatos csökkentésére, a legrosszabbul teljesítő épületekre összpontosítva.
              • Különleges kivételek vonatkoznak a vallási célú, kis méretű, alacsony energiaigényű vagy ideiglenes épületekre.

                Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv előírja, hogy az Unióban minden épületet az A-tól (legjobb) G-ig (legrosszabb) terjedő energiahatékonysági osztályokba kell besorolni. Az A osztály a kibocsátásmentes épületekre, a G osztály pedig az országos épületállomány legrosszabbul teljesítő épületeire vonatkozik.

                Mivel a G osztály az épületállomány tagállami jellemzőitől függ, az energiaosztályok nincsenek harmonizálva az uniós országokban. Hasonlóképpen, a lakóépületek felújítására vonatkozó kötelezettség a nemzeti épületállomány legrosszabbul teljesítő épületein alapul, nem pedig az összes egyedi épületen, ami teret enged némi rugalmasságnak, és lehetővé teszi, hogy az előírásokat hozzáigazítsák az eltérő nemzeti követelményekhez.

                A szociális bérlakások mentességet élveznek, ha ezek az energetikai fejlesztések többe kerülnének, mint amennyit megtakarítanak, vagy ha az energiaszámlákon elért megtakarításoknál nagyobb mértékben növelnék a bérleti díjat.

                Az irányelv előírja az uniós országok számára, hogy nemzeti energia- és klímaterveikbe integrált nemzeti épületfelújítási terveket nyújtsanak be, amelyek a következőket tartalmazzák:

                • a nemzeti épületállomány áttekintése épülettípusokra lebontva;
                • a 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó, nemzeti szinten meghatározott célokat tartalmazó ütemterv;
                • a tervezett szakpolitikák és intézkedések áttekintése; valamint
                • a végrehajtáshoz szükséges beruházási igények és finanszírozási források felvázolása.
                • Az irányelv előírja az uniós országoknak, hogy a középületekben és a nem lakáscélú épületekben – méretüktől függően – fokozatosan, 2030-ig pedig minden új lakóépületben telepítsenek napenergiát hasznosító berendezéseket, amennyiben ez műszakilag és gazdaságilag megvalósítható.

                  Az irányelv 2025-től megszünteti a fosszilis tüzelőanyaggal működő önálló kazánok támogatását, előírja az uniós országok számára, hogy hozzanak létre technikai segítségnyújtási létesítményeket, valamint kivételeket határoz meg a mezőgazdasági és a kulturális örökség részét képező épületek, illetve a különleges építészeti vagy történelmi értékű épületek, az ideiglenes épületek, a templomok és egyéb vallásgyakorlási helyszínek tekintetében.

                  2. Az épületkorszerűsítési program

                  Az épületkorszerűsítési program célja 2030-ig 35 millió épület felújítása, valamint annak biztosítása, hogy a felújítások nagyobb energia- és erőforrás-hatékonysághoz vezessenek.

                  A stratégia ezenkívül meg kívánja védeni az Unió minden olyan lakosát, aki nem tudja megfelelően fűteni otthonát, gondoskodva arról, hogy a kiszolgáltatott fogyasztók meg tudják fizetni az alapvető fűtési és energetikai szolgáltatásokat.

                  3. Hőszivattyúk

                  A hőszivattyúk olyan eszközök, amelyek meleg vizet, fűtést és hűtést biztosítanak a háztartások és a vállalkozások számára. Három–ötször hatékonyabbak, mint a hagyományos gázkazánok.

                  Az orosz gáz uniós behozatalának fokozatos megszüntetését célzó REPowerEU terv az Unió energiahatékonyságának javítását javasolja azáltal, hogy megkétszerezi a hőszivattyúk épületekbe történő telepítésének arányát, és felgyorsítja a hőszivattyúk bevezetését a távfűtési és -hűtési hálózatokban.

                  C. Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés

                  A kapcsolt energiatermelés a villamos energia és a hasznos hő egyidejű előállítása. Az energiahatékonysági irányelv egyik célja, hogy maximalizálja az erőművek hatékonyságát azáltal, hogy előírja az uniós országok számára az alábbiakat:

                  • amennyiben 20 MW-nál nagyobb hőteljesítményű hőerőmű, elektromos vagy ipari létesítmény vagy távfűtési és -hűtési hálózat építését vagy felújítását tervezik, költség-haszon elemzést kell végezniük a kapcsolt energiatermelésben rejlő lehetőségekről;
                  • a már meglévő létesítmények esetében kérésre fel kell mérniük a hatékony fűtési és hűtési lehetőségeket, beleértve a kapcsolt energiatermelést is.
                  • D. A termékek energiahatékonysága

                    1. A megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv

                    A tisztaipar-megállapodás részeként a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv célja az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, valamint az iparágak és a fogyasztók energiaköltségeinek csökkentése. A terv magában foglalja egy európai energiahatékonysági piac létrehozását, amely a vállalkozásokat a költséghatékony megoldások felé tereli. A hatékonyabb, hosszabb élettartamú termékek előmozdítása érdekében előírja továbbá az energiacímkézésre és a környezettudatos tervezésre vonatkozó uniós rendeletek aktualizálását. Ezek az intézkedések 2030-ig akár 162 milliárd euróval is csökkenthetik az energiaszámlákat.

                    2. Környezettudatos tervezési követelmények és energiacímkézés

                    Bizonyos uniós termékeknek, például háztartási készülékeknek, kazánoknak, telefonoknak, számítógépeknek vagy más elektromos vagy elektronikus berendezéseknek minimumkövetelményeknek kell megfelelniük az energiahatékonyság tekintetében. Ezeket környezettudatos tervezési követelményeknek nevezik.

                    A környezettudatos tervezésről szóló irányelvet fokozatosan felváltó, környezettudatos tervezésről szóló rendelet, valamint az energiacímkézésről szóló rendelet szabályokat állapít meg az energiahatékony és fenntartható termékekre vonatkozóan. A környezettudatos tervezésről szóló rendelet a fizikai áruk szinte valamennyi kategóriájára vonatkozóan követelményeket határoz meg, például a következőket:

                    • a termékek tartósságának, újrafelhasználhatóságának, korszerűsíthetőségének és javíthatóságának fokozása;
                    • a termékkarbantartás és -felújítás lehetőségeinek javítása;
                    • a termékek energia- és erőforrás-hatékonyságának növelése;
                    • a termékek újrafelhasználását vagy újrafeldolgozását megakadályozó anyagok jelenlétének kezelése;
                    • az újrafeldolgozott tartalom növelése;
                    • a termékek újragyártásának és újrafeldolgozásának megkönnyítése;
                    • a szén- és környezeti lábnyomra vonatkozó szabályok meghatározása;
                    • a hulladékképződés korlátozása;
                    • a termékek fenntarthatóságára vonatkozó információk elérhetőségének javítása.
                    • A rendelet bevezeti a digitális termékútleveleket, az eladatlan fogyasztási cikkek megsemmisítésére vonatkozó szabályokat és a zöld közbeszerzést.

                      Az energiacímkézésről szóló rendelet bevezeti a termékek A-tól G-ig terjedő energiaskálát alkalmazó jól ismert uniós címkéjét, segítve a fogyasztókat abban, hogy a termékek vásárlásakor környezetbarát döntéseket hozzanak.

                      Az energiapolitikai irányítás

                      Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet értelmében az uniós országoknak tízéves nemzeti energia- és klímaterveket kell kidolgozniuk a 2021–2030-as időszakra, és kétévente eredményjelentéseket kell benyújtaniuk. Az Európai Bizottság értékeli ezeket a jelentéseket, és uniós szintű intézkedéseket hozhat annak biztosítása érdekében, hogy azok összhangban legyenek az átfogó uniós célokkal.

                      Az Európai Parlament szerepe

                      Az Európai Parlament mindig is az élen járt az uniós energiahatékonysági törekvések kidolgozásában.

                      Folyamatosan magasabb, jogilag kötelező erejű célértékeket és szigorúbb szabályokat szorgalmaz, amelyek túlmutatnak az Európai Bizottság javaslatain, ugyanakkor az energiaköltségek csökkentése révén védeni kívánja az uniós polgárok és vállalkozások érdekeit is.

                      Az energiahatékonysági irányelvről a közelmúltban folytatott tárgyalások során az Európai Bizottság eredeti álláspontja az volt, hogy a 2020-as előrejelzésekhez képest 2030-ig 9%-kal kelljen csökkenteni a végsőenergia-fogyasztást. Az Európai Parlament azt javasolta, hogy az uniós energiahatékonysági célkitűzést legalább 14,5%-ra emeljék. Ez az intenzív érdekérvényesítés ahhoz a kompromisszumhoz vezetett, hogy a jelenlegi kötelező célértéket 11,7%-ban határozták meg.

                      A Parlament következetesen küzdött az indikatív célkitűzésekről a jogilag kötelező erejű célkitűzésekre való átállásért, és támogatta az energiahatékony fűtési és hűtési megoldásokat, valamint az energiamegtakarítást.

                      Sikeresen szorgalmazta, hogy az energiahatékonyság elsődlegességének elvét kötelező jogi követelményként rögzítsék az uniós szabályokban, biztosítva, hogy a hatékonyságot az energiatervezés, az energiapolitika és az energiaberuházások minden szintjén figyelembe vegyék.

                      A Parlament mindig is támogatta az uniós épületállomány legrosszabbul teljesítő épületeinek felújítását, ami jelentős energiamegtakarítást eredményezhet. Jelenleg az Unióban fogyasztott összes energia mintegy 40%-át épületekben használják fel, és ennek az energiának a 80%-át fűtésre, hűtésre és melegvízellátásra fordítják.

                      Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvvel kapcsolatos tárgyalások során a Parlament megtalálta az egyensúlyt az épületek energiaosztályaira vonatkozó egységes európai szabvány létrehozása, valamint az egyes tagállamok épületállományai és energiafogyasztói közötti eltérések tiszteletben tartása között. Támogatta az energiahatékony intézkedéseket – például a napenergiát – az épületek felújítása tekintetében, valamint a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését és a faanyagok, zöldtetők és zöldhomlokzatok használatát, ugyanakkor az energiaszegénység elleni küzdelmet célzó támogatási intézkedéseket is szorgalmazott.

                      A közelmúltbeli energiaválságokat követően a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy támogassa az energiaigényes iparágakat a tiszta technológiák és az energiahatékony termelési módszerek bevezetésében, és sürgős intézkedéseket javasolt a magas energiaköltségek uniós iparágakra és emberekre gyakorolt következményeinek kezelésére.

                      Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Átalakítási, Innovációs és Egészségügyi Tematikus Főosztálya készítette. További információkért látogasson el az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság honlapjára.

                       

                      Valentina Richard-Romei / Matteo Ciucci