Szellemi tulajdon

Ez az ismertető elmagyarázza a szellemitulajdon-jogok uniós keretét, amely magában foglalja az ipari és kereskedelmi tulajdont (szabadalmak, védjegyek, formatervezési minták, üzleti titkok és földrajzi árujelzők), valamint a szerzői jogot. Kifejti továbbá az Európai Parlament szerepét a szellemi tulajdonjogok harmonizálásában.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. és 118. cikke a szellemitulajdon-jogok harmonizálására és az egész EU-ra kiterjedő szellemitulajdon-jogok létrehozására vonatkozik.

Célkitűzések

Bár különböző nemzetközi és nemzeti jogszabályok szabályozzák, a szellemitulajdon-jogokat az uniós jogszabályok is harmonizálják. Az EUMSZ 118. cikke úgy rendelkezik, hogy az egységes piac létrehozásával és működésével összefüggésben a Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a szellemi tulajdonra vonatkozó uniós jog létrehozására annak érdekében, hogy Unió-szerte egységes oltalmat biztosítson a szellemitulajdon-jogoknak, valamint a központosított, uniós szintű engedélyezési, koordinációs és felügyeleti szabályokra vonatkozóan. Az EU jogalkotási tevékenysége elsősorban a szellemitulajdon-jogok szempontjainak harmonizálásából áll saját rendszer létrehozása révén, mint például az uniós védjegy és a lajstromozott európai uniós formatervezési minta, valamint 2023 óta a szabadalmak esetében is. Számos uniós eszköz tükrözi a tagállamoknak a Berni és a Római Egyezmény, valamint a Kereskedelmi Világszervezetnek a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodása (TRIPS-megállapodás) és a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 1996. évi nemzetközi szerződései szerinti nemzetközi kötelezettségeit is.

Eredmények

A. Jogharmonizáció

1. Védjegyek, formatervezési minták

A védjegyekre vonatkozó uniós jogi keret egy négyszintű lajstromozási rendszeren alapul, beleértve a védjegyirányelv ((EU) 2015/2436 irányelv) által harmonizált nemzeti védjegyrendszereket is, amelyek célja a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolása. A nemzeti eljárás (a nemzeti védjegyhivatalon keresztül történő védjegyoltalom bejegyzése) mellett az EU-ban a Benelux eljáráson, az 1994-ben bevezetett uniós védjegyen és a nemzetközi eljáráson keresztül is lehetséges a védjegyoltalom. Az uniós védjegyrendelet ((EU) 2017/1001 rendelet) kodifikálja és felváltja az uniós védjegyről szóló valamennyi korábbi rendeletet. A kodifikációra az egyértelműség érdekében került sor, mivel az uniós védjegyrendszert már több alkalommal jelentősen módosították. Az uniós védjegy egységes jellegű, és az EU egész területén azonos hatállyal rendelkezik. Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) felelős az uniós védjegyek és formatervezési minták kezeléséért. Az uniós védjegyrendelet meghatározza az EUIPO-nak fizetendő díjak összegét is. Olyan szinten vannak rögzítve, amely biztosítja, hogy az általuk termelt bevétel fedezze az EUIPO kiadásait, ugyanakkor kiegészítse a meglévő nemzeti védjegyrendszereket.

Az európai uniós formatervezési mintáról szóló rendelet (6/2002/EK rendelet) létrehozta a formatervezési minták oltalmának közösségi rendszerét. Az elmúlt években az EU a formatervezési mintákra vonatkozó, 2024. évi uniós jogalkotási reformcsomag révén korszerűsítette a formatervezési mintákra vonatkozó keretét, és felülvizsgálta a jogszabályokat annak érdekében, hogy megerősítse és harmonizálja a formatervezési minták oltalmát, ami előnyös a független tervezők, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és az olyan iparágak számára, amelyekben a formatervezési minták jelentős szerepet játszanak. Az európai uniós formatervezési mintáról szóló rendelet ((EU) 2024/2222 rendelet) 2025. május 1-jén lépett hatályba, és célja annak biztosítása, hogy a formatervezésiminta-oltalmi rendszer igazodjon a digitális korhoz, kibővítve a fogalmakat és fogalommeghatározásokat annak érdekében, hogy azok alkalmazhatók maradjanak a jelenlegi és jövőbeli körülményekre. Emellett célja a formatervezésiminta-oltalmi rendszerek hozzáférhetőségének, hatékonyságának és megfizethetőségének javítása azáltal, hogy egyszerűsíti az eljárásokat a kkv-k és a formatervezést nagy arányban alkalmazó iparágak számára, valamint optimalizálja a fizetendő díjak szintjét és szerkezetét.

Emellett a formatervezési mintákról szóló irányelv ((EU) 2024/2823 irányelv) szintén hozzá kívánja igazítani a rendszert a digitális korhoz (különösen a 3D nyomtatók megjelenéséhez), és jelentősen hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá kívánja tenni azt a költségek csökkentése, az eljárások egyszerűsítése, az ilyen eljárások hatékonyságának és kiszámíthatóságának javítása, valamint a jogbiztonság növelése révén. A tagállamoknak 2027. december 9-ig kell átültetniük a formatervezési mintákról szóló irányelvet nemzeti jogrendszerükbe.

A 2006/954/EK tanácsi határozat és az 1891/2006/EK tanácsi rendelet összekapcsolta az uniós formatervezésiminta-lajstromozási rendszert a WIPO ipari mintákra vonatkozó nemzetközi lajstromozási rendszerével.

2. Szerzői jog és szomszédos jogok

A szerzői jog biztosítja, hogy a szerzők, zeneszerzők, művészek, filmkészítők és egyéb alkotók művük után fizetséget kapjanak, valamint, hogy a művek védelmet élvezzenek. A digitális technológiák alapvetően megváltoztatták a kreatív tartalmak előállításának, forgalmazásának és az azokhoz való hozzáférés módjait. Az uniós szerzői jogi szabályozás 13 irányelvből és két rendeletből áll, amelyek együttesen harmonizálják a szerzők, az előadóművészek, a producerek és a műsorszolgáltatók alapvető jogait. Az uniós szabványok meghatározásával csökkennek a nemzeti eltérések, biztosítva a kreativitás előmozdításához és az abba való beruházáshoz szükséges védelem szintjét, előmozdítva a kulturális sokszínűséget, és megkönnyítve a fogyasztók és a vállalkozások digitális tartalmakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférését az egységes piacon.

a. Szerzői jogok

A szerzői jogi irányelv ((EU) 2019/790 irányelv) Unió-szerte harmonizálja a fogyasztókra, az alkotókra és a vállalatokra vonatkozó szerzői jogi jogszabályokat. Ez az irányelv kiegészítő szerzői jogi védelmet biztosít a sajtókiadók számára, és méltányos díjazást biztosít a szerzői joggal védett tartalmakért. Bevezette továbbá az online platformok jogi felelősségét a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmaknak a weboldalaikon történő felhasználása és feltöltése tekintetében. A követelmények azonban nem vonatkoznak a szerzői jogi védelem alatt álló művek online enciklopédiákba, például a Wikipédiába történő, nem kereskedelmi célú feltöltésére. A műsorszolgáltató szervezetek online közvetítéseiről, valamint a televízió- és rádióműsorok továbbközvetítéséről szóló irányelv ((EU) 2019/789 irányelv [CabSat II irányelv]) célja, hogy növelje az uniós fogyasztók rendelkezésére álló online televízió- és rádióműsorok számát. Bevezeti a származási ország elvét annak érdekében, hogy megkönnyítse a műsorszolgáltatók által az online platformjaikon kínált bizonyos programok, például a párhuzamos adás és a utólagos megtekintések jogainak engedélyezését. A műsorszolgáltatóknak szerzői jogi engedélyt kell szerezniük a székhelyük szerinti uniós országban ahhoz, hogy a rádióműsorokat, a televíziós híreket és az aktuális témákkal foglalkozó műsorokat, valamint a teljes mértékben finanszírozott saját produkciókat valamennyi uniós országban online elérhetővé tegyék.

A könyvekhez és nyomtatott anyagokhoz való hozzáférésről szóló irányelv ((EU) 2017/1564 irányelv) lehetővé teszi bizonyos, szerzői és szomszédos jogi védelem alatt álló műveknek és egyéb tartalmaknak a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló, hozzáférhető formátumban történő, bizonyos felhasználási módjait.

Az online tartalomszolgáltatások határokon átnyúló hordozhatóságáról szóló rendelet ((EU) 2017/1128 rendelet) célja annak biztosítása, hogy azok a fogyasztók, akik online tartalmakat – például filmeket, sportközvetítéseket, zenét, e-könyveket és játékokat – vásárolnak vagy fizetnek elő, hozzáférhessenek azokhoz, amikor más uniós tagállamokba utaznak.

b. A szerzői jog és a szomszédos jogok védelmi ideje

A szerzői és szomszédos jogok a szerző vagy az alkotó életében és a halálától számított 70 évig részesülnek védelemben. A szerzői jogi védelem időtartamáról szóló, 2011. évi irányelv (2011/77/EU irányelv) a hangfelvételek előadóira vonatkozó szerzői jogi védelmet a felvételt követő 50 évről 70 évre, a zeneművek alkotóira, például a zeneszerzőkre és a szövegírókra vonatkozó szerzői jogi védelmet pedig a szerző halálát követő 70 évre hosszabbította meg. A 70 éves védelmi időszak a hangfelvételek nemzetközi szabványává vált. Jelenleg a világ 64 országában védik a hangfelvételeket 70 évig vagy annál hosszabb ideig.

c. A számítógépes programok és az adatbázisok

A számítógépes programok jogi védelméről szóló irányelv (2009/24/EK irányelv) előírja a tagállamok számára, hogy a számítógépes programokat az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény értelmében irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítsék. Az adatbázisokról szóló irányelv (96/9/EK irányelv) jogi védelmet biztosít az adatbázisok számára, és az adatbázist úgy határozza meg, mint „az önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.”. Az adatbázisokról szóló irányelv előírja, hogy az adatbázisokat védi mind a szerzői jog, amely magában foglalja magát a szellemi alkotást, mind pedig a sui generis jog, amely védi az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy bemutatása érdekében eszközölt pénz-, emberierőforrás-, erőfeszítés- és energiabefektetéseket.

Az adatrendelet ((EU) 2023/2854 rendelet) szabályokat állapít meg az összekapcsolt termékek vagy a kapcsolódó szolgáltatások, például a dolgok internete és az ipari gépek által generált adatok megosztására vonatkozóan. Előírja az adattulajdonos vagy harmadik fél üzleti titkai, szerzői joga vagy egyéb szellemitulajdon-jogai által esetlegesen védett adatok nyilvánosságra hozatalát és közzétételét, és lehetővé teszi a felhasználók számára az általuk generált adatokhoz való hozzáférést. Új szabályokat állapít meg, amelyek meghatározzák, hogy ki férhet hozzá az EU-ban valamennyi gazdasági ágazatban előállított adatokhoz, és ki használhatja fel azokat.

2022-ben az adatkormányzási rendelet ((EU) 2022/868 rendelet) olyan mechanizmusokat vezetett be, amelyek megkönnyítik a védett közszférabeli adatok bizonyos kategóriáinak további felhasználását, növelik az adatközvetítő szolgáltatásokba vetett bizalmat és Unió-szerte előmozdítják az adataltruizmust.

A javasolt „Hetedik omnibusz csomag” olyan jogszabálycsomag, amelynek célja a különböző uniós digitális rendeletek, például az adatrendelet és az adatkormányzási rendelet egyszerűsítése és egységes szerkezetbe foglalása. A Bizottság által 2025. november 19-én javasolt digitális omnibusz rendelet egyik kulcsfontosságú pontja az interfészek harmonizálása az adatrendelettel és az adatkormányzási rendelettel. E felülvizsgálat célja, hogy következetes alapot teremtsen az adatvédelmet és az innovációt ötvöző európai adatgazdaság számára. Célja, hogy a szabályok és a terminológia egységesítése révén csökkentse az összetettséget. A Tanács és a Parlament közötti háromoldalú tárgyalások a csomagra vonatkozó ideiglenes megállapodással zárultak. A megállapodást most a két intézménynek (más néven társjogalkotóknak) hivatalosan el kell fogadnia.

d. A bérleti jog és haszonkölcsönzési jog

A bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról szóló irányelv (2006/115/EK irányelv) a szerzők jogairól szóló korai uniós jogalkotási eszköz volt, amely horizontális megközelítést fogadott el. Bevezette a díjazáshoz való elidegeníthetetlen jogot, mivel a szerzők és előadóművészek kreatív és művészi munkája megfelelő jövedelmet igényel, és a hangfelvételek és filmek előállításához szükséges beruházások különösen magasak.

e. Közös jogkezelő szervezetek

A védett tartalom terjesztése előtt a szerzői és szomszédos jogok különböző jogosultjaitól engedélyt kell beszerezni. A jogtulajdonosok a jogaikat egy közös jogkezelő szervezetre bízzák, amely a nevükben kezeli azokat. Amennyiben a közös jogkezelő szervezetnek alátámasztott indokai vannak a jogkezelés visszautasítására, köteles kezelni ezeket a jogokat. A szerzői jogokra vonatkozó közös jogkezelésről szóló irányelv (2014/26/EU irányelv) követelményeket állapít meg a közös jogkezelő szervezetek számára az irányítás, a pénzgazdálkodás, az átláthatóság és a beszámolás magas színvonalának biztosítása érdekében. Célja annak biztosítása, hogy a jogosultak beleszólhassanak jogaik kezelésébe, és uniós szintű normák révén biztosítja a közös jogkezelő szervezetek jobb működését. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közös jogkezelő szervezetek az általuk képviselt jogtulajdonosok mindenek felett álló érdekeit szem előtt tartva járjanak el.

3. Szabadalmak

A szabadalom olyan jogcím, amely bármely műszaki jellegű találmánynak megadható, feltéve, hogy az új, feltalálói tevékenységen alapul és adott esetben iparilag alkalmazható. A szabadalom tulajdonosa megakadályozhatja, hogy mások engedély nélkül létrehozzák, használják vagy értékesítsék a találmányt. A szabadalmak ösztönözhetik a cégeket az innovációhoz szükséges beruházások végrehajtására, és ösztönzőt nyújtanak az egyének és vállalatok számára, hogy forrásokat biztosítsanak a kutatás és fejlesztés területén. Európában a műszaki találmányok védelme vagy az illetékes hatóságok által megadott nemzeti szabadalmak révén, vagy az Európai Szabadalmi Hivatal által központilag megadott európai szabadalom révén lehetséges. Az utóbbi az Európai Szabadalmi Hivatal végrehajtó szerve, amelynek jelenleg 39 szerződő állam a tagja. Az EU maga nem tagja ennek a szervezetnek.

A tagállamok több évig tartó egyeztetését követően 2012-ben a Parlament és a Tanács elfogadta az egységes hatályú európai szabadalom (egységes szabadalom) jogi alapját. A tagállamok közötti nemzetközi megállapodás ezért egységes és speciális joghatóságot hozott létre.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-146/13. és C-147/13. sz. ügyekben 2015. május 5-én hozott ítéletében megerősítette az egységes szabadalmi csomagot, amely megnyitotta az utat egy valóban európai szabadalom előtt.

2023. június 1-jei hatálybalépése óta az Európai Szabadalmi Hivatal által megadott egységes uniós szabadalom valamennyi részt vevő uniós országban azonos hatályú egységes oltalmat biztosított. A vállalkozásoknak lehetőségük van arra, hogy találmányaikat minden uniós tagállamban valódi uniós szabadalommal védjék. Az újonnan létrehozott Egységes Szabadalmi Bíróságon (UPC) keresztül egyetlen bírósági eljárásban is megtámadhatják és megvédhetik az egységes szabadalmakat. Ez egyszerűsíti a rendszert és fordítási költségeket takarít meg. Az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (UPCA) arról rendelkezik, hogy tiszteletben kell tartani az uniós jog elsőbbségét (az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás 20. cikke) és hogy az EUB határozatai kötelezőek az Egységes Szabadalmi Bíróságra nézve. Az Egységes Szabadalmi Bíróság jelenleg 18 uniós tagállam felett rendelkezik joghatósággal. Az Európai Szabadalmi Bíróság szervezete elsőfokú bíróságból, fellebbviteli bíróságból és nyilvántartási hivatalból áll. Az elsőfokú bíróság decentralizált struktúrával rendelkezik, és magában foglal egy központi részleget Párizsban, egy-egy részleget Münchenben és Milánóban, valamint regionális és különböző helyi részlegeket Európa-szerte. A luxemburgi székhelyű fellebbviteli bíróság elbírálja a Törvényszék határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket, és elbírálja a Bíróság jogerős határozatainak újratárgyalására irányuló kérelmeket. A fellebbviteli bíróság bármely tanácsa az UPCA 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban három jogi képesítésű bíróból és két műszaki képesítésű, az érintett technológia területén képesítéssel és tapasztalattal rendelkező bíróból álló multinacionális összetételben ülésezik.

4. Üzleti titkok

A szakmai információk (szaktudás) titokban tartásának gyakorlata több évszázados múltra tekint vissza. Számos ország rendelkezik az üzleti titkok védelmére szolgáló jogi eszközökkel, akár a szellemitulajdon-jogok részének tekintik azokat, akár nem. A bizalmas információk számára biztosított védelem szintje nem hasonlítható össze a szellemitulajdon-jog olyan, egyéb területein alkalmazott védelmi szinttel, mint a szabadalmak, a szerzői jog és a védjegyek, de elvben határozatlan ideig alkalmazható, nem pedig csak korlátozott ideig. A kereskedelmi titkok védelme nagyobb eltéréseket mutat az egyes országok között, mint a szellemitulajdon-jog bármely más területe, és adott esetben előnyösebb és olcsóbb lehet, mint a hivatalos szabadalmi oltalom. 2016-ban elfogadták az üzleti titkok védelméről szóló irányelvet ((EU) 2016/943 irányelv) annak érdekében, hogy védelmet biztosítsanak a nem nyilvános know-how és üzleti információk (üzleti titkok) jogosulatlan megszerzése, felhasználása és felfedése ellen.

5. A növényfajtákra vonatkozó szellemitulajdon-jogok

A növényfajta-oltalom, más néven „növénynemesítői jog” egy új növényfajta nemesítőjének biztosított szellemi tulajdonjog. Az új növényfajták oltalmáról szóló, 1991. évi nemzetközi egyezményben foglalt elveken alapuló átfogó uniós növényfajta-oltalmi rendszer hozzájárul a mezőgazdaság és a kertészet fejlődéséhez. Az uniós jog egyedi védelmi rendszert biztosít a növényfajta-oltalom területén. A rendszer lehetővé teszi szellemitulajdon-jogok bejegyzését a növényfajták esetében. A Közösségi Növényfajta-hivatal végrehajtja és alkalmazza ezt a rendszert.

6. Földrajzi árujelzők

Az Unió mezőgazdasági szellemitulajdon-jogi rendszerében a földrajzi jelzéssel (GI) rendelkező termékelnevezésként bejegyzett termékelnevezések jogilag védettek az utánzással és a visszaéléssel szemben az EU-n belül és azon harmadik országokban, amelyekkel az Unió külön oltalmi megállapodást írt alá. A terméknevek akkor kaphatnak földrajzi árujelzőt, ha konkrét kapcsolatban állnak a termék előállításának helyével. Ez az elismerés lehetővé teszi, hogy a fogyasztók megbízzanak a minőségi termékekben és megkülönböztessék azokat a többitől, miközben segíti a termelőket termékeik hatékonyabb forgalmazásában. A szellemi tulajdonként elismert földrajzi árujelzők egyre fontosabb szerepet játszanak az Unió és harmadik országok közötti kereskedelmi tárgyalásokban. Az Egyesült Államokat például továbbra is aggasztja a földrajzi árujelzők uniós oltalma, ami hatással van mind az amerikai védjegyek oltalmára, mind az uniós és nem uniós piacokon közönséges neveket használó amerikai termékek piacra jutására[1]. Az alkoholtartalmú és mezőgazdasági termékek földrajzi árujelzőiről szóló rendelet ((EU) 2024/1143 rendelet) meghatározza azokat a termékeket, amelyek a származási helyükhöz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhető tulajdonságokkal, jellemzőkkel vagy hírnévvel rendelkeznek. A vizsgálat tárgyát képező vagy földrajzi árujelzőként elismert termékek a földrajzi árujelzők nyilvántartásaiban szerepelnek. 2023-ban hasonló rendeletet fogadtak el a kézműves és ipari termékek földrajzi árujelzőinek oltalmáról ((EU) 2023/2411 rendelet). Ez a regionálisan előállított élelmiszerekhez és italokhoz hasonlóan védi a földrajzi előállítási területükhöz kapcsolódó ipari termékeket, például az albacete késeket, a cseh üveget és a limoges-i porcelánt.

Nemzetközi szinten az EU-nak a genfi szöveghez történő csatlakozásáról szóló tanácsi határozat ((EU) 2019/1754 határozat) az EUIPO-t jelöli ki a földrajzi árujelzők tekintetében illetékes hatóságként. Az Egyesült Államokat továbbra is komoly aggodalommal töltik el a 2015. évi WIPO-tárgyalások eredményei, amelyek célja az eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó Lisszaboni Megállapodás kiterjesztése.

7. A hamisítás elleni küzdelem

Becslések szerint a hamisított és kalózáruk EU-ba történő behozatala mintegy 85 milliárd EUR-t tesz ki (a teljes behozatal 5% -a). Világszinten a kalózáruk kereskedelme a kereskedelem 2,5%-át teszi ki, és értéke eléri a 338 milliárd eurót, ami jelentős károkat okoz a jogosultak, a kormányok és a gazdaságok számára.

Mivel a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás szankcionálására szolgáló nemzeti rendszerek közötti különbségek megnehezítették a tagállamok számára az e bűncselekmények elleni hatékony küzdelmet, a Parlament és a Tanács első lépésként elfogadta a szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló irányelvet (2004/48/EK irányelv). Célja az, hogy a nemzeti jogszabályok összehangolásával fokozza a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelmet, és biztosítsa az egységes piacon a szellemi tulajdon magas szintű, egyenértékű és egyöntetű védelmét, valamint intézkedésekről, eljárásokról és kártalanításról rendelkezzen a polgári és közigazgatási jogban. A szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítéséről szóló rendelet (608/2013/EU rendelet) eljárási szabályokat állapít meg a vámhatóságok számára a szellemitulajdon-jogoknak a vámfelügyelet vagy vámellenőrzés alá tartozó áruk tekintetében történő érvényesítésére vonatkozóan.

B. A „jogkimerülés” elve

1. Fogalommeghatározás

A jogkimerülése olyan jogi doktrína, amely az iparjogvédelem valamennyi területére alkalmazandó, és előírja, hogy miután a szellemitulajdon-jog hatálya alá tartozó terméket, például a szabadalmat, a jogosult vagy mások a tulajdonos hozzájárulásával értékesítették, a szellemi tulajdonjog úgymond kimerült. Az EU-ban az EUB következetesen úgy értelmezte az EU-Szerződéseket, hogy a szellemitulajdon-jogok kimerülnek az egységes piacon az érintett áruk a jogosult általi vagy hozzájárulásával történő forgalomba hozatalával. Az egyik tagállam jogi oltalma alatt álló ipari vagy kereskedelmi szellemitulajdon-jog jogosultja nem hivatkozhat e jogra annak érdekében, hogy megakadályozza olyan termékek behozatalát, amelyeket egy másik tagállamban már forgalomba hoztak.

2. Korlátozások

Az uniós jogok „kimerülése” nem vonatkozik a hamisított termékek vagy az Európai Gazdasági Térségen kívül forgalmazott termékek forgalmazására (a TRIPS-megállapodás 6. cikke). 1999-ben az EUB a C-173/98. sz., Sebago Inc. and Ancienne Maison Dubois et Fils SA kontra GB-Unic SA ügyben úgy ítélkezett, hogy a tagállamok nemzeti jogukban „nem írhatják elő a védjegyből származó jogok kimerülését a harmadik országban forgalomba hozott termékek tekintetében”.

3. Az e területre vonatkozó legfontosabb jogszabályok:

A jogkimerülésre vonatkozó uniós szabályok nagyrészt az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ tagállamok közötti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekről szóló 34. cikkét értelmező ítélkezési gyakorlatából erednek[2]. Ez az ítélkezési gyakorlat tükröződik a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó releváns uniós jogszabályok mindegyikében.

C. Az Európai Unió Bíróságának közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata

2012-ben az EUB a C-406/10. sz. SAS Institute Inc. kontra World Programming Ltd ügyben hozott ítéletének 32. pontjában megerősítette, hogy a számítógépi programok jogi védelméről szóló irányelvvel (91/250/EGK irányelv; a 2009/24/EK irányelv hatályon kívül helyezte) összhangban a számítógépi programoknak csak a kifejezési formája áll szerzői jogi védelem alatt, és hogy a logikája, algoritmusai és programozási nyelvei alapjául szolgáló ötletek és elvek nem részesülnek ezen irányelv szerinti védelemben. A Bíróság hangsúlyozta, hogy sem a számítógépi program funkcionalitása, sem a program egyes funkcióinak kihasználására használt adatfájlok programozási nyelve és formátuma nem minősül e program kifejezési formájának az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében (az ítélet 39. pontja).

Az EUB a C-160/15. sz. (GS Media BV kontra Sanoma Media Netherlands BV and Others) ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy szerzői jogi védelem alatt álló és a szerző hozzájárulása nélkül egy másik weboldalon közzétett művekre mutató hiperlink elhelyezése egy weboldalon nem minősül „nyilvánossághoz való közvetítésnek”, amennyiben a hivatkozást közzétevő személy célja nem anyagi haszonszerzés, és nincs tudomása arról, hogy a művek illegális módon kerültek közzétételre.

A C-484/14. sz. (Tobias Mc Fadden kontra Sony Music Entertainment Germany GmbH) ügyben hozott ítéletében az EUB megállapította, hogy a Wi-Fi-hálózat ingyenes elérhetővé tétele a nagyközönség számára annak érdekében, hogy felhívják a potenciális ügyfelek figyelmét egy üzlet áruira és szolgáltatásaira, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (2000/31/EK irányelv) értelmében „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak” minősül, és megerősíti, hogy bizonyos feltételek mellett a kommunikációs hálózathoz hozzáférést biztosító szolgáltató nem vonható felelősségre. Ennek következtében a szerzői jogok tulajdonosa nem jogosult kártérítésre azon az alapon, hogy a hálózatot harmadik felek az ő jogainak megsértésére használták fel. Az internetkapcsolat jelszóval történő biztosítása megteremti az egyensúlyt egyrészt a jogosultak szellemitulajdon-jogai, másrészt a hozzáférést biztosító szolgáltatók vállalkozási szabadsága és a rendszerhasználók információszabadsága között.

A C-265/19. sz. (Recorded Artists Actors Performers Ltd v Phonographic Performance (Ireland) Ltd and Others), ügyben hozott ítéletében az EUB megállapította, hogy a tagállamok nem tagadhatják meg az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokból származó előadóművészek díjazáshoz való jogát a WIPO-szerződés viszonossági záradékára hivatkozva. A WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződésének szerződő felei köréhez tartozó valamennyi hangfelvétel-előállító és előadóművész méltányos díjazásra jogosult. Az EUB ítéletére válaszul a Bizottság 2023. szeptember 11-én konzultációt indított a nem uniós országokból származó zenei előadóművészek és hangfelvétel-előállítók díjazásának feltételeiről az EU-ban lejátszott hangfelvételek tekintetében, miután az egyesült államokbeli érdekelt felek aggályokat vetettek fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós tagállamok visszatartják a jogdíjakat az egyesült államokbeli hangfelvétel-előállítóktól és előadóművészektől.

Az Európai Parlament szerepe

A szellemi tulajdon hozzáadott értéket teremt az uniós vállalkozások és gazdaságok számára. Egységes oltalma és annak érvényesítése hozzájárul az innováció és a gazdasági növekedés előmozdításához. Ezért a Parlament a szellemitulajdon-jogok harmonizálására törekszik egy egységes uniós rendszer kialakítása révén, amely a tagállami rendszerekkel párhuzamosan működik, ahogy az az európai uniós védjegy és lajstromozott európai uniós formatervezési minta, valamint az egységes hatályú európai szabadalom esetében már megvalósult.

A szellemitulajdon-jogokról, és különösen az adatbázisok jogi védelméről, a biotechnológiai találmányokról és a szerzői jogról szóló különböző állásfoglalásaiban a Parlament e jogok fokozatos harmonizációja mellett érvelt. Ellenezte azonban, hogy az emberi test részei szabadalom tárgyát képezzék. 2014. február 27-én a Parlament saját kezdeményezésű állásfoglalást fogadott el a magáncélú többszörözési jogdíjakról (a jogszerűen beszerzett tartalmak magáncélú másolásának jogáról), mivel a technológiai fejlődés következtében a digitális magáncélú többszörözés nagyfokú gazdasági jelentőségre tett szert. A Parlament rendkívül aktív szerepet játszott a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által a látássérültek esetében a szerzői jogi kivételekről szóló szerződés (a „marrákesi szerződés”) előkészítésében is.

Az uniós szerzői jogi szabályok felülvizsgálata során (lásd a szerzői jogról szóló szakaszt) heves nyilvános vita zajlott, melynek középpontjában a szerzői jogi irányelvtervezet 11. és 13. cikke állt. A vita lezárásaképp a Parlament megszavazta azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy olyan új joggal ruházzák fel a médiakiadókat, amely ellentételezést biztosít a tartalmaiknak egyes nagy hírközlő platformokon való megjelenítéséért, valamint, hogy olyan új jogot vezessenek be, amely megkönnyíti a szerzői jogi jogsértések nyomon követését az interneten. A kreatív iparág örömmel fogadta a hírt, míg a technológiai vállalatok képviselői súlyos kritikával illették a javaslatokat.

2026. március 10-én a Parlament a Jogi Bizottság (JURI) jelentése alapján állásfoglalást fogadott el „A szerzői jog és a generatív mesterséges intelligencia – lehetőségek és kihívások” címmel. Az állásfoglalás átláthatóságot, méltányos díjazást és annak lehetőségét szorgalmazza, hogy a jogosultak megakadályozhassák védett tartalmaik felhasználását a mesterséges intelligencia (MI) betanítására. A JURI bizottság „Metaverse” című tanulmánya rámutat arra, hogy a mesterséges intelligencia új kihívásokat vet fel a szerzői jog védelme tekintetében, különösen a mesterségesintelligencia-modellek szerzői jogi védelem alatt álló anyagokon vagy védett adatokon, nyilvánosságra nem hozott fejlesztése, valamint az ilyen mesterségesintelligencia-modellek általi későbbi tartalomgenerálás tekintetében. Az Igazságügy, Állampolgári Jogi és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztálya speciális munkaértekezletet szervezett a generatív mesterséges intelligenciáról és a szerzői jogról, hogy támogassa a JURI bizottság e területen végzett munkáját[3].

Ezenkívül a Parlament számára készített kutatás azt mutatja, hogy számos szerződéses megállapodás megkönnyíti az adatokkal kapcsolatos szellemitulajdon-jogok megszüntetését, vagy lehetővé teszi az érintettek szellemitulajdon-jogainak megszerzését. Ez történhet azon az alapon, hogy a műveket egy adott platformon tették közzé, vagy hogy az alkotást vagy a találmányt a szolgáltatási szerződés keretében hozták létre. Ilyen megállapodások közé tartoznak a következők:

  • olyan jogi megállapodások, amelyek megfosztják az alkotókat a szellemitulajdon-jogoktól, vagy arra kényszerítik őket, hogy a digitális platformok szolgáltatásain és szerverein elhelyezett tartalmak tekintetében díjazás nélküli licenceket adjanak, és/vagy e jogokat átruházzák a platformokra;
  • olyan kivásárlási szerződések, amelyek révén a platformok megszerzik az alkotók szellemitulajdon-jogait;
  • olyan jogi megállapodások, amelyek megfosztják a munkavállalókat, a feltalálókat vagy az alkotókat a foglalkoztatásuk vagy az általuk nyújtott szolgáltatás során létrehozott tartalomra vonatkozó szellemi tulajdonjogoktól, és/vagy amelyek e jogokat átruházzák a munkáltatóra („megbízás alapján végzett munka”)[4].
  • Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztálya készítette. További részletekért látogasson el a Jogi Bizottság honlapjára.

     

    [1]2025. évi nemzeti kereskedelmi előrejelzés a külkereskedelmi akadályokról, az USA kereskedelmi képviselőjének hivatala, 148. o.
    [2]Lásd Centrafarm and Adriaan de Peijper kontra Sterling Drug Inc (C-15/74. sz. ügy), valamint a Merck and Co Inc. kontra Stephar BV and Petrus Stephanus Exler (C-187/80. sz. ügy).
    [3]Lucchi, N. és Hunter, S., „Generative AI and Copyright – Training, Creation, Regulation” (Generatív mesterséges intelligencia és szerzői jog – képzés, létrehozás, szabályozás), Igazságügy, Állampolgári Jogi és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztálya, Európai Parlament, 2025; Brando, A., „Technological Aspects of Generative AI in the Context of Copyright” (A generatív mesterséges intelligencia technológiai vonatkozásai a szerzői jog összefüggésében), Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztály, Európai Parlament, 2025; Peukert, C., „The economics of copyright and AI – Empirical evidence and optimal policy”(A szerzői jog és a mesterséges intelligencia gazdaságtana – empirikus bizonyítékok és optimális politika), Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztály, Európai Parlament, 2025.
    [4]Macrez, F. et al., „Buyout contracts imposed by platforms in the cultural and creative sector” (A kulturális és kreatív ágazat platformjai által előírt kivásárlási szerződések), Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Európai Parlament, 2023. október; Maciejewski, M., „Metaverse”(Metaverzum), Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály, Európai Parlament, 2023. június

    Jagoda Karolina MACIEJEWSKA / JEREMY JULIAN OKORN / Mariusz MACIEJEWSKI