Az első szerződések
Ez az ismertető bemutatja, hogy a Párizsi Szerződés hogyan jelentette az első lépést az európai integráció felé, és hogy a Római Szerződések hogyan bővítették ki annak alapjait az Európai Közösségek létrehozásával. Kiemeli, hogy ezek a megállapodások hogyan mozdították elő a közös jövő eszméjét, továbbá felvázolja a második világháborút követően kialakult alapvető célkitűzéseket, főbb elveket és intézményi fejleményeket.
Előzmények
A második világháború katasztrofális hatásai, illetve a Kelet és a Nyugat közötti összecsapás folyamatos fenyegetése miatt kiemelt fontosságúvá vált a francia–német viszony rendezése. Az 1951. évi Párizsi Szerződés – hat alapító tagállam (Belgium, Hollandia, Franciaország, Luxembourg, Németország, Olaszország és Hollandia) döntése a szén- és acéliparuk egyesítéséről – az első lépést jelentette az európai integráció felé. Az 1957-es Római Szerződések kibővítették ennek az integrációnak az alapjait, miközben továbbfejlesztették a Közösségek gazdasági és intézményi kereteit.
Jogalap
- Az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (ESZAK-szerződés vagy Párizsi Szerződés): az 1951. április 18-án aláírt és 1952. július 23-án hatályba lépett szerződés létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK), és közös intézményeket hozott létre, köztük a Főhatóságot, a Parlamenti Közgyűlést, a Miniszterek Tanácsát, a Bíróságot és a Tanácsadó Bizottságot. A 97. cikknek megfelelően 50 évre megkötött EKSZ-Szerződés 2002. július 23-án lejárt.
- Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (EAEK/Euratom) létrehozó szerződés, vagyis a Római Szerződések: az 1957. március 25-én aláírt és 1958. január 1-jén hatályba lépett szerződések létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom). Az EGK-Szerződés 240. cikke és az EAK-Szerződés 208. cikke kifejezetten úgy rendelkezett, hogy mindkét szerződést határozatlan időre kötötték.
- Az ESZAK-ot létrehozó államok kinyilvánított szándéka szerint e szerződés csupán az „európai föderációhoz” vezető út első állomása volt. A közös szén- és acélpiacot kísérletnek szánták, amelyet később fokozatosan kiterjeszthetnek egyéb gazdasági ágazatokra, hogy végül létrehozzanak egy európai politikai közösséget.
- Az EGK célja a mozgás négy szabadságán – az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgásán – alapuló közös piac létrehozása.
- Az Euratom célja a hasadóanyagokkal való ellátás, illetve a nukleáris energia békés felhasználására irányuló, a tagállamokban tervezett vagy már elindított kutatások koordinációja volt.
- A három szerződés preambuluma felfedi az Európai Közösségek létrehozásának hátterében húzódó közös célt, vagyis azt a meggyőződést, hogy Európa országainak együtt kell vállalniuk a közös jövő építését, mivel csak így tudják irányítani sorsukat.
- a termékek szabad mozgása és a termelés erőforrásaihoz való szabad hozzáférés,
- a piac állandó felügyelete a torzulások elkerülése érdekében, ami termelési kvóták bevezetéséhez vezethet,
- a versenyszabályok és az árak átláthatósága elvének tiszteletben tartása.
- a szén- és acélágazat modernizálásának és átalakításának támogatása.
- a tagállamok közötti vámok eltörlése,
- külső közös vámtarifa kialakítása,
- közös mezőgazdaság- és közlekedéspolitika bevezetése,
- az Európai Szociális Alap létrehozása,
- az Európai Beruházási Bank létrehozása,
- a tagállamok közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése.
Célkitűzések
Az Európai Közösségek fő elvei és fejlődése
A. Az európai integráció eredete
Az Európai Közösségek (ESZAK, EGK és Euratom) egy egyesült Európa iránti vágyból születtek, amely elképzelés fokozatosan érlelődött, közvetlen válaszként a kontinenst megrázó eseményekre. A második világháborút követően szükségessé vált a főbb iparágak, kiváltképpen az acélipar átszervezése. A Kelet és Nyugat közötti konfliktusok árnyékában Európa jövője a francia–német viszony rendezésében rejlett.
Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én mondott beszéde tekinthető az európai integráció kiindulópontjának. Abban az időben a szén és az acél rendkívül szimbolikus jelentőséggel bírt: az 1950-es évek elején a szén- és az acélipar létfontosságú volt és egy ország hatalmának alapját képezték. A nyilvánvaló gazdasági előnyök mellett a francia és német erőforrások összevonásának célja az volt, hogy véget vessen a két ország közötti rivalizálásnak. 1950. május 9-én Robert Schuman kijelentette: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség.” Ezen elvet követve írta alá Franciaország, Olaszország, Németország, illetve a Benelux-államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg) a Párizsi Szerződést, amelynek főbb pontjai:
B. Az EVK-tól a Római Szerződésekig
A Párizsi Szerződés aláírását követően – annak ellenére, hogy Franciaország ellenezte a német nemzeti haderő visszaállítását – René Pleven javasolta egy európai haderő létrehozását. Ez vezetett az Európai Védelmi Közösségről (EVK) folytatott, 1952. évi tárgyalásokhoz, amelyet egy politikai közösség (EPK) kíséretében terveztek megvalósítani. Mindkét tervet azonban elvetették, miután a francia nemzetgyűlés 1954. augusztus 30-án úgy határozott, hogy nem ratifikálja a szerződést.
Az EVK kudarcát követően az európai integráció folyamatának újraindítására irányuló törekvések a messinai konferencián 1955 júniusában megfogalmazott, a vámunióra és az atomenergiára vonatkozó konkrét javaslatok formájában öltöttek testet. Mindezek kicsúcsosodását az EGK-Szerződés és az EAEK-Szerződés aláírása jelentette.
C. A közös piac és a közös politikák
Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés (EGK-Szerződés, Római Szerződés) a következő rendelkezéseket foglalta magában:
E célkitűzések elérése érdekében az EGK-Szerződés vezérelveket fogalmazott meg, illetve megalkotta a közösségi intézmények jogalkotási tevékenységének keretét. Ezek közé tartoztak az alábbi közös politikák: a közös agrárpolitika (38–43. cikk), a közlekedéspolitika (74. és 75. cikk) és a közös kereskedelempolitika (110–113. cikk). A közös piac célja az áruk és a termelési tényezők szabad mozgásának garantálása, beleértve a munkavállalók és vállalkozások szabad mozgását, a szabad szolgáltatásnyújtást és a tőke szabad mozgását.
Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés (Euratom-Szerződés) eredetileg olyan merész célkitűzéseket fogalmazott meg, mint az „atomenergia-ipar gyors létrehozása és növekedése”. A tagállamok létfontosságú érdekeit (honvédelem és nemzeti függetlenség) érintő nukleáris ágazat komplexitásából és érzékenységéből kifolyólag azonban óhatatlanul is szükségessé vált az Euratom-Szerződésben megfogalmazott törekvések mérséklése.
D. A közösségi intézmények fejlődése
Az egyes közös intézményekről szóló megállapodás – amelynek aláírására és hatálybalépésére a Római Szerződésekkel egy időben került sor – úgy rendelkezett, hogy a Parlamenti Közgyűlés és a Bíróság közös intézményekké alakulnak. Az intézményi egységesítés folyamatát az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-i, egyesülési szerződésként ismert szerződés zárta le.
Ettől kezdve az EGK előtérbe került az ágazati közösségekkel, azaz az ESZAK-kal és az Euratommal szemben. Ez egyben az EGK általános rendszerének győzelmét jelezte az ágazati hatáskörrel rendelkező szervezetek egyidejű megléte felett, és megalakultak az EGK intézményei.
Az Európai Parlament szerepe
A Párizsi Szerződés az ESZAK egyik intézményeként létrehozta a Közgyűlést. A Római Szerződésekkel együtt aláírt, az Európai Közösségek bizonyos közös intézményeiről szóló egyezmény emellett a Közösségek Közös Parlamenti Közgyűlésének és Bíróságának létrehozásáról is rendelkezett, ami hozzájárult az Európai Közösségek intézményi keretének fokozatos egységesítéséhez.
Ezt az ismertetőt az Európai Parlament Igazságügy, Állampolgári Jogok és Intézményi Ügyek Tematikus Főosztálya készítette. További részletekért látogasson el az Alkotmányügyi Bizottság honlapjára.
Mariusz Maciejewski